Kik is a fingó dán dog igazi barátai?

A legjobban az zavart, hogy ezek az állatok tényleg beszélnek. Nem úgy, ahogy az eddigi állatos filmekben, hogy a kamera veszi, ahogy a kutya áll lihegve, nyáladzik, közben a színész szinkronizálja alá kemény munkával a hangot. Sokkal hánytatóbb megoldást alkalmaztak: szájmozgást és arckifejezést kaptak, amitől emberi helyett  csak rondák lettek. A főszereplő kutyának is csak a mosolya animáció.

A mozivászon háromnegyedét a film nagy részében ráadásul a csúnya dán dog vigyorogva artikuláló feje tölti ki. Marmaduke (akinek az eredetiben Owen Wilson kölcsönzi a hangját, a magyarban Kálloy Molnár Péter) főleg gazdáiról beszél a kamerába, amit a 10 alatti srácok értékeltek a teremben, és hát ők a célközönség, nem én. A Marmaduke viszont nem kicsit, hanem kőkeményen gyerekmozi, nem az a fajta, ami a felnőtteknek is nyújtana bármennyi szórakozást.

Pedig azért is akartam esélyt adni neki, mert nem ismerjük itthon, nem túl nagy sztár nálunk, ellentétben Amerikával. A ló méretű dog Brad Anderson ceruzájából származik, ő rajzolta meg 1954-ben, és az öreg nem unja, még mindig gyártja a Marmaduke-képregényeket. Sok országban a mai napig sikeres, 1980-ban a Heathcliff rajzfilmsorozatban is szerepet kapott, és ugyanolyan fajta, mint Scooby-Doo. Fajtatársához hasonlóan Marmaduke is naiv, kicsit egyszerű, de jószívű és kedves, viszont nem a szellemektől fél, csak más kutyáktól és a méhektől.

A film sztorija nagy vonalban annyi, hogy a Kansasben élő, három gyerekkel és egy Marmaduke-kal büszkélkedő Winslow család a piszkos anyagiak miatt Kaliforniába költözik, ahol kutya, gyerekek, apa mind új kihívásokkal találkoznak. Kivéve anyát, aki otthon marad, és nem történik vele semmi. Persze a kutyaszál a fő, a többiekkel csak érintőlegesen foglalkozik a rendező Tom Dey. Míg apa (Lee Pace játssza, akit legutóbb a Minden kút Rómába vezetben láthattunk) a kutyás dolgokat gyártó cégtől viszi haza az iPodra valót, a családja fanyalog, hogy nem ér rá velük foglalkozni. A nagylány nem kap elég teret bulizásra, ezért szomorú, a fiú nem akar focizni, ahogyan apa szeretné, hanem gördeszkázni, meg van egy kislány, aki csak simán kislány, és aranyosan kacarászik.

Van egy macskájuk is, Carlos, aki a mexikói vonalat erősíti, és néha kisegíti Marmaduke-ot, aki a film elején esetlenkedik, míg a pedigrések szívatják, de ő mindenáron közéjük akar tartozni, és közben két szerelembe is keveredik. A jellemfejlesztő kérdés, hogy kik is az igazi barátai, akik közé valójában tartozik.

A lényeg, hogy a gyerek jól szórakozzon, és 10 éves kor alatt garantáltan jól fog szórakozni, mert Marmaduke néha fingik, szörfözik, a macska néha nagyot repülve a padlónak vágódik, a kutyák emberként viselkednek. A végén a csoportos kutyatáncot viszont nem lehet megbocsátani, így gyerekeknek 6/10 pontos melegséggel ajánlom.