Keressük a világ legtúlértékeltebb filmjét

Az agyondíjazott, három és fél órás, nyálba és unalomba fulladó hollywoodi szupermozik őstípusa. Szeretet, gyűlölet és telesírt zsebkendőhegyek a konföderációs lobogó árnyékában, avagy hogyan kell tarolni az összes fontos Oscar-kategóriában, és bevonulni a filmtörténelembe a színes bőrű mellékszereplőnek (Hattie McDaniel) nagy kegyesen odadobott szoborral. Egyébként ha a dollár 1939 óta tartó inflációját figyelembe vesszük, még mindig Scarlett O'Hara (Vivien Leigh) és Rhett Butler (Clark Gable) drámázása vezeti az amerikai bevételi toplistát 1,6 milliárddal, az Avatar a maga 762 milliójával csak a tizenkettedik.

A film, amit mindenki a kedvencének nevez a konyhába szorult bölcsészbulikban, pedig valójában az ötödik percnél elaludt. Herman J. Mankiewicz és Orson Welles a forgatókönyvvel nyert Oscart, az HBO viszont azért kapott Golden Globe-ot, mert az RKO 281 című sorozatban a Mankiewiczet alakító John Malkovich már a bejáratnál elspoilerezi a mozinézőknek, mi a rózsabimbó.

Ezen a 3 és fél órás Technicolor giccsparádén bármikor elaludhatunk, mert úgyis egy olyan jelenetnél ébredünk fel, ahol Peter O'Toole félájultan tántorog a sivatagban, Maurice Jarre jól ismert zenéjére. A sztorit ismerjük: a fehér bőrű, kék szemű angol kalandor megmondja a frankót a törzsi háborúskodásba züllött araboknak (Feiszál herceg: Alec Guinness, Ali: Omar Sharif, Auda: Anthony Quinn), és fellázítja őket a szemét törökök ellen. Hét Oscar, négy Golden Globe és három BAFTA lett a jutalmuk a semmiért.

Az Alexandriában született Omar Sharif eleve nem túl meggyőző egy orosz költő szerepében, de ha a hófehér Alec Guiness lehetett arab sejk, akkor egy egyiptomit is simán elsodorhat a nagy októberi szocialista forradalom. A film öt Oscar-díjat és ugyanennyi Golden Globe-ot nyert, többek között Robert Bolt forgatókönyvéért és Maurice Jarre zenéjéért. Pedig csak azt az örök tételt bizonyítja szemléletesen, hogy jó könyvből könnyű pocsék filmet csinálni.

Hogy a fenébe ne lenne túlértékelt, hiszen egy összelopkodott, klasszikus meséket nyúló, a sárga bögrénél egyszerűbb szimbolikával dolgozó filmről van szó, amiben a legkisebb királyfi megkapja a fele királyságot. A színészek - már amelyiknek látszik az ábrázata - pocsékak, a rendezés szánalmas, a történet szájbarágós motívumaitól minden rendes embernek feláll a hátán a szőr. Lucas a Jedi visszatérben Carrie Fisher aranybikinijével valamit jóvá tett, de utána jöttek az ewokok, mi meg foghattuk a fejünket.

Kevin Costner háromórás bocsánatkérése az indiánoktól iszonyú unalmasra sikerült, másfél órásra vágva talán lenne belőle egy közepes western, így viszont egy hosszúra nyújtott giccs, amiben a rendezőt annyira lenyűgözte saját bajuszának látványa, hogy a naplementében többet szerepeltette, mint az indiánokat. A film 7 Oscart, 3 Golden Globe-ot és 20 további díjat kapott.

A jeti legendája vagy az antarktiszi náci bázis titka semmi ahhoz a rejtélyhez képest, hogyan lett bebetonozva az IMDb toplista első helyére ez a két és fél órás kínlódás? A Stephen King-adaptáció 12 fesztiváldíjat kapott, pedig nyoma sincs benne horrornak és rettegésnek. Pontozza le mindenki az IMDb-n, hogy az ezüstérmes Keresztapa elfoglalhassa méltó helyét.

Elcseszett mese az amerikai álomról, ami már annyira nyálas, hogy akár Spielberg is rendezhette volna a legjobb tanítványa, Robert Zemeckis helyett. A félhülye Gump (Tom Hanks) táncolni tanítja Elvist, elindítja a Watergate-ügyet, feltalálja a smileyt, rákkonzerv-birodalmat épít a semmiből és még egy hippicsaj (Robin Wright) is összejön neki egy éjszakára. Meg sajnos 6 Oscar, 3 Golden Globe és 23 további díj.

Az angol beteg Hollywood szégyene, Anthony Minghella Almásy gróf kalandos életéből csak Ralph Fiennes három órás nyöszörgését tudta összefércelni egy Indiana Jones-szintű kalandos sztori helyett. A film 9 Oscart és mellé 41 másik díjat söpört be.

A történelmet análisan inzultáló romantikus-véres kalandfilm legviccesebb jelenetei azok, amikor a színésznek csak erős túlzással nevezhető és a film forgatásán két mondatnál többet megjegyezni képtelen, napjait leginkább laza alkoholizálással és nem edzéssel töltő Russell Crowe megpróbálja elhitetni a nézővel, hogy ő ezt most kurva komolyan gondolja. Az, hogy Oscar-díjat kaphatott ezért az alakításért (és maga a film még négy másikat), mindent elmond Hollywoodról, illetve a Dreamworks akkori hatalmáról.