A Tarr-filmet elemzi a nemzetközi sajtó

Tarr Béla felülmúlta önmagát, írta a brit ScreenDaily. "A torinói lóban önmagát is felülmúlta Tarr, akinek minimalista drámája még a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák mércéjével is puritán. Szégyen belegondolni, hogy ez a hősiesen megalkuvásmentes rendező lehúzza a rolót" - utalt az írás a Tarr visszavonulásáról szóló bejelentésére. Még kitért arra is, hogy eladhatóságát befolyásolhatja Tarr alkotói státusa, illetve elkötelezett rajongói bázisa. A nézők talán unatkozva, zavartan esetleg megbabonázva vagy lenyűgözve nézik, ahogy a film vakmerően visszakanyarodik a némafilmes korszakba, írták még. Vizualitása lenyűgöző.

Tarr Béla komor és lassú folyású filmjeinek rajongói kétségtelenül élvezni fogják, a többieknek azonban eléggé fárasztó lesz ez a 146 perc, jelentette a Hollywood Reporter. Mint a lap írta, a szélfútta vidék könyörtelen unalmában élő idősödő apáról és felnőtt lányáról szóló álmos dráma a szereplők hat napját mutatja be, amelyek mindegyike szinte ugyanolyan. A lap egyúttal elismerően emlékezett meg Derzsi Jánosról és Bók Erikáról, akik a szinte párbeszédek nélkül zajló film főszerepeit alakítják.

Fred Kelemen többnyire mozdulatlan kamerája a negyedik napra már szinte mindent felfedez, amit a pőre faasztal erezetéről, a durva padlóról, a kőfalakról, a ló kötelékeiről vagy a főtt krumpli hajáról el lehet mondani, írja a A THR.com. Ez azonban nem feltétlenül tesz hozzá bármit is ahhoz az amúgy is kevés információhoz, amit a szereplőkről megtudhatunk.

"A hiábavalóság apokaliptikusan sivár kiáltványának" nevezte a filmet a The Variety szaklap. Az írás szerint Tarr visszaviszi nézőit a Sátántangó világába, a vidéki paraszti élet unalmas monotonitásába. Megemlítette, hogy a rendező nem ragaszkodott bemutatni a lovat, amit a tulaja alaposan megvert. A Nietzsche-féle történet a cikk írója szerint csak arra szolgált, hogy egy kocsis és unokájának életének hat napját bemutassa.

Vitathatatlanul gyönyörűen elkészített film remek operatőri munkával, mégis a film legnagyobb része rideg és unalmas, írta az Obessedfilm kritikusa, aki egyszerűen nem értette, hogy mi a film mondanivalója. Kétségtelenül akad benne néhány nagyszerű metafóra, ami működik, de az író egyáltalán nem biztos abban, hogy megérte a ráfordított időt. A kritika írója, azt hitte, hogy a végén lehurrogják a produkciót.