Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKultúrsokk érte Árpáékat Kolozsváron
További Cikkek cikkek
Idén műsorra tűzték Tarr Béla A torinói ló című berlini nagydíjas filmjét is több magyar mozi mellett a vasárnap záródó Transilvania Filmfesztiválon, hisz a helyi lakosság 25 százaléka magyar, mindig tartanak egy magyar napot. Dömötör Tamás, Till Attila, Árpa Attila, Vágvölgyi B. András, Miklauzic Bence és Jakab-Benke Nándor filmjeit is vetítették idén. Tarr filmvetítése annyiban volt szokatlan, hogy a frissen felújított Florin Piersic moziban gyakran színesítette a fekete-fehér képsort fénycsóva: a mozivászonra vetődik az előtérből a fény, ha az ajtón bárki kimegy, és az ajtó gyakran nyílt.
A Czukor show és a Csicska filmek bemutatói pedig azért sokkolták a kevés, kempingszékkel megjelent nézőt, mert hiába volt Monostorként megjelölve a helyszín, ez az ódon kolostorszerű épület helyett azt jelentette, hogy a nézőtérként szolgáló sáros focipálya egy Monostor helyén áll. A Ceausescu vidéki parasztságnak létrehozott lakótelep-gettójának focipályája „cultural shock”-témára váltott. Miután csak egy ittas focimezes férfi gratulált Till Attilának és Árpa Attilának, a közönségtalálkozó el is maradt Árpa "Késő van, nyugodtan hazamehetünk!"-elköszönésével.
Árban középkategóriás
A fesztivál tíz éve alatt a magyarellenes - ám magyar apától született - George Funar régen elvesztette Kolozsvár polgármesteri pozícióját, a román trikolórral átfestett padokat és szemetes kukákat lecserélték, és a kezdeti 30 helyett ma már 220 filmet vetítenek. A fesztivált idén minősítette A-kategóriásnak a Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége (FIAPF), vagyis ezentúl nemzetközi premiereket kell bemutatnia a versenyszekcióban, melyet hagyományosan fiatal rendezők első és második játékfilmjeinek tartanak fenn. A méretei nem kispályásak: öt mozi mellett számtalan szabadtéri vetítés volt, a főtéren, Mátyás király szobra mellett hatalmas szabadtéri mozizás ment idén minden este sok száz fős tömeg részvételével.
Bár Andrew Vajna, a filmszakma kormánybiztosa és az új Nemzeti Filmalap vezetője Szőcs Géza kulturális államtitkár támogatásával beharangozott Budapesti Filmfesztiválra vonatkozó terveivel kapcsolatban elrettentő példaként Velence, Locarno, Berlin tízmillió eurós költségvetéseit emlegette, addig Kolozsvár nemcsak arra példa, hogy tíz évig kell azon dolgozni, hogy A-kategóriás fesztivál legyen, hanem arra is, hogy közepes méretű pénztárcájú fesztiváloknak is van helye a térképen: az ideit 1,8 millió dollárból (470 millió forint) vezényelték le.
Szőcs Géza a hazai filmfinanszírozásról adott tájékoztatást a Mátyás király szobor mellett felállított fesztiválsátorban: Szász János új filmterve, A nagy füzet kap pénzt, jelentette be ezúttal filmcímmel együtt a támogatást, de a teljes, Nemzetierőforrás-minisztérium által támogatott filmek listáját később árulják el, mondta a szokásos vontatott beszédstílusában a Kolozsváron született államtitkár A helyi filmeseket képviselő Lakatos Róbert kérdésére jelezte, hogy szívesen támogatják a Romániában élő magyarok projektjeit is. A tárca teljes filmre fordított kerete továbbra is 800 millió forint.
A román új hullám
Tíz éve, hogy Cristi Puiu nálunk is forgalmazott A zseton és a beton című filmjével beindult a román új hullám. A tehetséges filmkészítőket groupie módjára körülugráló nemzetközi filmkritikus-sereglet csak 2005 után kezdett Kolozsvárra szállingózni, amikor az új bukaresti rendezőgeneráció szinte minden évben remekművekkel állt elő. A sanyarú társadalmi valóságot olykor kíméletlen naturalizmussal, olykor balkáni fekete humorral a nézők képébe vágó dolgozatokkal: Lazarescu úr halála (2005, Christi Puiu), Forradalmárok (2006, Corneliu Porumboiu), vagy a cannes-i Arany Pálmát elnyerő 4 hónap, 3 hét, 2 nap (2007, Cristian Mungiu).
A szervezők külön Román Filmnapokat tartanak a fesztivál utolsó 3-4 napján, ami a mi eddigi Magyar Filmszemlénk helyi megfelelője. Intenzív dózis ez a kritikusok és fesztivál-válogatók számára, utóbbiaknak félkész filmeket is bemutatnak zártkörű vetítéseken. Idén csak a Cannes-ba beválogatott Loverboy volt kimagasló színvonalú. A Loverboy a tavalyi Fütyülök az egészre rendezőjének és főszereplőjének újabb közös munkája, egy hirtelen haragú fickóról, aki a barátnőjét adja el prostinak Olaszországba. A szekció díját azonban a román-magyar határon játszódó menekült-szöktetési história, a Morgen kapta, mely tavaly Locarnóban debütált.
Felnőtt gyerekek
A nemzetközi versenyfilmekben leggyakrabban a hagyományos családi szerepek felbomlását követték. A harmincas éveiben járó apa letiltja a netről a gyerekét, de a kölyök tudja, hogy a papa pornót néz online (Mint hal a vízben). A kiskamasz lelúzerezi az apját, amiért éjjel-nappal füvezik és fütyül rá, hogy anya a szomszéddal csalja (a Mabul című izraeli versenyfilmben). Másutt a viháncoló tinilányok élik ki világutálatukat egy kamaszfiún (levetkőztetik, majd meglógnak a ruhájával), miközben a pubertástól még messze lévő kishúg otthon gerjed az unokabátyjára (a She Monkey című svéd versenyfilmben).
Meghívottak
Az olasz gengszterhistóriák (Romanzo Criminale, Vallanzasca) filmes mesélőjévé avanzsáló Michele Placido, alias Cattani felügyelő is tiszteletét tette Kolozsváron: szókimondóan fikázta a politikusokat és a bűnözőket, és rajongóit arra kérte, ne tápláljanak illúziókat: a Polip-sorozatban a maffia pénze is benne volt.
A vasárnapi díjkiosztón az Életműdíjas Jacqueline Bisset kínált példát a családi dinamikák furcsaságaira. „Nehéz életem volt. Tizenöt éves voltam, amikor édesanyámnál multiplex scelorosist állapítottak meg, amit szenilitás kísért. De bő harminc évet élt még ezután, 85 éves koráig. Életem addig az határozta meg, hogy gondoskodnom kellett róla. Nehéz volt bánni vele: minden pasimnak jól ki kellett vele jönnie. Folyton flörtölt velük. Kedvenc kedvtelése az volt, hogy megpaskolgatta a feneküket!”
Nem jött létre Bisset és a Gyilkosság az Orient Expresszen című Sidney Lumet-filmben szeretőjét alakító Michael York nosztalgikus erdélyi találkozója. A Kabaré, a Fedora sztárja, az Austin Powers-filmek epizodistája ugyanis tíz nappal a fesztivál előtt lemondta életműdíjas hakniját. A fesztiválon az a hír szivárgott ki, hogy York májusban egy közel-keleti hajóúton agyvérzést kapott, és két napig kómában volt. Állítólag már jól van, mihelyst felépül, a TIFF újra várja 2012-ben.
Díjazottak:
Transilvania Trófea (15 000 euró)Legjobb forgatókönyv (1500 euró): Sin Retorno (argentin-spanyol, Miguel Cohan)
Legjobb rendező (5000 euró): Volcano (izlandi, Rúnar Rúnarsson)
A zsűri különdíja (1500 euró): La vida util (uruguay-i-spanyol, Frederico Veiroj)
Legjobb színésznő: Élodie Bouchez (The Imperialists Are Still Alive!, amerikai)
Legjobb román film: Morgen (román, Marian Crisan)
A FIPRESCI (Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége) díja: Tilva Ros (szerb, Nikola Lezaic)
Közönségdíj: Oxygen (belga, Hans Van Nuffel)