Madonna ötven fölött lett szűzies

A hollywoodi stúdiók egyértelműen a Torontói filmfesztivált (TIFF) favorizálják a velencei helyett: az olasz utolsó napjain a filmvásárlók a szeptember 10-étől kezdődő kanadaira utaznak. A 249 világpremierből ezúttal Coppola új opuszát, a Twixtet, Roland Emmerich filmjét, a Shakespeare-drámák szerzőségét firtató Anonymoust; Werner Herzog dokumentumfilmjét, a halálbüntetésről szóló Into the Abysst, a Joseph-Gordon Levittnek rákbeteg fiatal szerepében jutalomjátékot kínáló 50/50-et emelnénk még ki.

A fesztivál legkedveltebb filmje a Descendants családi komédia lett: Alexander Payne visszatérése hét év szünet után nagyobb hírt kavart, mint hogy George Clooney a film főszereplője. Nyitófilmnek idén elsőként választottak dokumentumot: a U2-ról szóló From the Sky Downt. A vörös bársonyszőnyegen Bono és The Edge is felvonult.

Az elsőként érkező sztárt, Brad Pittet egy párhuzammal zaklatta a sajtótájékoztatón az Index: A Moneyballban a sikertelenségből magát és csapatát élvonalba felküzdő sportmenedzser szerepéhez merített-e saját élményeiből, ahogy a B-filmekből lassan A-kategóriás lett? „Mindent nagyon határozottan belém neveltek a szüleim. Csak amikor elkerültem otthonról, kezdtem megkérdőjelezni ezeket az értékeket, és rájönni, mi működik az én életemben. Ez pedig a sátánizmus. Lepaktáltam az ördöggel” - ütöttel el viccelődéssel a választ. Angelina Jolie film nélkül kísérte el párját a premierre. Úgy tűnik, a színésznő rendezői bemutatkozását, az egy éve, részben Budapesten forgatott boszniai drámát inkább a politikailag elkötelezettebb Berlinalén tervezi bemutatni.

A politikai thrillerbe oltott, erős moralitásdráma, a Március idusa rendezője, George Clooney már kurtábban hárította azt a kérdésünket, miszerint volt-e része olyan manipulatív furkálódásban, mint amilyet Paul Giammatti figurája intéz a filmbéli kampánymenedzser, Ryan Gosling ellen.

Coppola Twixt című filmjének sajtótájékoztatója inkább drámaira sikerült. Az elmúlt években ismét hátat fordított Hollywoodnak, és saját finanszírozású filmekre váltott 15 millió dolláros felső határral. A Val Kilmer által játszott lecsúszott horrorszerző („az alagsori kiárusítások Stephen King-je”) rejtélyes időutazása Edgar A. Poe társaságában kultgagyi kategóriára esélyes, nem veszi komolyan magát, és így a film a leplezetlenül hatásvadász jellege ellenére is megkedvelteti magát a nézővel.

A rendező terápiaként használta művét. A főszereplő hajóbalesetben vesztette el lányát, egy kifeszített zsinór kis híján lefejezi. Fia, Gio Coppola 1986-ban ugyanilyen balesetben vesztette életét: a hanyagságból okozott emberölésért elítélt tettes Ryan O’Neal színész fia, Griffin volt. Coppola ki is rúgta a Kőkertek szereplőgárdájából. Amikor az önéletrajzi ihletésről faggatták a sajtótájékoztatón, könnyeivel küzködött: "Tudtam, milyen sebei voltak Poe-nak. De nem tudtam, hogy ez a film annak a felismerésére fog rávezetni, amit sokáig magamnak sem ismertem be: hogy felelősnek éreztem magam azért, ami a fiammal történt. Hogy ott kellett volna lennem, hogy megmentsem”.

Madonna is elkísérte második rendezését, a kétszeresen elvált Wally Winthropról szóló W.E.-t, melynek sztorija azért foglalkoztatta, mert meg akarta fejteni azt a szerelmet és szenvedélyt, amely képes volt korának legbefolyásosabb uralkodóját, VIII. Edwardot elcsábítani a trónról.

A sajtótájékoztatóján kora ellenére kifejezetten szűziesen, kislányosan viselkedett: előbb elénekelt pár kínrímet, amit a forgatáson talált ki, majd bevallotta, a forgatáson elsősorban azt élvezte, hogy megtapizhatja színészeit, saját kezűleg igazgathatja meg a ruháikat, hogy jól nézzenek ki a kamera előtt. A torontói színfalak mögül kiszivárgott pletykák szerint a rendezvény önkéntes asszisztenseivel már nem volt ilyen közvetlen: arra kérte őket, forduljanak a fal felé, amikor elhalad előttük. Madonna sajtósa tagadta a híresztelést.

A díva elismerte, hogy a W.E. filmre vitelét már régóta tervezte, ám túl nagy falatnak tartotta a témát, és valami könnyebb opusszal akart indítani, hogy megtanulja a filmnyelv használatát. A Filth and Wisdom ígéretes címe ellenére nem tartozik a filmtörténet lehengerlően eredeti rendezői bemutatkozásai közé.

Glenn Close az általa már színpadon is életre keltett Albert Nobbs című viktoriánus korabeli dráma címszereplőjeként érkezett, melyet eredetileg Szabó Istvánnal készített volna el a 90-es évek végén, csak éppen akkor nem tudtak a projektre finanszírozókat találni. „Megkérdeztem magamtól: készen állok arra, hogy feladjam? Nem”, mesélte nekünk Close. És összehozta.

A film egy nőről szól, aki traumatikus kamaszkori esemény nyomán elhatározza, férfiként állt helyt a nemek közti egyenlőséget aligha biztosító ír társadalomban, hogy megőrizhesse méltóságát és helyét a kenyérkeresők között. Észrevétlen szállodai inasként kezdi: a keménykalapos úr időnkénti zavarodottsága és ügyetlenségei Chaplin figuráját is felidézik. A melankolikus női filmjeiről ismert Rodrigo Garcia (A nő ötször – Az élet maga és a locarnói fődíjas Nine Lives) Szabó-epigonként dolgozott: első kosztümös filmje A napfény íze kellemesen ódivatú stílusában készült, amit valójában csak Close bámulatos alakítása ment meg az unalomtól.