Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Nem tudom, ebben biztosan szerepet játszik az is, hogy a 99-es Szomorú vasárnappal ezt az énemet ismerték meg az emberek. De nem csak ilyen szerepek találnak meg.
A női főszereplő, Anna tépelődik egy kapcsolatban, a szerelmét próbálja elhagyni a szerelméért. Abban hasonlítunk, hogy ő is egy szenvedélyes figura, de valószínűleg én nem csak ez vagyok. Színészként az ember sokszor gondolkozik azon, hogy vajon mit, mennyit látnak belőle a rendezők. A saját önképünk rendkívül gazdag, a lelkünkbe viszont ritkán látnak bele. Minél többféle szerepet játszunk, annál nagyobb esélye van, hogy az a sok minden, amit magunkról gondolunk, szép lassan más számára is kibontakozik. Mindig meglepődöm, hogy bennem például sosem egy punkot látnak. Persze tudom, hogy nem úgy nézek ki, de belül azt érzem, hogy ez is látszik.
Nagyon szeretem a Márait, mert miközben szép, olykor szépelgő, benne rejlik a végzetesség, az önpusztítás, s még a legfinomabb alkotásainak is van egy pokoli színezete. A Kalanddal akkor találkoztam először, amikor megkaptam a forgatókönyvet, azonnal beleszerettem.
Az eredeti mű jócskán átdolgozásra került, hosszasan íródott a forgatókönyv is. Volt olyan elképzelés, hogy egy látványosabb mozit készítenek, sok-sok utazós jelenettel, de aztán valahogy mégis visszatértek Máraihoz. Nem engedte magát az anyag, hogy nagy, kosztümös film készüljön belőle. Úgy gondolom, hogy ez a történet ebben a formában tud igazán izgalmas lenni.
Nem minden esetben van a rendezőnek magasztos célja, olykor annyi is elég, hogy megszeressünk egy történetet. József imádja Márait, korábban már elkészítette az Eszter hagyatékát is. Szerintem ő egyszerűen csak egy izgalmas filmet akart készíteni ebből a regényből.
Minden munkám más, nehéz összehasonlítani őket. Az nagyon érdekes volt, hogy Gózon Francisco, az operatőr, erőteljesen részt vett a rendezésben. Ritka, mert az operatőrök szeretnek a kamerájuk mögött maradni, de itt József szoros együttműködésben, szinte Franciscóval közösen készítette a filmet.
A legfőbb nehézséget az jelentette, hogy három hétig szinte csak éjjel forgattunk. Mivel nappal nem nagyon tudtam aludni, a vége felé ez már-már narkotikus állapotot jelentett. De mivel maga a cselekmény is egy éjszaka alatt játszódik, ez akár segítségünkre is lehetett abban, hogy megfogalmazzuk azt az örvényt, amelybe Anna is kerül.
Sanyival nagyon szeretek együtt dolgozni. Bár ebben a filmben nincs sok közös jelenetünk, de jó arra gondolni, hogy ő az a férfi, aki miatt el akarom hagyni a férjemet. Iszonyú erős kisugárzása van, figyelmes, sokat tudunk együtt nevetni.
Volt olyan, hogy több tolmácsunk is volt, de volt olyan nap is, amikor tolmács nélkül maradtunk. Ilyenkor én fordítottam. Számomra ez nem okozott gondot, hiszen hozzá vagyok szokva, hogy németül forgassak. Végig jól éreztem vele magam, színészként és rendezőként is kiválónak tartom. Ráadásul rajong Máraiért, így elképesztően büszke és boldog volt, amikor megtudta, hogy a Kaland főszerepét játszhatja.
Nem terveztem tudatosan, hogy nemzetközi karriert csinálok, ez véletlenek sorozataként alakult. Éppen ezért, azt sem tudom megítélni, hogy jól döntöttem-e vagy sem. Ha nincs vége a Székely Gábor vezette Új Színháznak akkor, amikor vége lett, és én nem kerülök le Kaposvárra, ha nem kezdenek el külföldről hívogatni, akkor lehet, hogy magamtól sosem mentem volna. Annak nagyon örülök, hogy elég jól megtanultam két nyelvet, és egy teljesen más közegben is képes vagyok otthonosan mozogni. Én buzdítanám a kollégáimat, hogy menjenek, tanuljanak, próbálkozzanak, és szerezzenek ügynökséget maguknak.
Iszonyúan szeretek táncolni, nagyon élveztem a próbákat és szerintem az előadás is remek lett. A bemutató után azt éreztem lehet, hogy abba kellene hagyni a színészetet és egyszerűen csak táncolni. S habár valószínűleg sosem fog bekövetkezni, mégis nagyon közel kerültem a sok-sok évvel ezelőtti önmagamhoz, ami csodálatos utazás volt.
A felkérés miatt jöttem haza, az is lehetséges, hogy egy picit még maradok, mert november végétől forgatni fogok egy tévéfilmben, de a folyamatos ingázásnak még mindig nincs vége. Egyelőre nem találtuk meg a megfelelő megoldást erre a helyzetre.
Elképesztően rossz kritikákat szoktam kapni. Néha úgy érzem, mintha velem sokkal keményebben bánnának, mint általában a színészekkel. Hogy most el fogom-e olvasni a kritikákat? Még nem tudom, nem ígérhetem.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
