Amatőrfilmhez nagy mellű csajok is kellenek

Az utóbbi fél évben amatőrfilmeket versenyeztettünk az Indexen: az első, a második és a harmadik forduló nyertesét is áttettük az Indavideo Filmre a profik ligájába: Pandur Gergely Obscura munkája mellett Farkas Ádám Öncélját és Vámos Zoltán Reneszánsz című filmjét. A filmekre egyenként átlagosan 10 ezren szavaztak, 1-től 10 pontig lehetett értékelni.

Míg Amerikában Hollywoodtól, azaz a stúdiórendszertől való anyagi, szemléletbeli és esztétikai elhatárolódást fejeznek ki a függetlenfilmesek munkái, addig nálunk a független jelző esetleg az állami támogatás, illetve a Színművészetin kapható főiskolai diploma hiányát jelentheti. Valójában az Indexhez eljuttatott munkák kevéssé végiggondolt, igazán amatőr alkotások. Arról, hogy az amatőrfilmeseink betörhetnek-e a profi filmesek közé, mint Quentin Tarantino vagy Peter Jackson tette, vagy hogy hathatnak-e a filmes fősodorra, csak tippelhetünk, de a mostani munkáikról a nézői vélemények már birtokunkban vannak.

A hozzászólások fő üzenetével mi is egyetértünk, az amatőrfilmesek mielőtt hónapokat töltenek a filmek készítésével feleslegesen (Selmeci Gábor 2,5 évig dolgozott a Másik múlton), vagy mielőtt egyáltalán kamerát ragadnak, jó lenne, ha minimális időt fordítanának a kamerakezelés elsajátítására. Vagyis: „Csináljatok jobbat. Egyébként nem is nehéz. Két nap film és fotóművészeti tanulmányok, egy profi kamera és néhány nagy mellű csaj kell csak hozzá" - üzenték. A kommentezők magasra tették a lécet, nem fogadtak el kifogásokat, hisz nem írhatja ki a jelenet közepén a rendező, hogy bocs, a jelenet azért ilyen béna, mert amatőrök vagyunk, és kevés pénzből gazdálkodtunk. Tisztelet a kivételnek: a Réz András vezette Werk Adémia hallgatói között több aránylag átgondolt munka akadt, a győztes Pandurén kívül Győry Balázs Rablása például kifejezetten profira sikerült, de az első tízben végzett még a hallgatók közül Bolf Ákos és Reszeli Soós András is.

Vita

A kommentezők a filmeknél legélesebben a színészi játékot és a történetet kritizálták. Főleg ezeket kérték a készítőktől számon, a szavazáskor viszont azok kapták a legtöbb elismerést, amiknél a film egyéb alkotóelemeivel kapcsolatban sem hibáztak nagyot, mint a világítás, kamerabeállítás, és cselekményvezetés.

A gimnáziumi némettanár Szalay Kristóf lassan megkaphatná a magyar amatőrfilmesek életműdíját: évek óta ugyanazokat a hibákat követi el rendületlenül a következetlen rendezéstől a hiteltelen színjátékig. A Deus ex Machina című Londonban játszódó krimije a „jajdenemteccik” ítéletet kapta, ami így is elég volt a 9. helyhez. Karinthy Márton is kapott a filmben statisztaszerepet, a jó csajt Kulcsár Tamara alakítja. A másik múlt című családi pszichothriller megosztotta az olvasókat: a „kérem vissza az életemből elvesztegetett kilencven percet!”-felszólításoktól a jó sztori, rossz színészi játék-skálán kapott reagálást, ami a 8. helyre volt elég.

Top 3

Pandur Gergely Obscura című munkája 7,11 ponttal győzött, a rendező a Werk Akadémia előtt esküvőket és ivászatokat vett videóra előtanulmányként. A kísértetjárós filmmel maximum az a baj, hogy túl profi szeretne lenni. Egy kommentező megállapítása is pontos: a kevesebb több lenne. Rengeteg felesleges snittet tartalmaz a film, a kísértetházhoz érkezés képsora például csak arra szolgál, hogy a néző megtudja, az autónak nemcsak eleje, de több oldala is van, vagy amikor a szellemalak követi a fiút, több beállítást láthatunk a lábakról, ami tompít a feszültségen. A gyenge dramaturgia ellenére az egységes fényképezés és a színészi munka egyben tartja a filmet. ThePista logikai bukfencet is talált: „Ha parázol, mert kergetnek, nem nyugszol meg 10 másodperc alatt, és nem kezdesz olvasgatni".

6,24-et ponttal nyert az utolsó blokkban az Öncél című film, ez az összesített versenyben a második helyezett. A színművészetis felvételire készült kisfilm nem akart profi lenni, mégis ötletes maradt, jól kezelve az amatőrségét. Emellett önreflektív módon beszél a profi filmesekhez való bekerülés vágyáról, ezért valamennyire szerethető is, bár senki nem szólt hozzá. A legtöbb hozzászólást Kovárczi úr hasonló színvonalú, bár sokkal kevésbé végiggondolt munkája, a Büntetlenül kapta, mert központi figurája közvetlenebb és eredetibb, mint az Öncélé. Maga a film viszont átgondolatlan, így ebben a fordulóban ennek van az egyik legkevesebb pontszáma.

A Reneszánsz 6,22 ponttal az első forduló győztese, és az összesítettben  a harmadik helyezett: egy ütős, valóban profi főcím után azonban hamar beáll az apaképét átértékelő nőről szóló mozgóképben a csönd, és az unalom. A főcím alatt a bábok között pásztázó, sokat ígérő kamera és sejtelmes zenei aláfestés után a ritmus megtörik, hogy egy közepes tévéjáték unalmas párbeszédébe csöppenjünk. Több kommentező dicsérte, de Nucleophile keményebb volt: „Az egyedüli értékelhető a filmben az a mondanivaló. Ezen kívül a színészek, a párbeszédek, a felvétel, a zene, a fények, stb. mind-mind gyenge. A Fiatal filmkészítők egyesülete készítette? Lehet, hogy Amatőr filmkészítőknek kéne magukat nevezniük, és akkor nem lennék nagy dilemmában, hogy ilyen kritikát írjak-e róluk."

Vesztesek

Legrosszabbak a nagyjátékfilmek lettek: Kormos Krisztián Árnyékküszöbje 3,02-t kapott a 10-ből, Gerencsér Tamás A holnap történt-je Anettkával és más színjátékra képtelen Budapest tv-közeli celebbel 3,77-et. Pedig ahogy egy olvasónk írta, a bulvárfilmig azt hitte, hogy a szintén versenyző Másik múltnál nincs lejjebb (ez aránylag jobb, 5,5 pontos lett).

Kisfilmek közül a legrosszabb Majoros Zsolt lelkizős, patetikus és egyben hiteltelen Anya-mozija (3,6 pont), a programtervező Dóczi Dániel unalmasnak és öncélúnak nevezett Mexikói felállása (3,78) és a bátran kis próbálkozással indító Horváth Szabolcs Delíriumja (3,93) lett.

A fiát nem szerető anyáról készült Zárt ajtóknál az erős atmoszférát, és a jó színészi játékot emelték ki az udvarias kommentezők, közben a szavazók lehúzták. A Halálkeringőt forgatókönyvíróként jegyző P. Szabó István Victimjénél olvasóink sem szépelegtek: a borzalmas, katasztrófális, undorító és beteg jelzőkkel illették.

Az amatőrfilmek hiánypótlóak is lehetnének, terepet adhatnak olyan munkáknak, amik mai témákkal, kísérletező formában, társadalomkritikus módon foglalkoznak. Ennek az alkotói hozzáállásnak a hiánya azért érthetetlen: mert ezzel maguk a kezdők járnának a legjobban. Jelenleg egy jól működő ötlettel, minimális maximalizmussal bármelyik profival versenybe szállhatnak az amatőrfilmesek.