Nina Hoss állandó bútordarab

Berlin ma a kulturális értelemben a legpulzálóbb város Európában. El tudná képzelni, hogy máshol éljen?

Itt Berlinben az emberek elmennek egymás mellett és ezt jó értelemben mondom, egy olyan város, aminek nincs igazán központja, így nem mindig ugyanazokat az arcokat látod. Egy ideig gondolkoztam azon, hogy Bécsbe költözöm Götz Spielmann miatt, aki nagyon jó barátom, de rájöttem, hogy Bécsben mindenki ismer mindenkit és ráadásul mindenki ugyanahhoz a pszichológushoz jár analízisre. Még jó, hogy köti őket a titoktartás. Én nem szeretnék analízist.

Bécsben nem, vagy általában nem?

Nem vagyok alkalmas a terápiára, mert nem venném igazán komolyan. A feleségem azt mondja, hogy nekem nincs is rá szükségem annyira primitívek az álmaim.

Ott vannak a filmek analízisre, vagy analízis helyett.

A forgatások alatt mindig sok ember vesz körül, nagyon intenzíven dolgozunk együtt és ők állandó tükröt tartanak nekem. 10-12 éve állandó és kis létszámú teammel dolgozom, így az évek alatt elértük már azt a szintet, hogy transzparenssé váltunk egymás számára. Persze rendezőként én állok a hierarchia csúcsán, de annyira gyengéden és csendesen szólunk egymáshoz, hogy azt külső szemlélő el sem hinné.

Christian Petzold

Petzold mindenki másnál pontosabb képet rajzol Németországról, illetve annak köztes állapotáról. Mindegyik filmje neves fesztiválokon járt. Német filmdíj, Grimme-díj, kritikusok díja és 2005-ben főszereplője, Nina Hoss elhozta a Yellaért az Ezüstmedvét a berlini fesztiválon. A Kísértetek című filmben a Potsdamer Platz kulisszaszerű épületei nyújtanak valószerűtlen otthont főszereplő lányoknak.

Christian Petzold a legjobb rendezőnek járó Ezüstmedvével Berlinben

Fotó: Xinhua / Eyevine

A Yellában az elnéptelenedett Kelet-Németország és az anonim szálloda- és irodaépületek adnak nem evilági otthont egy nőnek. A Jerichow-ban Visconti Megszállottságának története játszódik le újra a prignitzi kiüresedett tájakon, az imbiszbódék között a Keleti-tenger strandján.

A filmjei is nagyon csendesek és hidegek, mintha kísértetek sétálnának a vásznon.

Tudom, ezért az utóbbi három filmemnél nagyon ügyeltünk a színekre, hogy ne hassanak a képek annyira hidegnek. A filmzenét viszont továbbra is mellőzöm, mert nem akarom, hogy a zene az emberek emócióit más irányba terelje. A másik ok, hogy szerintem a német mozi még mindig azt hiszi a náci szarságok miatt, hogy titokzatosnak kell lennie ezért sztereotip helyszíneken forog, a tengernél és a Thüringai erdőben. Szerintem egy szocreál lakótelepet is éppolyan titkok lengnek körül és épp úgy szövődhetnek ilyen miliőben is perzselő szerelmek.

És most még a végét is happy endre hagyja. Összeegyeztethető ez a Berliner Schule nyitott, keserű véget előíró törekvésével?

Lehet, hogy ez csak a néző vágya, hogy belelásson egy NDK-s szerelmi történetet. A barátaim azt mondják, hogy eddig ez a legfelnőttebb filmem. Megvolt az a luxusunk, hogy kronologikusan forgattunk, mert azt gondoltam, hogy a szereplőknek fejlődniük kell, és nekem hagynom kell, hogy fejlődjenek. Nem akartam rögtön az elején mindent pragmatikusan eléjük hányni. Ez sokkal több idő és pénz, de szükségesnek tartottam a film szempontjából. Ahogy közeledtünk a végéhez, láttam, hogy nem úgy fogom befejezni, ahogy eredetileg akartam. Eddig úgy viselkedtem, mint egy antik szerző, már az elején felállítottam a szilárd dramaturgiai kereteket, de most az volt az érzésem, hogy a végén nekem kell eltűnni és nem a főhősöknek. Ninával (Nina Hoss) és Ronalddal (Ronald Zehrfeld) is sokat beszélgettünk erről, aztán Nina azt mondta, hogy akkor ők most bemennek egy ajtón, ahova én nem jöhetek velük és így is lett.

Kettejük pillantása a végén azért azt sugallja, hogy találtak kettejük viszonyára valamilyen lehetőséget, de hogy ők most szeretik-e egymást, vagy túlélik-e, ha így van, vagy csak félreértik egymás gesztusait, ezt már nem tudjuk meg és nincs is igazából közünk hozzá. Szerintem most is nyitva marad az „ajtó.” Ahogy egymásra néznek az inkább egyfajta szövetség megkötése. Ahol egy nő és egy férfi fennmarad és szövetségre lép, ott akár egy egész társadalom is felépülhet, ezt mindenféle utópia nélkül mondom.  Azt érzem, hogy valamit meg fognak próbálni, de nem tudjuk mit. Én szeretnék abban a társadalomban élni, amit ők ketten építenek fel.

El tudom képzelni, hogy a Barbara ötlete valahol a tengerparton pattan ki a fejéből.

Majdnem. 5 napra elvonultam teljes magányomban a Scharmützelsee-hez, mert épp befejeztünk egy forgatást és nyugalmat akartam, aludni és olvasni. Már három óra után éreztem, hogy jön a depressziós üresség, a fekete lyuk, aztán elment előttem egy kirándulóhajó, aminek valami buli tombolt a fedélzetén és egész este a Life is Life szólt, úgy, hogy mindenki énekelte is hozzá. Ez a depressziómnak nagyon nem tett jót, inkább nekiláttam dolgozni és megírtam ezt a történetet.

A legélesebb NDK-kritika Stella alakjával, és rajta keresztül a torgaui átnevelő táborral (Jugendwerkhof) fogalmazódik meg.

Torgau úgy működött, mint egy náci megsemmisítő tábor. A legrosszabb, amit valaki tehetett a szocializmusban, ha megtagadta a munkát. Kötelesség volt dolgozni, ezeket a fiatalokat azért vitték oda, mert nem akartak ebbe a modellbe beilleszkedni, és itt be akarták őket törni. Közel 30.000 fiatal fordult meg Torgauban, ahol megalázták és bántalmazták őket a nap 24 órájában. A filmben szereplő Stellát nem tudták betörni, így elkezdték kicsinálni.

A film a 80-as években játszódik az NDK-ban. Milyenek voltak ezzel szemben a 80-as évek az NSZK-ban?

Én akkor érettségiztem és olyan szabad és boldog voltam, mint talán azóta sem. Akkor érte el tetőpontját az NDW (német újhullám), új klubok nyíltak, mint a Ratinger Hof Düsseldorfban.  Ha Stella a szökés után itt landol, biztos jól fogja magát érezni.

Nina Hoss most már állandó bútordarab marad?

A Barbaránál már akkor tudtam, hogy Nina lesz a főszereplő, amikor elment a turistagőzös a Life is Life-al, fel is hívtam Ninát, hogy készüljön, mert NDK orvosnő lesz a 80-as években. A következőben még biztosan ő lesz a főszereplő, ez egy 1945-ben játszódó, auschwitzi túlélőről szóló film lesz.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!