Petőfi karaktere alig pár filmben kapott fontos szerepet, de ezek a filmek is az aktuális politikai elvárás szerint mutatták be a költőt. Egyébként mindegyik az 1848-ban 26 éves Petőfivel foglalkozik koncentráltan. Egy a Horthy-korszak idején készült, kettő a kommunizmus 40 éve alatt (ezeket egy hétre kaptuk meg a Filmarchivumtól). A rendszerváltás óta a magyar filmesek csak egy semlegesebb irodalmi adaptációba vágtak bele, ami a költő utóéletéről szól.
Az 1922-es kosztümös Deésy Alfréd-alkotás elveszett: ezt a költő születésének 100. évfordulójára időzítették. Egyes források szerint a kor kurzusfilmjeihez hasonlóan minden mozinak illett vetíteni a hazafias öntudat növelése érdekében, de az biztos, hogy a film hónapokkal a bemutató után is telt házzal ment. A népi költő szerepére az elegánsabb imidzsű, 27 éves Uray Tivadar vállalkozott, nejét Bajor Gizi játszotta. A magas költségvetést mutatja, hogy a film keretéül szolgáló segesvári csatában tízezer statiszta vett részt.
A második, 1952-es darab, ami a költő születésének 130. évfordulójára született, igazi szocialista munka a kollektív alkotás szellemében: szovjet szakértők bevonásával készült, hárman rendezték Nádasdy Kálmánnal az élen, és sokan írták. Az eredeti könyv a később a filmtől elhatárolódó Illyés Gyuláé volt. A költségvetés az akkori átlag tizenhatszorosa, vagyis ez az egyik legdrágább magyar film. A szereplők a történelmi köntösből egyfolytában a népi demokráciára kacsingatnak, és felvonul a csatajelenetekben a magyar néphadsereg fele. A főszerepben a 40 éves Görbe János nemcsak nekünk fura: „Kicsit idegenkedve nézem édesapámat ebben a patetikus, színezett filmben, hisz idősebb volt Petőfinél, és a smink és a frizura miatt sem olyan, amit megszokhattunk tőle akár az Emberek a havason, akár a Ház a sziklák alatt-filmekben – mondta erről az Indexnek a Linda-sorozatból ismert Görbe Nóra. – De a lelkében élt Petőfi, hisz '56 őszén Debrecenben, a Csokonai Színház erkélyén elszavalta a Nemzeti dalt az összegyűlt tömegnek, hatalmas sikert aratva."
A Petőfi '73 a költő születésének 150. évfordulója alkalmából készült. A Kardos Ferenc rendezte filmben a forradalmat megint az aktuális időszakra formálják: ez azt jelenti, hogy Szörényi Levente zenéjére ugrálnak a fiatalok, és trapézgatyában mennek végig a '48-as forradalom fontosabb eseményein, hogy szabadságról beszéljenek benne, meg ne is. Épp annyira lázadó a film, mint az akkori magyar beat. Kardos és Kende János operatőr filmje kiemelkedik a Petőfi-filmes mezőnyből, hisz Cannes-ban is versenyzett. És azért is érdekes, mert a pápai és pesti gimnáziumi tanulók mellett a 20 éves Dörner Györgyöt, Kánya Katát és Can Togayt is láthatjuk. Petőfit Kovács Mihály alakítja. Amennyire lehetett, belevetült az 1972-ben forgatott filmbe az 1968-as diákmozgalmak példája. Kardos Ferenc özvegye, Dr. Strausz Erika szerint a film harmadát vágatták ki: beszélgetéseket a sajtószabadságról és a cenzúráról.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
