Kína Hollywoodnak is diktál

További Cikkek cikkek

A nagy hollywoodi filmstúdiók évek óta hiába próbálnak betörni Kínába, a helyi törvényekben meghatározott évi 20 filmes kvótán (az amerikai imperialisták évente ennyi filmet mutathattak be Kínában) sokáig nem sikerült változtatniuk, pedig mindent megpróbáltak.

A WTO (Világkereskedelmi Szervezet) utasítására, miszerint az amerikai filmeket is illesse olyan bánásmód, mint a többi külföldi terméket, a kínai kormány látszólag beadta a derekát, és hajlandó 14 további, 3D-s vagy IMAX mozikban vetíthető filmet befogadni évente. Ami még jó hír lehet a stúdióknak, hogy a bevételből mostantól az eddigi 13-17 százalékos gyakorlattal ellentétben 25 százalékot kapnak meg (más országokból a bevétel felét elhozzák), ha az egyezményt Kína hajlandó aláírni.

A bejelentésre február közepén került sor Los Angelesben, az ünnepélyes eseményen az amerikai érdekeket Joe Biden alelnök, Kínát Csi Jinping miniszterelnök-helyettes képviselte. Hollywood azonban még nem lélegezhet fel, hiszen az egyezményt Kína nem írta alá, és egyelőre nem is lehet tudni, mikor tervezik. Egy hollywoodi bennfentes szerint a kínaiakkal nem könnyű üzletelni. "Hogy ebből mikor lesz valami, azt senki nem tudja. Aki ezt a ceremóniát és a szóbeli ígéretet komolyan veszi, az nagyon naiv."

Csi Jinping miniszterelnök-helyettes és Joe Biden alelnök

Fotó: Frederic J. Brown

Az amerikai filmipari lobbi azt szerette volna elérni, ha a korlátozást teljesen eltörlik, de erre Kína nem is reagált. 2011 márciusában pár hollywoodi mogul, (köztük Jeffrey Katzenberg, a DreamWorks egyik alapítója) a Fehér Házhoz fordult, hogy próbáljanak meg ők nyomást gyakorolni Kínára. A legfelsőbb szintű nyomás hatására létrejött, 20+14 filmre szóló megállapodást a nagy stúdiók jobb híján elfogadták, de ragaszkodtak ahhoz, hogy a feltételeket öt év múlva újratárgyalhassák, írja a Hollywood Reporter.

Dan Mintz, a pekingi székhelyű DMG Entertainment nevű forgalmazó cég vezérigazgatója szerint az embargó enyhítése még közel sem jelenti azt, hogy minden akadály elhárult egy-egy amerikai film kínai bemutatója elől. "A kvóta csak az egyik fegyverük. Ott vannak még a cenzorok, a mozik mind állami kézben vannak, a kulturális minisztérium dönti el, mikor lehet egy filmet bemutatni, milyen versenytársakkal párhuzamosan vetítik majd és meddig látható a mozikban."

Hongkongban már alig él a filmipar

A hongkongi filmgyártás manapság már korántsem olyan jelentőségű, mint amilyen hatvanas-hetvenes években volt. Míg 2008-ban csak 54 film készült az egykoron Hollywood és Bollywood mögött harmadik legtermékenyebb filmgyárnak számító szigeten, a legendás producer, Sir Run Run Shaw keze alatt évi kétszáz filmnél is többet forgattak az 1986-1992 közé tehető aranykorban. 1992-ben a hongkongi filmek 1,5 milliárd dolláros bevételt termeltek, ami felkeltette a helyi bűnszövetkezetek figyelmét is, és a triádok egyre nagyobb befolyást szereztek az iparágban.

1997-ben Hongkong visszakerült kínai fennhatóság alá, filmgyártásuk legendás alakjai (pl. John Woo) Hollywoodban próbáltak szerencsét, a helyi gyártású filmek pedig kezdték elveszíteni identitásukat, köszönhetően a kínai kormány erős kezének, hiszen minden forgatókönyvet előzetesen le kellett egyeztetni a kulturális minisztériummal, és csak azokat lehetett leforgatni, amikre engedélyt adtak.

A külföldi filmek beáramlása a kalózvideók (később DVD-k) elterjedése sem tett jót az iparnak - 1996-ban a bevételi lista első tíz helyezettje között nyolc hongkongi produkciót tartottak nyilván, 2010-re az első tízben már csak kettőt találunk. A korábban főleg maffiatémákat boncolgató filmek helyét átvették a komolyabb alkotások, 2010-ben példáué az Echoes of the Rainbow című dráma a Berlinále nagydíját is elnyerte. A hongkongi filmipar talán soha nem lesz olyan, mint amilyen fénykorában volt, de talán elindult már azon az úton, ami egy másfajta, nemcsak a harcművészetekkel- és maffiával foglalkozó filmgyártáshoz vezet.

Milliárdok

A kínai piac még így is rendkívül vonzó a hollywoodi stúdióknak. Míg 2008-ban a mozipénztárak 630 millió dolláros bevételről számoltak be, 2011-ben már 2,1 milliárd dollárról volt szó. Egyre több multiplex mozi épül, melyekben a 3D-s termeket a legújabb technológiával szerelik fel, márpedig ezekbe a mozikba tartalmat kell szállítani, és erre nagyüzemben csak Hollywood képes. A 2011-es kínai bevételi lista első tíz helyezettjéből öt 3D-s amerikai blockbuster volt. "A kiterjesztett kvótával egyértelműen az amerikai stúdiók járnak jól" - véli Stuart Ford, az IM Global vezérigazgatója. "Hosszú távon azonban az egész iparág profitál belőle, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy stúdiók, a forgalmazók és a piacot irányító kínai állam partnerként kezelje egymást."

A hagyományos filmek mellett az IMAX formátumú alkotások forgalmazói sem panaszkodhat a kínai piacra: 2015-re 217 ilyen vászonnal és vetítőberendezéssel felszerelt mozit nyitnak Kínában. Ha pedig abból indulunk ki, hogy 2011-ben a legnagyobb kínai bevételt az IMAX-mozikban bemutatott Transformers 3 - a Hold sötétsége produkálta 172 millió dollárral, ami ugyan csak a fele az amerikai bevételnek, de sokkal több, mint amit a világ bármelyik országában regisztráltak, érthető miért örülnek a kínai mozibevételek 25 százalékának is Hollywoodban.

Az idei év első 3D-s bemutatója Kínában a Titanic 3D-re felkonvertált verziója lesz áprilisban, nyáron aztán jönne a többi blockbuster (The Amazing Spider Man, A sötét lovag: felemelkedés, Brave, A bosszúállók, Sötét zsaruk III, Madagaszkár 3), persze csak akkor, ha az új kvótát rögzítő megállapodást Kína aláírja. A tavalyi évben regisztrált 2,1 milliárd dolláros bevételi csúcs azt sugallja, hogy erre belátható időn belül sor kerülhet, hiszen a kínaiak is szeretnek azért sok pénzt keresni.

A hazai nem olyan jó

A 2011-es box office adatok a külföldi filmek dominanciáját mutatják: a bevétel felét mindössze 50 import film hozta össze, a másik felét körülbelül 5-600 saját gyártásban készült alkotás rakta hozzá. Szakértők szerint a kínai filmgyártásnak csak jót tesz a kvóta kiterjesztése, mert a gyártók kénytelenek lesznek a mennyiség helyett inkább a minőségre fektetni a hangsúlyt. Ezen a véleményen van Zsang Jimou rendező is, akit előszeretettel hívnak a kínai Spielbergnek.

A Háború virágai című, 100 millió dolláros költségvetésből készült filmje hiába kapott soha nem látott hírverést, és szerepelt benne Christian Bale, a mozipénztárakban csak 74 millió bevételt hozott, százmillióval kevesebbet, mint Transformers3. A nankingi mészárlásról szóló, második világháborús film pedig annyi hazafias húrt pengetett meg, hogy simán várható lett volna, hogy tóduljanak rá a a nézők, de ezek szerint már a kínai mozilátogatókat is jobban érdeklik az autóból óriási robotokká átalakuló CGI-szereplők, mint egy nagyszabású, történelmi eposz.

Míg Zsang alkotása pont úgy is nézett ki, mint egy hollywoodi szuperprodukció, a kínai filmekre a mai napig jellemző, hogy míg a színészi játékkal, a forgatókönyvvel vagy a rendezéssel különösebb baj nincs is, a kivitelezés meg sem közelíti az amerikai vagy európai filmek színvonalát. Christopher Bremble, a pekingi Base-FX nevű, különleges effektek előállításával foglalkozó cég igazgatója szerint a kínai filmgyártás jelenleg 15 éves lemaradásban van Hollywood mögött, és lázasan igyekeznek utolérni Amerikát. "A új kvóta miatt érkező plusz filmek sokat segítenek majd a filmeseknek, hiszen még több példát kapnak arra, milyen minőséget várnak el manapság a nézők tőlük."