Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKeresztülgázol rajtam a film
További Cikkek cikkek
"Keresztülgázol rajtam a film, mint egy lokomotív. Eddig kisfilmeket és tévéfilmet forgattam, először forgatok ilyen hosszú etapokat: már csak a hatnapos munkahetek is hosszabbak a napi 12 órás munkával, mint bármilyen eddigi rendezői munkám" - kezdi a rendező, aki látszatra sokat öregedett, vagyis most először néz ki annyi idősnek, amennyi valójában: 29 évesnek. Eddig kisfilmeket rendezett, és egy tévéfilmet a Hajónapló sorozatban Levegőt venni! címmel, amit 50 ezer fölött néztek az Indafilmen (a film itt látható).
Pedig egyszerű jelenetnek tűnik, amire készülnek. Bejön Zsótér Sándor színész, leül az asztalhoz, mire Ötvös András feláll. Körülüttök egy tucatnyi stábtag. "Csak elemeket cserélnek bennem" - szól oda nyugtatóan Sándor a felvétel előtt a rendezőhöz, mivel épp a mikroportját babrálják. Az asztalon egy tál ananászos csirke van, és egy doboznyi rizs, a tetején pénzzel. Ezen a héten ez a kínai étterem a bázis, összesen négy napot forgattak itt a 42-ből.
Miközben a rendezőre vártunk, apját, a film producerét vizsgáztattuk, tudja-e mi az ansnitt, amire éppen készülnek: helyesen válaszol: "két alakos, amerikai kivágás". Egyébként ha már vele beszélünk, megjegyzi: 305 millióból készül a film 206,5 milliós filmalapos támogatással. Azt is hozzáteszi, írjuk le mindenképp, hogy az Unio Film koprodukciós cégének a koprodukciós partnere a produkcióban a Sparks.
Színészileg nehéz ez a jelenet, magyarázza később a rendező. "A Szerbiából menekült mentős köt alkut a temetkezési vállalkozóval. Kiszolgáltatott helyzetben van a főszereplő, aki egy háborús menekült, és épp a mentősöknél húzta meg magát, miközben a barátnőjét is szeretné kimenekíteni a szarajevói ostromból."
Ennek az alapvetően párbeszéd központú jelenetnek is megvannak a maga buktatói, magyarázta. Könnyen válhat irodalmiassá, színpadiassá, közhelyessé. A színészek tapasztaltak, ráadásul volt alkalmuk próbálni a forgatás előtt. "Zsótér Sándort, aki a temetkezési vállalkozót alakítja, legutóbb Maár Gyula Töredék című filmjében láttam, és amiatt választottam ki, hogy intellektuálisabb színt kaphasson a figura, Ötvös Andrást, a mentőst vizsgaelőadásokban és néhány egri előadásban láttam, és rögtön megtetszett benne, hogy tud tiszta és naiv, ugyanakkor érdes és komor lenni egy figurán belül. Itt annyit kell őket instruálom, hogy hogyan üljenek le, hogy közben ne essenek ki a kompozícióból".
Persze ez könnyebben kezelhető, hogy két férfi beszélget egy étteremben, akár ötször-hatszor fel lehet venni, aznap nem is készültek sokkal nehezebb jelenetre: éjjel még két tányér frizbiszerű repítését tervezték, és várták a fenyegető kínai (Laó és Cson) megjelenését, de a forgatás egészét tekintve jó pár techhnikai nehézség volt és lesz is benne. Egy karambol is lesz például majd a végén.
Bodzsár Márk leggyakoribb szava rendezőként a "csináljuk!" volt a felvételek előtt. Köztudottan nem egy hadvezéri alkat, de nem is ez a dolga, Bagota Béla rendezőasszisztens vezényel helyette (Bagota filmjét is megtekinhetik nálunk, a vonaton bambulós, úttörőtáboros kisfilm, a Frusztra itt látható). A rendező körül van bástyázva szakemberekkel, de közben hangsúlyozza, hogy tipikus elsőfilmes tapasztalásokat él meg, miközben az övé a felelősség. Speciális maszkok, gégemetszés, spriccelő artéria: ezekkel először találkozik, és sok fejtörést okoz neki, és operatőrének, Reich Dánielnek.
Ugyanebben a filmben már forgattak komolyabb technikai jeleneteket is: a háborús nyitójelenetben látható aknarobbanást az egyik mentős eset során. "Az akcióforgatást jelenleg nem is tanítják a Filmművészetin, mi is amerikai filmekből lestük el, hogyan kellene egy karambolt hatásosan leforgatni, ha már a katedráról nem magyarázták el nekem. Most már képes vagyok leforgatni egy lövéstelepítéssel súlyosbított jelenetet".
Bodzsár forgatókönyvírást tanult, és maga írta ezeket a helyzeteket saját magának, mint rendezőnek. "Sejtettem, hogy nehéz lesz, de a fejemben a paraméterek nem voltak benne pontosan, hogy hány nap lesz, mennyi kellék, előkészítés stb."
A Filmalapos alakítások sem viselték meg, hónapokig fejlesztették a forgatókönyvet. "Jól éltem meg a forgatókönyvfejlesztést, nem voltak diktátumok, amiket rámerőszakoltak. Nem mondom, hogy előtte nem féltem, de amit forgatok, azt teljesen a sajátomnak érzem". A fejlesztés során került be a háborús kerettörténet, ami így sokkal jobban ki van fejtve. A szarajevói szál is emiatt kapott nagyobb teret, és a történet utolsó harmada is sokat változott: végül összetettebb, fordulatosabb és sokkal extrémebb lett.