Kifosztotta a Louvre-t, cserébe célpont lett a családja

Elég egy fekete zakó és némi charme – legyünk stílszerűek –, a néző máris képes azt hinni, hogy egy újabb James Bond-filmmel – pontosabban sorozattal – találja magát szemben. Ám a Netflix új francia szériája, az ismerősen csengő Lupin a saját útját járja, így hamar feledésbe merül a brit ügynök neve. Pláne, hogy a főszereplő nem kém, hanem rabló: Arsène Lupin „tanítványa”.

A filmes világban a párizsi Louvre neve összefügg a kegyetlen tettekkel, gondoljunk csak A Da Vinci-kódra. Az új széria – a Netflix talán következő idegen nyelvű sikersorozata – is a francia múzeumban, egy ékszerrablás helyszínén indít, méghozzá egyből a főszereplő, Assane Diop (Omar Sy) karakterével.

A férfi elhidegült a feleségétől, közös fiuk az utolsó összekötő kapocs. A nő folyton számon kéri az apát, aki felelőtlen szülőnek tűnik, hiába rajong a gyerekért. Igen ám, de Assane megígéri Claire-nek (Ludivine Sagnier), hogy ez lesz az utolsó húzása. Hogy mire céloz, azt ekkor még senki sem sejti...

A visszaemlékezésekből – az izgalmas és gyorsan fogyasztható sorozat egyik fő filmes technikájából – kiderül, hogy Assane kamaszként árván maradt. Apja, Babakar (Fargass Assandé) sofőrként dolgozott a tehetős és befolyásos Pellegrini családnál, akik egy felbecsülhetetlen értékű ékszert, Mária Antónia (Marie Antoinette) királyné XVI. Lajostól ajándékba kapott nyakláncát őrizték.

Az ékszernek lába kelt, a simlis ügyeiről híres férj Babakart gyanúsította. A sofőr öngyilkosságba menekült, fia, Assane nevelőotthonba került. Az igazságtalan bánásmód és az apa megbélyegzése motiválja tehát a mára felnőtt férfit tetteiben. A nyaklánc közben a múzeumba került. Éppen oda, ahol Diop takarítóként dolgozik...

Az apjától hátramaradt Arsène Lupin-könyvön felnövő és a finom, elegáns technikákat elsajátító Assane a regényhős tolvaj bőrébe bújva igyekszik bosszút állni mindenkin, akinek köze volt a múltbéli történésekhez, legyen szó a franciák elleni terrortámadásban segédkező Pellegriniről (Hervé Pierre) vagy a Diopot intézetbe küldő nyomozóról.

A sebészi pontossággal kitervelt rablás tehát inkább személyes, mintsem anyagi indíttatású, főleg, hogy ha az Assane pártján álló személyeket is figyelembe vesszük. Ilyenek például az ékszerhamisító régi osztálytárs, Benjamin (Antoine Gouy) és a Diopot segítő, egykor éppen Pellegrini által ellehetetlenített oknyomozó újságírónő, Fabienne (Anne Benoît). 

A férfi tervébe néha hiba csúszik, és egy ilyen baki vezet ahhoz, hogy célpont lesz a harmadik generációs Lupin-rajongó kamasz fia, Raoul (Etan Simon) is. Hiszen nemcsak a Diop, de a Pellegrini család (és talpnyalóik) szemében is első a família, annak a hírneve, no meg a győzelem. Még akkor is, ha Pellegrini lánya, Juliette (Clotilde Hesme) volt Assane első „szerelme”, aki még mindig érzelmeket táplál a férfi iránt...

Az ötrészes, kifejezetten humoros és élvezhető sorozat napjaink Párizsát tárja a nézők elé, ám annak is a mézesmázos külső mögött rejlő kapzsi és gerinctelen – igazi belvárosi – oldalát. Nem az a Párizs ez, amit egy laikus remélne. Habár a francia metropolisz a „szerelem városaként” ismert, a szériában mindössze két csókjelenet van, azok is a főszereplő gyermekkori visszaemlékezéséből tűnnek elő.

Habár a modern kori Franciaországban járunk, a bevándorlókat érő atrocitások még mindig igen sokszor igazságtalanok. A munkára rászoruló (egyébként szenegáli származású) Babakar „befeketítése” erre tökéletes példa, főleg úgy, hogy egy dúsgazdag és befolyásos férfi sara szárad rajta – íme a szociológiai aspektus legjava. 

A történetvezetés egyszerű, mégis izgalmas. Nincsenek benne felesleges körök, a főhős szándéka az első pillanattól kezdve kristálytiszta, csakúgy, mint az antihősöké.

A sorozat nem szűkölködik a meglepetésekben, néhány plot twist meglepően jóra sikeredett. A félbehagyott sorozat folytatása legkorábban áprilisra várható. Assane addig olvas egy kis Lupint, hátha az úri tolvaj módszereivel sikerül felülkerekednie ellenségein...

(Borítókép: Emmanuel Guimier / Netflix)