Mást kirúgnának ezért a nézésért

Az Amelie csodálatos életével befutott Audrey Tautou minimális sminkkel, egy derékban fehér zsinórral összefogott kék ingben és farmerben járt körbe pénteken Budapesten. Az egyszerű öltözetében legjobban mégis a fűzős, nagymamás bokacsizma lepett meg minket. A testőrei pedig olyanok voltak, mintha egy párizsi kávézó törzsközönségét vezényelték volna ki mellé.

Az már a sajtótájékoztatón kiderült, hogy az arcjátéka különösen izgalmas. A tíz perces interjú alatt is csücsörített, mosolygott, kacarászott, hol elkerekítette, hol összeszorította a száját, és közben számunkra teljesen újszerű, de elegáns kézmozdulatokkal zárta le a mondatait.

Mit gondol, filmes szempontból melyik a legkifejezőbb testrésze?

A szemem. De ez nem tehetség kérdése, ez családi dolog, az apukámtól örököltem. Az anyám tanár, és ha ő is ilyen szemeket meresztene az óráin a diákjaira, már biztos kirúgták volna. Különben nem hiszem, hogy olyan jó színésznő lennék, hogy saját magamat el tudjam játszani, és ezeket az arckifejezéseket egy szerep kedvéért tudatosan is fel tudjam vonultatni.

Az anorexiás lány szerepéhez fogyott le ennyire?

Ez nem ilyen egyszerű. Megkérdeztem az írónőt, Anna Gavaldát, akinek a regénye alapján az Egyedül nem megy készült, és azt mondta, hogy Camille nem anorexiás, egyszerűen csak nincs étvágya. De én is ugyanilyen madárétvágyú vagyok. Ezért nem kellett fogynom ahhoz, hogy hiteles legyek a sovány Camille szerepében.

Pár napja kavart botrányt Franciaországban egy készülő törvény, amivel büntetnék azt, aki jó színben tünteti fel a soványságot. Erről mi a véleménye?

Igen, hallottam róla, és abszolút egyetértek azzal, hogy az anorexiát nem szabad pozitívan bemutatni sem divatbemutatókon, sem videóklipekben, sem máshogy. Ez egy nagyon súlyos betegség, filmen sem lehet kellő komolysággal beszélni róla, és mint színésznő sem alkothatok róla bővebben véleményt. Viszont az anorexia tünetei nem csak abból állnak, hogy valakinek nincs étvágya, az más kategória.

A Da Vinci kód óta, amit Európában forgattak, azért nem játszott hollywoodi filmekben, mert fél, hogy kiesne az otthoni körforgásból?

Nem tervezem előre a karrieremet, minden szerepre nyitott vagyok, nekem csak az a fontos, hogy maga a történet érdekeljen. Amerikai filmben is szívesen játszanék, de nem érzem magamban az erőt és a vágyat arra, hogy meghódítsam Hollywoodot. Meg hát nem is értem, miért nézne ki magának egy ottani rendező egy francia kisvárosból származó színésznőt, aki ráadásul még Los Angelesben is alig járt.

Legközelebb Coco Chanelt alakítja, miért önt választották?

Ezt nem mondták, és nem is vagyok az a típus, aki az öltözködésével kihangsúlyozza a nőiségét, de már nagyon várom, hogy belebújjak ebbe a szerepbe. Úgy tudom, hogy most több másik film is készül Chanelről, az egyikben két színésznő játssza őt, az egyik a fiatal énjét, a másik az idősebbet. Nekem szerencsére csak a fiatal Chanelt kell megmutatnom. Azt nem bírnám ugyanis, ha órákat kellene töltenem a sminkszobában, amíg öregre sminkelnek.

A filmjeiből mindig hazavisz egy tárgyat, ezek közül mi a legérdekesebb?

A rajztábla, amit az Egyedül nem megyben tartok az ölemben, amikor lerajzolom az idős nénit.

Itt már egy ideje integetett a háttérben a Francia Filmnapok sajtósa, hogy az idő lejárt. De még nem végeztünk. Audrey Tautou minden interjú után eljátssza azt a kis szertartást, hogy lefotózza az aktuális újságírót. Ehhez egy régi, analóg fotógépet vett elő, majd megjegyezte: "szép a szemed". Mire mondtam, hogy apai ágon örököltem, örömteli sikongatásokban tört ki, hogy igen, ő is, és elragadtatva szorongatta a kezemet.