Amiről minden Batman-rajongó hallgatna

Supermannél a hihetetlen képességek (fizikai erő, hőlátás, jéglehelet, sebezhetetlenség) eleve elrendelték Clark Kent szuperhős-sorsát. Bruce Wayne viszont szabad akaratából lett álarcos megmentő, holott semmilyen szuperképessége nincs. Kőkemény edzések, távol-keleti kolostorokba utazások, és a Helyszínelők nyomozati módszereit is leköröző kriminológiai ismeretek megszerzése után lett belőle az éjszaka önjelölt igazságosztója. Igaz, ez a karakter csak a 80-as évek elejére vált ilyenné, az oda vezető útról valószínűleg minden jóérzésű Denevér-rajongó mélyen hallgatna. Mi nem.

Az infantilis Batman

Batman nem mai gyerek, jövőre lesz hetvenéves. Figuráját 1939-ben találta ki Bob Kane és Bill Finger, akik ugyanolyan szívesen nézegették a Drakuláról, Zorróról, Sherlock Holmesról és Doc Savage-ről szóló ponyvák borítóit, mint a kor népszerű Dick Tracy és Shadow képregényeit vagy Da Vinci repülő szerkezetének vázlatát.

Batman első kalandja a Detective Comics 27. számában jelent meg (Superman ekkor már egy éve emelgetett kocsikat az Action Comicsban). Kezdetben álarcos magánzsaruként nyomozott a Dick Tracy-sztorikból lopott, kalapácsfejű bűnözők után (a hazai Batman-rajongók biztosan emlékeznek még: ezek a képsorok a fekete-fehér TVR-Hétben is megjelentek a rendszerváltás után). Ahogy Batman egyre népszerűbbé vált az olvasók körében, úgy lett egyre kidolgozottabb a karaktere: sötét múltat (szülők halála, denevérfóbia) és egyre több képregény-sorozatot kapott, majd Detective Comics 38. számában egy idegesítő segítőtársat is, Robin személyében.

A Batman-képregények célközönsége a második világháború idején a besorozott húszkörüli korosztály volt, ezért a Sötét lovag, ha nem Hitler és Mussolini seggét rúgta szét a füzetek borítóján, akkor háborús részvényeket árult, vagy náci szabotőröket buktatott le. Az 50-es évektől kezdve a szigorú Comic Code miatt már nem lehetett erőszakkal és horrorelemekkel sokkolni az ifjúságot, így az őrült tudósokkal és marslakókkal harcoló sci-fi epizódok lettek a meghatározóak a Batman-történetekben. Ezeket néha olyan részek váltották, amikben a Denevérember és fia, valamint Superman és szuperkölyke együtt kempingeznek a hegyekben, mint egy nagy, boldog szupercsalád (itt kiderül, hogy a Superman szeméből jövő hősugarakkal kitűnően lehet kolbászt sütni).

Pocakos Batman ámokfutása

A burleszkelemek később hatványozottan köszöntek vissza az 1966-ban induló tévésorozatban, és az ebből készült mozifilmben. Ezekben az egyetlen értékelhető dolog Lee Meriwether volt, aki a szuperdögös Macskanőt játszotta, és testhezálló, flitteres ruhájával olyan volt, mint egy Bond-lány a gonosz Bloefeld űrbázisán. Minden idők legrosszabb Bruce Wayne-je Adam West "pocakos Batman" néven vonult be a filmtörténetbe, a Robint játszó Burt Ward pedig azzal, hogy minden válsághelyzetre volt egy megfelelő "Szent szezámmag!"-jellegű beszólása. Nehéz olyan jelenetet találni az 1966-os Batmanben, ami ne győzne kiütéssel a filmtörténet legszánalmasabb akciójelenetei versenyen.

A 70-es években számos próbálkozás volt egy gótikus Batman-hangulat felé nyitásra, de a nagy változásokra egészen 1986-ig kellett várni. Ekkor jelent meg Frank Miller The Dark Knight Returns című képregénye a nyugdíjas Denevéremberrel, aki tíz év karosszékben üldögélés után újból előveszi a szekrényből a molyrágta denevérszerkót, mert Gotham Cityben végre meg kell állítani valakinek a bűnözést. Bruce Wayne itt már egy megszállott, bomlott elméjű, erőszakos vénember, aki még az ellene kivezényelt Supermannak is bepancsol.

Denevérláz a 80-as években

A Dark Knight Returnst (Miller az elsők között használta következetesen ezt a titulust a "detektív Batman" helyett) túl hamar kiáltották ki minden idők legjobb Batman történetének. Frank Miller ugyanis 1987-ben újraírta a Denevérember eredetmítoszát Batman - Az első év címmel. A 80-as évek új Batman-képének kialakításában Milleren kívül a "brit képregény-invázió" olyan legendás alakjai vettek részt, mint Alan Moore (Gyilkos tréfa, 1988) és Grant Morisson (Arkham Elmegyógyintézet, 1989). Christopher Nolan előszeretettel fordult ezekhez a füzetekhez, mikor az öccsével és David Goyerrel elkezdték írni az új Batman-film sztoriját. Néhány dolog egy az egyben visszaköszönt a Batman: Kezdődikben: ilyen az Első év maffiózók elleni harca, a denevérraj segítségül hívása a zsarukkal körülvett lépcsőházban, valamint a történet zárójelenete, amikor Gordon a háztetőn várja a Denevérembert Joker felbukkanásának hírével.

Ezekhez a Batman-sztorikhoz Tim Burton is visszanyúlhatott volna az 1989-es mozifilmben, de nem tette. A "ki teremtett kicsodát?" jeleneteknél jól ráérzett arra, hogy a rendmániás Denevér és az őrült bohóc jin-jang szimbólumként egészítik ki egymást (erről szól Alan Moore Gyilkos tréfája is). De Burtonnél sajnos mindig a jónak kell győznie, így a happy end jegyében kinyírta a Jokert, sikeresen lerombolva ezzel a 60 éves Batman-mítoszt. A 92-es Batman visszatér már jobban támaszkodott az eredeti képregényekre, de a végeredmény csak egy újabb gótikus mese lett a Burton-életműben, csak most denevérköpenye volt a főszereplőnek, és nem hasonlított Johnny Deppre.

Giccs-Schumacher horror-vidámparkja

A Tim Burtont váltó Joel Schumachernél (Mindörökké Batman, Batman és Robin) a sötét tónusú Gothamből rózsaszín horror-vidámpark lett. Batman filmbéli szuperkütyüi (denevéres körfűrész, csáklyavető, bumeráng) már semmiben sem különböztek azoktól a szivárványszínű műanyag játékoktól, amikkel a Hasbro és a többi játékgyár elárasztották a piacot. A mellbimbós Denevérszerkókban Batman és Robin inkább suta pornófilmszereplőknek tűntek..

A színészek sablonszerepei inkább cirkuszba illettek, különösen Jim Carrey tökbombákat dobáló, balettruhás Rébusza. A papírmasé díszletek közül meg néhány olyan lett, mintha Ed Wood-filmből kölcsönözték volna ki Néhány rajongó újravágta a Batman és Robin szánalmas akciójeleneteit a 60-as évek Batman-sorozatának stílusában, és kiderült: megdöbbentő a hasonlóság.

A Batman-frachise hollywoodi mélyrepülése után senki sem látott fantáziát egy újabb Denevér-filmben, így szinte csoda, hogy a Pókember és az X-Men sikere után Christopher Nolan 150 millió dollárt kapott egy újragondolt eredettörténetre. A Batman: Kezdődik idején sokan nem értették, miért akarja a Memento angol rendezője csupa angol és ír színésszel (Christian Bale, Michael Caine, Liam Neeson, Cillian Murphy) feltámasztani a Batman-mítoszt. A 613 millió dolláros összbevételnél járó A sötét lovag után már tudjuk: azért, hogy Adam West és Joel Schumacher idióta Batman-filmjeit örökre elfelejtsük.