Film Monica Bellucci melleiről

Az Eladó a szerelem rendezőjének neve talán Magyarországon nem annyira ismert. Bertrand Blier öreg harcos, a hetvenes években jelentkezett először provokatív filmjeivel, amelyeknek még a rövid tartalmát sem szabadna elolvasni 18 éven aluliaknak. Blier egyik korai botrányfilmjének, az 1974-es Herék, avagy a tojástáncnak például nem kis része volt Depardieu ismertté válásában, egyébként nyolc filmet készített Depardieuval a kezdetektől napjainkig. Noha Blier nem csak vígjátékokat rendezett, egy kis vulgaritásért soha nem ment a szomszédba, és szinte minden filmje a szex körül forog. Úgyhogy minden ajánlónál jobb kedvcsináló az Eladó a szerelemhez Bertrand Blier életműve.

Szóval nem meglepő, hogy az Eladó a szerelem nője Az én pasimat című filmje főszereplőjéhez hasonlóan egy kurva, és hogy a másfél órára jutó dugások száma ebben a filmben sem kevés. Egyébként Blier filmjeinek jellemzője az is, hogy a prostik a azért csinálják, mert jó. (Ez a francia pornóirodalom pár száz éves hagyományához vezethető vissza.) Az Eladó a szerelem alapszituációja viszont épp fordítottja Az én pasim kiindulóhelyzetének, ezúttal egy férfi vesz magához/magának egy kurvát. Francois (Bernard Campan), a harmincöt év körüli hivatalnok besétál egy este a kuplerájba és megkéri az első útjába akadó olasz szépséget, Daniellát (Monica Bellucci), hogy megfelelő havi díjazásért legyen a felesége. Daniella persze hülye lenne nemet mondani, ugyanis Francois azt is elárulja, hogy nyert pár millát a lottón. Ennél többet nem is szabad elmesélni, mert innentől lassan szemerkélni kezdenek a poénok.

Azt ugye nem kell külön szájba rágni, hogy egy ilyen komédia kilencven percét nem az tölti ki, hogy Daniella minden reggel ágyba hozza a mazsolás kuglófot és tejeskávét hitvesének, később gyermekeket szül, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Készüljünk fel nagy jövés-menésre, költözéses bonyodalmakra, Daniella stricijének (Gérard Depardieu) váratlan felbukkanására, és a keresztbe-kasul dugásokra, szóval minden vígjáték lényegére: a hülyébbnél hülyébb helyzetekre, és az úgynevezett fordulatokra. Egy tisztességes komédiának kötelező elemei a fordulatok, olyan ez, mint a szundi üzemmód az ébresztőórán: mielőtt bealudna a néző, mindig történik valami. Sajnos ezt most késősre állították. Mindig csak akkor következik a csavar, amikor már fészkelődni kezdünk a székben, és amikor már ott tartunk, hogy unalmunkban kotorászgatunk a zacskó alján az elrejtőzött kukoricaszemek után. De tekintsük ezt franciás lezserségnek, és Blier saját stílusjegyének, amire a szex mellett még egy mentő körülménye van, a humora.

Egyébként is a lassúságot feledteti velünk a varázslatosan játszó Monica Bellucci, aki sokat látható csipkés kombinéban, vagy anélkül. A színészek pedig remekül lettek kiválogatva, viszont csak Depardieu miatt semmiképpen ne nézzük meg a filmet, mert alakítása felejtős, mégha rossznak nem is rossz. A Francoist alakító Bernard Campan tökéletes választás volt, pont olyan, mint egy szívbeteg, szemérmes agglegény, akinek a szemében csillog azért egy kis huncutság, és ennek a huncutságnak nagy szerepe lesz a filmben. A legemlékezetesebbek a mellékszereplők. Például a szexéhes szomszédnő, akit Farida Rahouadj játszik (ő az előző Blier-filmben is szerepet kapott). Vagy a prűd orvos-barát szerepében feltűnő Jean-Pierre Daroussin, akit szintén nem először láthatunk Bliernél. És kap egy jó lehetőséget Edouard Baer is, aki legutoljára a hiperidétlen Kémek krémjében alakította a világuralomra törő őrültet. (Egyébként ő volt a párja Audrey Tatounak a nem túl emlékezetes Isten nagy, én kicsi vagyokban.)

Blier profi rendező, aki nagyon ráerősít a zárójelenetekre, így a film után csak a szépre emlékezünk: hogy milyen jó poénok hallhattunk, és hogy milyen jól vetkőzik ez a Monica Bellucci.