Dobó Kata is Cannes-ban promotál

Bruce Willis és a színészkedésre átnyergelő tinidíva, Avril Lavigne együtt szerepeltek a versenyen kívül vetített Over the Hedge (Túl a sövényen) című animációsfilmben. A sajtótájékoztatón a gyorskajafüggővé váló dörzsölt mosómedvét és oposszumokat népszerűsítették. "Nagyon nehéz volt eljátszani, hogy futok, vagy éppen legurulok a lépcsőn, miközben szinte mozdulatlanul álltam a mikorofon előtt" - mondta panaszos hangon Lavigne.

Bruce Willis pedig már nem emlékezett pontosan, hogy a mosómedvés akciója hányadik világmentése eddig, de válaszként a Shrek egyik sorát idézte: "A lényeg, hogy történjen bármi, nem szabad sírnom, a világot pedig csak azért mentem meg mindig, mert valaki ezt írta a forgatókönyvben. Valójában egy törékeny férfi vagyok." Arra a kérdésre, hogy milyen rajzfilmeket szeret, Bruce elmondta, hogy "a gyerekeim miatt az összes új rajzfilmről értesülök, leginkább a South Parkot szoktuk nézni." A film apropóján megjelent még a bozontos Nick Nolte is, aki alig tudott megszólalni, így inkább előadott nekünk egy szájharmonikaszólót.

Jaj, a franciák

Cannes-ben a francia művészfilmek is megkerülhetetlenek. De rosszabbra számítottunk, az Arany Pálmáért versenyző Charley Says és az Un Certain Regard-ban futó Murderers nem élvezhetetlenek, inkább kellemesen közepes alkotások. A Charley Says hat férfi egymással összefonódó élettörténetét beszéli el, a címszereplő Charley az apjának falaz, hogy észrevétlenül folytathassa a viszonyát egy fiatal tanár feleségével, de szerepel még a filmben egy kisvárosba érkező tudós, piti politikusként ábrázolt helyi polgármester és pancser tolvaj is. A vetítés másnapján aranyszínű szerelésben megjelenő rendezőnővel, Nicole Garcia-val készítettünk villáminterjút. "A cél az volt, hogy a hat férfi élettörténetén keresztül a férfiak törékeny oldalát és magányosságát is megmutassam" - magyarázta kezdésként. A lesújtó kritikákra utalva ezután arról kérdeztem, hogy szerinte ez működött-e, mire elsöprő defenzívába fogott: "Naughty girl, naughty girl, kritizálni meri a filmemet" - és ezzel elbúcsúzott.

Andy Vajna is befutott

A magyar pavilonban szinte nem telik el nap magyar sztárok nélkül, vasárnap Andy Vajnát és Schell Juditot pillantottuk meg. Hamarosan Dobó Kata is előkerült, aki Vajnával összeölelkezve készségesen pózolt az Index fotósának. Beindult a Szabadság, szerelem promóciója is, a Screen Daily egész előkelő helyen közölt fotót az angolul Children of Glory címre hallgató filmből. "A film magyar, de nem művészfilm, és máris meglepően sokan érdekődnek iránta" - olvasható ugyanitt Michael J. Werner nyilatkozata, aki Vajnával összefogva próbálja értékesíteni Goda Kriszta rendezését.

Eközben folyamatosan jelennek meg kritikák magyar filmekről, a Fehér tenyér például elnéző értékelést kapott. "A film félúton kifogy a lendületből, de a szívmelengető befejezés biztos megnyeri majd a közönség szívét" - olvasható a Screen Internationalban. Az író szerint Hajdu Szabolcs sportfilmjének legélvezetesebb részei az ifjú Dongót követő visszatekintések.

Jól fut a Taxidermia

"A bemutató napjától kezdve három napon át zajlottak interjúk tévéstábokkal és az írott sajtóval, főleg Pálfi Gyurira voltak kíváncsiak" - mondta el az Indexnek Mickolczi Péter, a Taxidermia producere, akivel szintén a magyar pavilonban futottunk össze. "Ezek az Arte-n, a Canal Plus-on és a fesztivál tévécsatornáján mentek le. Vadásztuk a kritikákat is, az egyik legértőbb a Le Figaróban jelent meg, ami tényleg meg is fogott néhány dolgot a filmből. A Hollywood Reporter kritikusa viszont nagyon küzdött a film egészével, ide-oda nyúlt, különböző rendezői példákat hozott Bunueltől, Terry Gilliamen át Dusan Makajevig." A kritika szerzője egyébként Ruttkay Zsófia forgatókönyvírót, Pálfi terhes feleségét férfiként emlegette.

"Az osztrák partneremtől hallottam, hogy a Republicában, és több német lapban, például a Frankfurter Allgemeinében jelentek meg nagyon jó kritikák - tette még hozzá. - A pénteki Taxidermia bulin pedig Kézdi-Kovács Zsolt ment oda a Gyurihoz, és mondta, hogy az észt lapok is a Taxidermiával vannak tele. A külföldi forgalmazásról a Fortissimóval babonából nem beszélek, igaz, már a vetítés pillanatában megvette négy ország a filmet, de igazán az az azóta eltelt három nap számít. Ezekről majd holnap kapok egy listát."

Időközben fehér ruhás angyalkák rótták a Croisette-et, akik Az igazi Mikulást reklámozták. A filmnek hétfőn este tartották a kereskedelmi vetítését. "Az Industry Works ügynökség adja el" - mondta el az Indexnek Szekeres Dénes, a film producere arra a kérdésre, hogy külföldi forgalmazók érdeklődtek-e már a film iránt, majd hozzátette - "a magyar filmnek már az is nagy előrelépés, hogy ebbe a forgalmazói körbe bekerült."

Gonosz McDonalds

Időközben bemutatkozott Richard Kelly Southland Tales című versenyfilmje, amit a rendező a Donnie Darko kreatívjaival közösen készített el. A Brazilra és a Szárnyas fejvadászra hajazó apokaliptikus vízió azonban a kritikusok szerint messze nem közelíti meg az elődöket. A filmben egy termonukleáris bébifing veszélyezteti a villágot, aminek a folyékony karma az egyetlen ellenszere. Ha éreztünk is feszültséget a vetítés alatt, Justin Timberlake All These Thongs That I Want című slágere elnyomta.

A Dreamworks Over the Hedge című animációja egyébként a Fast Food Nationnel karöltve remek alkalmat adott a gyorséttermeket és a fogyasztói társadalmat célzó közhelyes sopánkodásra. Olaj volt a tűzre az Inconvienient Truth, azaz a kellemetlen igazság című dokumentumfilm, amiben Al Gore volt amerikai elnökjelölt prezentál tudományos érveket a globális felmelegedés bizonyítására. A versenyen kívül szereplő filmet övező figyelem azt jelzi, a rendező, David Guggenheim lesz az idei év mini Michael Moore-ja. Szerencsére az idei zsűriből hiányzik a Moore-fanatikus Tarantino.