Lebrunyálták-e a Sztálin-szobrot?
További Cikkek cikkek
Papp Gábor Zsigmond: A menekülő egyetem
Kiricsi Zoltán
A kitelepített 1600 fő később kettévált, egy részüket Drezdába utaztatták, róluk szólt a tavalyi filmszemlén bemutatott Hamvazószerda. A másik rész maradt Breslauban, róluk meg A menekülő egyetem. Az egyre élesebb háborús helyzet (bombázások, városi harcok, kajahiány) miatt azonban az egyetemisták folyamatosan menekülni kényszerülnek. Olykor gyalog, a rajztáblákból maguk készítette szánon húzva holmijukat a hóban, mínusz nyolcban. Olykor pedig magyar cigarettáért vett német vonaton, amit amerikai légitámadás ér. A támadás során egyébként sokan életüket is vesztik, vagy megsebesülnek a magyarok közül. Az odüsszeia végállomása Dánia, ahová épp jókor futnak be, mert érkezésük után nem sokkal kihirdetik a békét. Dánia a meseország, a szalámi igazi és sok, és a dán lányok is heves érdeklődést mutatnak a magyar ifjak iránt. Szóval ez volt a béke szigete, volt, aki ott is maradt.
A visszaemlékező nyolcvanéves öregurak rendkívül nagy dumások, ennek következtében az egész film egy olasz komédiára emlékeztet: a nézőtér egyik pillanatban hangosan nevet, a következőben meghatódik, mert dráma is van itt bőven. Papp Gábor Zsigmond mozija a kísérőzenétől eltekintve megint az egyik legigényesebb dokumentumfilmnek tűnik az idei felhozatalból.
Sipos József: Határtalan szellem
typist
Mándoki László
A film sajnos teljes egészében a címszereplővel készített interjúkra épül, ami nem túl izgalmas. Szerkezete a lehető legegyszerűbb, szinte ötven percen keresztül végig a "beszélő fejet" látjuk, vagyis Mándokit, aki egyrészt annyira megjátssza magát, hogy gyakran pozőrnek tűnik, másrészt nem nagyon bilincseli le a nézőt, hiszen a jelentéktelen részleteket ugyanolyan hangsúllyal meséli, mint a fontosakat. Nagy ritkán koncertfelvételeket is betett a rendező, de ez sem sokra elég. Minden ziccer kimaradt: sehol az a legalább közepesen híres arc, aki Mándokiról beszélne, nem jelennek meg a disszidálótársak sem, de még régi fényképeket sem látunk. Egyetlen érdekesebb videós betét az, amikor Gorbacsov mögött áll a Neoton Famíliával, de ez is annyira abszurd és magyarázat nélküli, hogy akár a Csupasz Pisztolyból is bevághatták volna, és inkább az a meglepő, hogy Csepregi és Mándoki nem törli le Gorbacsov fejéről a májfoltot.
A Határtalan szellem csak egy előzetes nyersanyagra elég, amivel állami támogatásra lehetne pályázni egy rendes dokumentumfilmhez. A kérdés csak, hogy ezt a pénzt ítélő MMK-s döntnökökön kívül, miért kellett a szemle nézőinek is megmutatni.
Nagy Ernő: Eötvenhat
Kiricsi Zoltán
Szóval, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyetemista csoport, akik időnként egy kocsmában jöttek össze, ahol "természetesen" csak egy-két pohár bort ittak, és ahol a Varga Ernő nevezetű kocsmáros olcsóbban adta nekik a főtt füstölt csülköt. Hogy az összejövetelekről melyikük írt részletes beszámolót tartótisztjének, arról persze nem szól a fáma, viszont a magukat viccesen "Kolhoz Körnek" nevező, és a Tiszta szívvel című diákújságot szerkesztő bölcsészek részt vettek a forradalomban. Mi történt velük a forradalom kitörése előtti hetekben, és mi történt velük a november 4-éig, erről szólna ez a film.
Az ilyen minimál-dokumentumfilmeket legfeljebb az mentheti meg, ha a megszólalók képesek izgalmasan elmesélni a történteket. De mi van akkor, ha a megszólalókkal csupa olyasmi történt, amelyet másik húszezer ötvenhatostól már számtalanszor hallottunk? Semmi. A film apróbb poénjai közé tartozik, hogy az adatközlők egymásnak elletnmondanak: az egyik úgy emlékszik, hogy október 6-án lehugyozták a Sztálin-szobrot, és hangosan elénekelték előtte a "Meghalt a cselszövőt", a csoport másik tagja szerint csak halkan merték dúdolgatni, brunyálásról pedig szó sem lehetett azokban a félelemteli időkben. Ennyiben ki is merült az újdonság.