Hámori: 'Albert Györgyi dimenzionálta túl a szexjelenetet'

Mondtad, hogy fenntartásaid voltak az Állítsátok meg Terézanyut!-tal, mert ez közönségfilm. Miért?

Rossz tapasztalataim voltak közönségfilmekkel.

A sajátjaiddal is?

Igen. Az I Love Budapestet nem számolom közönségfilmnek. Az Incze Ágnes régi víziója volt, és csak véletlen, hogy ennyi ember megszerette. Én arra gondolok, hogy sok közönségfilm készül, aminek csak egy vicces ötlet az alapja, és még ha rossz is, megnézik az emberek, mert erre itthon ki vannak éhezve.

És a Terézanyu jó?

Nagyon büszke vagyok rá! Persze lettek benne olyan jelenetek is, amiről azt gondolom, hogy hibáztam és az sem biztos, hogy ezt a hosszúságot kibírja a téma, de ez nem zavar. Az sem zavar, hogy a film felvállalta a romantikus-szentimentális vonalat. Ez a dolga.

Azt nyilatkoztad valahol, hogy te és Bergendy Péter rendező úgy gondoltátok, hogy a film kétharmada legyen szentimentális és egyharmada humoros, Pados Gyula operatőr inkább fordítva szerette volna.

Hát az biztos, hogy ha elkezdtünk bohóckodni, azt Gyula nagyon favorizálta. Péter is, de ő mindig szólt, hogy "Gyula, ne!". Aztán a spontán vicces jeleneteknek a fele mégis benne maradt. Gyula és Péter nagyon jól működtek együtt.

Mennyi nézőt vonz szerinted a végeredmény?

Nem vagyok jó a statisztikában.

De azt ugye tudod, hogy az a két filmed, amikben nagyot alakítottál, alacsony nézettségű volt. Az I Love Budapest maximum művészfilm-kategóriában nézett, a Gothár-féle Magyar szépséget be sem mutatták moziban. Nem voltál csalódott, hogy – eddig – elmaradt a siker?

Nem bánt, hogy ezeket nem látták annyian a mozikban, aki meg akarta nézni, úgyis megnézte. Nekem az elég és ehhez hozzá is szoktam. A színházban is a kis kamarahelyeket szeretem, és azért szeretek forgatni is, mert jó, ha közel vannak hozzám, amikor játszom. Azt viszont nem szeretem, hogy akkor is közel akarnak jönni, amikor nem játszom. Félek is egy közönségfilm beinduló sikerétől, a bulvárújságok "Terézanyu nyaralni megy" híreitől. Arisztokratikus vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy gőgös lennék, csak azt, hogy ezt nem tudnám csinálni.

Akkor jobb lenne, ha a Terézanyut is kevesen néznék?

Nem, azt szeretném, hogy a világ összes embere megnézné! Csak ne hívjanak fel utána, hogy áruljak el női praktikákat, mert nem tudok.

Albert Györgyi, a film egyik sajtófőnöke majd mond helyetted is. Nyáron például arról nyilatkozott, hogy Csányi Sándorral nehezen vállaltátok a szexjelenetet. Ez igaz?

Györgyi ezt túldimenzionálta. Olyan kínunk nem volt, mint amiről beszélt.

Igen, furcsa volt, hogy ez éppen kettőtöknek akkora probléma, holott az I love Budapestben már alakítottatok együtt szerelmespárt. Csányitól függetlenül mennyire kínos nálad a szexjelenet?

Én alapvetően nem szeretem sem filmben, sem színházban ezt a fajta közelséget. Az Örkény színházban most futó darab, a Sirály egy jelenetében Széles Lászlóval egymásnak esünk. Mácsai Pali, aki rendezte, mondta, hogy a legutóbbi előadásunkban érezte azt először, hogy egymásba mertünk bocsátkozni. Biztos azért, mert a próbák során közelebb kerültünk egymáshoz emberileg, és már nem félek tőle. De alapvetően nem szeretem, ha levetkőztetnek meztelenre, pedig sok ilyen volt már, sajnos.

A Terézanyuban nem vagy meztelen. Ez így állt eredetileg a forgatókönyben, vagy te nem egyeztél bele?

Nem is volt a forgatókönyvben, de mondtam, hogy nem is szeretném, és az alkotók sem akarták. Nem ez a lényeg, nem tesz hozzá semmit.

"A Terézanyu határozottan nem Bridget Jones" – nyilatkoztad egyszer. A nyilvánvaló külső tulajdonságokon kívül milyen eltérésekre gondoltál?

A mellméreten kívül? Nagy volt a szám, hiszen nem láttam a Bridget Jonest, csak jeleneteket. A Bridget Jonesban az a fura, hogy közönségfilm, de közben boncolgatni is akar, de annyira mégsem boncolgat.

Bezzeg a Terézanyu?

Igen, a Terézanyu picit talán jobban él lelki életet, vagy jobban belelátunk az ilyen dolgaiba. Találkoztam olyan emberrel, akit idegesített, hogy ez a nő ennyit nyafog. Nem látja, hogy ennek valós alapja van. Valakit viszont nagyon megérintett. Ez már a nézőkön múlik.

Hogyan élted bele magad egy harmicéves szingli nő szerepébe. Beirattak egy beleélős tréningre?

Nem, és egyáltalán nem is gondoltam arra, hogy szingli, meg hogy harmincéves, nem gondoltam Rácz Zsuzsára, és nem gondoltam a könyvére sem. Megdögölhetek, csinálhatok akárhogy, akkor sem jelentek mást, mint amit jelentek. Szóval ha már engem választottak, el kellett fogadniuk engem, és én nem vagyok ennyire szarkasztikus, inkább romantikus lélek. Annyit akartam, hogy bohóckodhassak is, és néhány jelenetben mélyebbre mehessek.

Mennyire mélyre?

Ez a film felületesebben érinti ezt a történtet. Egy nő, aki egyedül van harmincévesen, sokkal szarabbul néz ki, sokkal többet esik össze, mint a Terézanyu. Sokan kiakadtak, hogy miért van olyan erős drámai jelenet benne, de szerintem még ez is kevés. Én úgy látom az ilyen nőket, hogy sokkal több velük a gáz, mint a filmben.

Ha ennyire távoli tőled a harmincas kor és a szingliség, akkor melyik rész, jelenet volt az, ami megragadott, ami miatt azt érezted, hogy el tudod játszani?

Nem jelenet volt, hanem a főszereplő helyzete. Bár én nem harmincévesen éltem ezt át. A mamám tizenöt évesen meghalt, és az apu nevelt fel. Bennem sokkal hamarabb bontakozott ki az élethez való bölcsesség, mint az, hogy tudjak mit kezdeni azzal, hogy nekem cicim van, fenekem, és ezt megnézik a pasik. Nem tudtam szinkronba hozni a nőiségemmel az érvényesülésemet, a világlátásomat. És az, ami ebben a nőben van, ugyanilyen fajta diszonancia. Kéki Kata ugyanúgy nem önazonos, mint én voltam.

Konkrétabban?

Elront egy csomó mindent, mert nem tud egy helyzetben a helyzethez illően viselkedni. Nem arra reflektál, hanem a reflexiójának a reflexióját hozza. Mindig túlragozott dolog van a fejében. A túlpörgetettség vagy az állandó félelme pedig begörcsölteti. Ennyire mélyen nem hozza ezt a film, de vannak egyes jelenetek, ahol ezt lehetett érezni.

Most a Terézanyu után kevésbé vagy válogatós a szerepeidben, jobban bevállalnál közönségfilmet?

Á, most is válogatós vagyok. Török Ferivel most ugyan gondolkodás nélkül elvállaltam egy tévéfilmet, holott a forgatás belenyúlik a koldusoperás főpróbahetembe, de örültem, hogy vele dolgozhatok. Vannak viszont, akikért ezt nem tudnám megcsinálni.

Milyen az a szerep, amiért ugyanezt megtennéd?

Nagyon vágyok arra, hogy olyan mélységű női szerepekeket írjanak forgatókönyvekben, amilyenek színházban már párszor elkaptak. Férfiszerepekből persze sok van, de nőiből köztudottan kevés. A Terézanyuban ezért is volt valami.

A Terézanyu szerzőjével, Rácz Zsuzsával tartod a kapcsolatot?

Bár a forgatás első felében még gyakran kijárt Zsuzsa, egyszercsak nem láttuk a helyszíneken. Nem tudom, mi volt a baj. De mi még most is beszélünk. Legutóbb egy hete telefonáltunk, és találkozni fogunk.

Női főszerepet írók továbbra is kerestetnek?

Aha!