Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
A film első másfél órája a valóságot követi, minden karaktert és a cselekményt is az emlékeimből raktam össze. Léo Vrinkset valójában Dominique Loiseau-nak hívják, az ő tiszteletére rendeztem ezt a filmet. Dominique a Nyomozati és Bevetési Osztag rendőre volt, és amikor 1985. január 14-én egy banda feltörte a páncélszekrényeket egy bankban, és túszul ejtette az ügyfeleket és a dolgozókat, az ő feladata lett volna a helyzet békés rendezése. A Bűnüldöző Osztagot ugyancsak ráállították az ügyre, így a két osztag együttesen vette körbe a bankot. A Bűnüldöző Osztag vezetője azonban a gyors előléptetés reményében hősködni kezdett, és amikor a túszejtők kijöttek a bankból, figyelmeztetés nélkül tüzet nyitott. A kialakult lövöldözésben két ember, köztük egy rendőr meghalt, és a banda tagjainak fele is elmenekült.
Olivier Marchal
Ráadásul a film utolsó fél órája már merő fikció, mivel éreztetni akartam a főhős sorsának kegyetlenségét, a nézők érzelmeire is hatni akartam, emellett egyszerűen le kellett zárnom a történetet.
Részt vett a forgatókönyv írásában az az egykori rendőr, akiről a főszereplőt mintázta?
Dominique Loiseau a forgatókönyv megírásakor, mint tanácsadó segítette a munkámat, később pedig a stáb tagja volt. Sajnos annyira tönkrement az élete, annyira leépült, hogy csak mint sofőr vett részt a forgatáson, ő szállította a színészeket a helyszínek között.
Mit szóltak az egykori kollégái ahhoz, hogy a rendőri korrupcióról forgatott filmet?
Franciaországban nagy hagyománya van a korrupt rendőröket bemutató filmeknek, így a közönség ebbe a hagyományba illesztve értelmezte a 36-ot is. Az egykori kollégáim közül már sokan meghaltak, mások pedig vagy krimiket írnak éppen, vagy a magánszférában próbálnak boldogulni. Néha összefutok azonban azokkal az ismerőseimmel, akik még mindig aktív rendőrök, és eddig tőlük is csak jókat hallottam, például elmondták, hogy tavaly karácsonykor a rendőrök közt igazi sláger volt a film plakátja, amin Auteuil és Depardieu pózolnak bőrkabátban.
Már a forgatókönyv írásakor Depardieu-ra és Auteuil-re szabta a szerepeket, vagy később keresett a szerepekhez megfelelő színészeket?
Először úgy terveztem, hogy Auteuil fogja játszani a negatív főszereplőt, Kleint, míg Vinks szerepét Jean Renonak szántam. Reno azonban egy másik munka miatt nem tudta elvállalni a szerepet, így Auteuil lett a pozitív főhős, a gonosz szerepére pedig Depardieut kértem fel. A forgatókönyv első változata szerint Klein egy igazi szürke hivatalnok, aki még csak észre sem veszi a saját középszerűségét. Úgy éreztem azonban, hogy Depardieu olyan nagy formátumú színész, hogy nem illik hozzá egy ilyen jelentéktelen karakter, ezért átírtam a forgatókönyvet, és Klein egy megkeseredett, alkoholista rendőr lett, aki a hivatásának szentelte az életét. Mégis magányos és boldogtalan, mivel rájött, hogy soha nem tudja elérni az álmát, soha nem lesz belőle igazán jó rendőr.
Sok kritikus a Szemtől szembe című amerikai krimivel hasonlítja össze a 36-ot. Mennyiben hasonlít az Ön filmje a hollywoodi akciókrimikhez és mitől lesz mégis összetéveszthetetlenül francia?
Ez a film annyiban francia, hogy a nyolcvanas években sikeres zsarufilmek hagyományait követi, bűnös olykor brutális rendőrök szerepelnek benne, akiket nézve néha úgy érezzük, hogy csak véletlen, hogy a rendszernek ezen az oldalán állnak. A francia közönség szereti ezeket a film noirig visszanyúló hagyományokkal rendelkező alkotásokat. A film képi világának megteremtésekor azonban figyeltünk arra, hogy a 36 olyan vizuális hatásokat alkalmazzon, amiket a nézők egy hollywoodi alkotástól elvárnak. A kamerakezelés, a film színvilága, a fények, a díszletek, a beállítások az amerikai akciófilmeket idézik.