Varga Máriát a svájciak is a bőrükön érzik

A Németvölgyi úton Mária nyitja ki nekünk a kaput, bent Rózsika éppen a számítógépen játszik, Csere Ágnes - aki a filmben doktornőt játszik, ezzel párhuzamosan pedig az Iszka producere is - a film elszámolását készíti, ezért Bollók Csaba rendező fogad minket. A lányok elég visszafogottan ülnek le a földre, somolyogva várják a beszélgetést.

Öt éve találkozott Bollók Csaba Varga Máriával a Zsil-völgyében egy bányászfaluban, túl a garázssoron és a széntelepen, három évvel később leforgatták az Iszka utazását. A film eddig harminc fesztiválon vett részt, legutóbb Ourenséből hozott el díjat a hétvégén, de díjazták Brüsszelben, Trondheimben, Szarajevóban, Monterrey-ben és Reykjavikban, valamint a Filmszemlén a fődíjat és a diákzsűri díját is elvitte. A berlini filmfesztiválon állítólag ötből négyen Bollók filmjére szavaztak, még sem nyert a Generation-szekcióban, mert nem felelt meg az ottani, derűlátóbb hagyománynak - ezt Londonban mesélte a rendezőnek a fesztivál igazgatója.

Az ideális színésznő

"Akkor még pici voltam" - mondja eléggé töredezve Rózsika, aki nem sok mindenre emlékszik az első találkozásból, míg Mária az Iszka utazásának első jelenetéhez hasonlóan vasat guberált. Mária egyébként sokkal érthetőbben beszél magyarul. "Csabi csokit adott. Akkor még egyáltalán nem tudtam magyarul, csak két-három szót" - meséli Mária, immár magyarul. A lányoknak most hosszú hajuk van, és sokat nevetnek.

Bollók Csaba egy dokumentumfilm-fesztiválról utazott haza, amikor meglátta a faluban a vasat guberáló Máriát. A megismerkedésük után többször visszatértek a meg nem nevezett faluba, mert a kislány történetében meglátták egy játékfilm lehetőségét. Bollók megírta a forgatókönyvet és elkezdett a környező iskolákban castingolni, de az a második alkalom után kiderült, hogy a filmbeli kislányt csak Mária tudja eljátszani, és végül a szereplők jelentős része is az utcáról került be. A szarajevói filmfesztiválon Jeremy Irons hosszan méltatta a kislány játékát (pontosabban: nem-játékát), mi sem tehetünk mást. "Az ideális színész ő, nem elemzi magában a szerepet, nem kérdez vissza folyamatosan, mit, miért kell csinálnia. De nem is hoztam olyan helyzetbe" - mondja Bollók. A film forgatókönyve szinte teljesen a kislány életét követi: alkoholista apa és anya neveli a lánytestvéreket, néha verik, néha megkopaszítják őket.

Én megcsináltam, amit Csabi mondott

Mit szóltál ahhoz, hogy filmet akarnak az életedről forgatni? "Egyáltalán nem tudtam, mi az a film. Csabi mondta, mit csináljak, és én megcsináltam" - mondja Mária, aki jelenleg Erdélyben hét favágóra főz és mos, ebből él. Az iskolát hetedikben abbahagyta, és nem is akarja már folytatni. "Most fogjuk levetíteni a faluban a filmet, mert szereztek valami gépet és mozigépészt is" - árulja el rendező.

"Nehéz volt húzni a szekere, mert nagy volt a sár és a hideg" - eleveníti fel a forgatás legnehezebb pillanatát Mária. A tizenkilenc fős stáb egy hónapig lakott a bányászvárosban: "Mindnyájan sokfunkciósak voltunk. Gyerekgondozó, öltöztető, sofőr és pszichológus" - mondja a producer, aki elárulja még, hogy a stábnak a zord helyszín miatt minimális technikával kellett forgatnia a 145 millió forintból készült filmet, aminek jelentős részét, 115 milliót a Magyar Mozgókép Közalapítvány állta, a többit pedig a Szerencsejáték Zrt.

Norgiai csúszdabaleset

"Beszéltünk róla, hogy csináljuk még egy filmet pár évvel később" - fűzi tovább Mária, akinek életét saját bevallása és Bollókék szerint se fordította fel a filmforgatás. A néhány évvel későbbi esetleges folytatásban Mária élettörténetét követnék tovább, mert Bollók szerint "nagyon sűrű lenyomata ez Kelet-Európa utóbbi másfél évtizedének." Csere Ágnes hozzáteszi: "Ez nem Romániáról szól, Ózd környékén is játszódhatna a történet. A gyermekrablás pedig egész Kelet-Európában fontos kérdés, amire megoldást kell találni."

Csere Ágnest a két lány Anyunak szólítja mindvégig. "Amikor először meglátogattuk őket, onnantól kezdve óriási felelősség volt rajtunk, Iszka ide vagy oda. A film csak bónusz volt, mert Mária és Rózsika akkor is itt lennének, ha nem forgatunk, de ezzel megnyílt előttük a világ, Berlinbe és Norvégiába is eljutottak" - mondja. Rózsika a Norvégia szóra felkapja a fejét, és mosolyogva közbeveti: "Norgiában lecsúsztam az uszoda csúszdáján, de akkor még nem tudtam úszni. Csabi ruhában ugrott utánam és mentett ki."

Néha rendet kell tennünk

Mennyire volt nehéz a filmben erőszakosnak, alkoholistának, a gyerekeikre nem figyelő szülőkkel kijönni? "Nagyon nehéz volt, pedig rengeteg pénzt kaptak" - mondja Ágnes, amit haját összehúzva a szeme előtt megerősít Mária is: "Nagyon nehéz. Apuka nem bánt minket, de ha isznak, és sokszor isznak, akkor nagyon rossz." A beszélgetésünk során derül ki az is, hogy Mária azért nem mehetett Norvégiába a többiekkel, mert az anyja nem engedte el, éppen be volt rúgva. Csere Ágnes nagyon meglepődik ezen, kicsit felhúzza magát, mivel eddig azt hitte, Mária a párját nem akarta otthon hagyni: "Egyszer-kétszer mi is rendet raktunk köztük, mert tőlünk tartanak, hiszen tőlünk pénzt kapnak."

Bollók Csaba és Csere Ágnes nem engedi el a gyerekek kezét, őket a szülőkkel ellentétben, foglalkoztatja a gyerekek sorsa. A hétvégén viszik vissza őket Romániába, de valószínűleg Rózsikát Böjte Csaba dévai iskolájába viszik, mert az eddigi iskolájukba nem jártak be, a tanárok meg nem foglalkoztak velük.

A zsánerfilm is menne

"Sokan dokumentaristának tartják az Iszkát - vált át szakmai kérdésre a rendező. - Ez a film a legteljesebb mértékben játékfilm, azt használtam benne a tudásomból, amit ez a film megkívánt. De ha holnap egy vígjátékba kezdenék, azt nyilván másképpen forgatnám. Ami az Iszkából bizonyára megmarad, hogy továbbra is az élettel együttműködve szeretnék filmet csinálni."

"A filmben az elemi erejű színészet érdekel. Játszani lehet jól-rosszul, de a filmbeli jelenlét másról szól. Vagy jelen van valaki a vásznon, vagy nincs. Tegnap érkezett Svájcból egy email, hogy Máriát még most is "a bőrükön érzik" - mondja Bollók, akinek még kísérnie kell a filmjét, bár szeretne már újra dolgozni, mert most fesztiválról fesztiválra járnak: "Hazajöttünk, kimostuk a ruhánkat és este Jeruzsálemben teregettünk". A producer ehhez a következőt fűzi: "De azért elkísérjük mindenhova. Ki tudja, hogy csinálunk-e még ilyen filmet."