A diszlexiás Lizzy Bennet és az anti-Mr. Darcy

Nehéz elhinni a 2005-ös Büszkeség és balítélet rendezőjének Joe Wrightnak, hogy nem látta a Büszkeség és balítélet egyik filmváltozatát sem, márpedig ő ezt állítja. Wright ráadásul nem ismerte a regényt sem, saját bevallása szerint hallott róla, és a sorozatról is, de flancos, lányos hóbortnak tartotta csupán, ezért bele sem nézett. Amikor azonban kezébe nyomták a forgatókönyvet, elsírta magát a történeten, és rögtön nekilátott a könyvnek is, melynek szerinte legfontosabb mondanivalója, hogy hogyan élik át ezek a fiatalok életük első szerelmét. A Büszkeség és balítélet, ne kerteljünk, lányregény, Wrightnak azonban pont azt rótták fel, hogy még inkább azt csinált belőle.

A vizes szexszimbólum

A Büszkeség és balítéletet már többször vitték filmre, legelőször 1940-ben, akkor a 33 éves Laurence Olivier alakította Darcyt és a 36 éves Greer Garson Elizabeth-et, a forgatókönyvírásba pedig Aldous Huxley is besegített. Huxley egyébként úgy gondolta, szinte lehetetlen feladat a könyvet filmre átdolgozni. Legutóbb egy bollywoodi musical feldolgozással próbálkoztak, legélénkebben azonban valószínűleg mindenkiben az 1995-ös, BBC által készített verzió él, amiben a 26 éves Jennifer Ehle játszotta Elizabeth-et, a morcos Darcy-t pedig a 35 éves Colin Firth. Ez a sorozat egyébként Huxley-t igazolja, hiszen szinte nem tettek mást, mint szóról szóra ragaszkodtak a könyvhöz. A hat részes sorozatot az elmúlt tíz évben nálunk is többször levetítették, legutóbb karácsonykor, és tavaly tavasszal megjelent dvd-n is., a Cinematrix olvasóinak szavazata alapján 2005 legkedveltebb sorozata lett.

Ez a verzió lett az angolok kedvence is, hiszen ez ihlette Helen Fielding könyvét, a Bridget Jones naplóját, melyet egyébként szintén a Working Titles vitt filmre, csakúgy, mint a Büszkeség és balítélet mostani adaptációját. Bridget Jones ugyanolyan kilátástalannak gondolja jövőjét, és ugyanúgy keresi a hozzá illő férfit, mint két évszázaddal előtte Elizabeth Bennet, aztán kiderül, még nem haltak ki a világból a Darcyk. Nem véletlen, hogy Bridget Jones Darcyját is az a Colin Firth játszotta, akit lányok milliói bámultak csodálattal, ahogy kimászik a pemperley-i halastóból. Colin Firth később maga is csodálkozott, hogy válhat valaki pusztán ennyitől szexszimbólummá.

Túl szép

Őt bámulta például a 20 éves Keira Knightley is, aki tudatosan pályázott Lizzy Bennet szerepére. Amikor kiderült, hogy a könyvet vászonra viszik, kampányszerűen lobbizni kezdett a szerepért, és az sem tántorította el, hogy a rendező hallani sem akart róla, mert túl szépnek találta. Knightley azonban ragaszkodott a személyes találkozóhoz, hogy bebizonyítsa a rendezőnek, nem annyira jó nő, és amikor ezt Wright elismerte, kicsit meg is sértődött. A regény szerint ugyanis a szép nővér Jane, és Elizabeth inkább az okos, az alkotók ennek megfelelően igyekeztek visszafogni Keira Knightley ragyogását, és bár nem tartja olyan csábosan az ajkait, mint az Igazából szerelem című filmben, de az elcsúfítás nem sikerült.

Új Lizzy, kis mellekkel

A film alkotói maguk is tisztában voltak azzal, hogy a sok tévé- és mozifilm közül a legnagyobb mumus a legutóbbi BBC produkció (ami egyben minden idők legsikeresebb BBC sorozata). Ellenük játszott még az is, hogy Jennifer Ehle nem nagyon szerepelt más ismert filmben, így arca elválaszthatatlanul egybeforrt Elizabeth Bennetével. Ezért Keira Knightley-t hozzá hasonlónak sminkelték, csak nagy melleket nem tudtak és nem is igyekeztek neki keríteni. Másrészt Anglia összes buszának oldalára felragasztották Knightley arcképét, hogy tudatosítsák ő az új Elizabeth Bennet.

Régóta készült

Keira Knightley azt nyilatkozta, élete egyik legnagyobb lehetőségének tartja, hogy eljátszhatta Lizzyt, állítása szerint tudatosan készült rá, a Büszkeség és balítélet ugyanis hétéves kora óta a kedvenc könyve. Igaz elolvasni csak 14 éves korában tudta először, Knightley ugyanis diszlexiás, és a legtöbb könyvet csak kazettáról ismeri. "Egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy el tudom-e játszani a szerepet, szerintem minden nő, aki szereti ezt a könyvet, egy kicsit Lizzy Bennetnek érzi magát - mondta. - Később azonban megijedtem, mert mikor kiderült, hogy én kaptam meg a szerepet, angol nők tucatjai kerestek meg azzal, hogy nem is én vagyok az igazi Lizzy." Ennek ellenére az új Büszkeség és balítélet teljes egészében Keira Knightley filmje, a 32 éves Matthew MacFadyent pedig még csak meg sem próbálták eladni az új Darcynak, hiszen úgysem sikerült volna. A szereposztás egyébként úgy tűnik a véletlenek sorozata, hiszen Donald Sutherland ötször utasította vissza Mr. Bennet szerepét: úgy érezte, túlságosan kanadai egy angol klasszikus szerep megformálásához. Ebben valószínűleg volt is némi igazság, hiszen nem csempészett túl sok fanyar humort az apa szerepébe.

Darcy nem jött

A Büszkeség és balítélet kétségkívül az angoloké, minden bájával, humorával és körülményességével együtt, ezért nem kis fába vágja a fejszéjét, aki filmre viszi. A könyv alkotója, az egykor visszafogott ismeretlenségben tengődő, szűzi életű írónő ma egyértelmű része az irodalmi kánonnak, és a Büszkeség és balítélet minden felmérés szerint a brit nők kedvenc könyve. Austen 21 éves korában, 1797-ben írta meg a Büszkeség és balítéletet, ami akkor még az Első benyomások (First Impressons) címet viselte. (A film kezdő jelenetében Keira Knightley is egy First Impressions című könyvet olvasgat.) Mikor elkészült a könyvvel, apja próbálta kiadóknál ajánlgatni, de mindehol viszautasították. Austen ennek ellenére tovább írogatott, de első sikerét csak 1811-ben érte el, ekkor adták ki az Értelem és érzelem (Sense and Sensibility) című könyvét. Ezután vette újra elő régi kéziratát, átdolgozta, új címet is adott neki, és immár Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice) címmel 1823-ban kiadták. Ezután egy pár könyve még megjelent, sok ideje azonban nem maradt alkotni, negyvenévesen, egy meglehetősen ritka betegségben hunyt el. Soha nem ment férjhez.

Jane Austen neve életében nem vált ismertté, a korabeli szokásokhoz igazodva női szerző nem szerepelt a könyveken. Halála után sem foglalkoztak túl intenzíven műveivel, az érdeklődés csak a 19. század végére kezdett feléledni, majd huszadik századi kutatók sora vizsgálta Austen műveit, és hamarosan a valaha élt egyik legtehetségesebb brit írónak kiáltották ki. Az irodalmi érvelés szerint Austen meghaladta korát, koránt sem simult be a romantika áramlatába, regényeiben szívesen űzött gúnyt kora szentimentális irodalmából és saját társadalmi osztályából, élénk, intenzív párbeszédei révén a lélektani regény mesterének, és a társadalmi vígjáték megteremtőjének tartják.

Austen-biznisz

Jane Austenra ma Angliában egész iparág épül, számos Austen fanklub, ajándékbolt, kutatóközpont és Austen fesztivál létezik, legnagyobb köztük a Jane Austen Center Bathban, ahol az írónő öt évig élt. Mivel a mostani filmet teljes egészében Angliában forgatták, máris be lehet fizetni a forgatási helyszíneket körbelátogató túrára. Két nap alatt körbe lehet járni azokat a dombokat, ahol Lizzy tekergett Darcyra vágyakozva, a nagyobb fanatikusokat azonban némi plusz költségért Jane Austen szülővárosába és sírjához is elszállítják, valamint megszállhatnak abban a hotelben, ahol Austen tartózkodott 1811-ben, amikor a Büszkeség és balítéleten dolgozott. A Jane Austen túra egyébként nem most jött divatba, már régóta szerveznek angliai körutakat azoknak, akik az írónő szemével kívánják nézni a vidéket, sőt Jane Austen nyári egyetemek is léteznek. A már említett Jane Austen Center arról számolt be, hogy tavaly nyáron soha nem látott mennyiségű vendég érkezett hozzájuk a készülő film miatt, idén nyáron pedig még több vendégre számíthatnak. Az írónő rajongótábora tehát nem apad, és bár életében nem keresett túl sokat könyveivel, neve még egy jó darabig üzlet marad.