Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Most már nem nagyon voltak itt ismerőseim. Aki még él, az meg nem versenyzik. Kivéve Clint Eastwoodot. Vele Montrealban ismerkedtem meg, amikor zsűritag voltam és megszavaztuk a legjobb színésznek. A magyar rendezők, akik itt voltak többé-kevésbé a fiatal generációból vannak és a filmjeik nem remekművek. Nem Szegénylegények. Régóta nincs ilyen.
Nem volt még marketing, nem az eladás dominált a filmkészítéskor. Művészet volt a képi kifejezésnek ez a fajtája akkor, ma inkább képcsinálás. Mindenki jóban volt, ezek a fesztiválok tele voltak érdekes egyéniségekkel. Nem csak egy-egy napra ugrottak be régen a filmesek promotálni a filmjeiket, hogy aztán eltűnjenek, hanem több napra, és rengeteget beszélgettünk. Arról nem is beszélve, hogy ketté volt osztva akkor a világ.
Például Pasolini, Bergman, Fellini, Bertolucci, Tarkovszkij, Godard, Truffaut ezeken a fesztiválokon mind megjelentek.
Woody Allen Diane Keatonnal forgatott filmet, Alan Bridges Sophia Lorennel és Richard Burtonnel, aztán itt volt még a versenyfilmes rendezők között Krzysztof Zanussi, Jirí Menzel és Kirk Douglas is.
Igen.
24, 22 azt hiszem és 16. De nem a filmről beszélgetünk?
Mind a három.
Ez nem számít.
Most épp a lányommal és az unokámmal jöttem. Az unokám német állampolgár és a fiamnak, Jancsó Nyikának a gyereke.
Nos, figyeljen, ha a magánéletemről beszélgetünk, annyit mondanék, hogy szerencsére mindig érdekes, tehetséges emberek voltak a barátaim, élettársaim, férjem.
Az itthoni kritika lecseszte, aztán nemzetközileg elismerték, de szerencsés természetem van, ezt nem izgultam végig. Itt Berlinben? A Checkpoint Charlie-ig fekete Volgával, onnan fekete Mercedesszel mentem, már a vetítés után érkeztem. Mondták, hogy lement, és hogy sikere volt. Elmentünk sörözni a főszereplő Berek Katival, örültünk, ünnepeltünk, aztán hívtak, hogy megnyertem, akkor tovább örültünk, boroztunk, ünnepeltünk.
Claudia Cardinale adta át, és azt hitte, a legjobb színésznő vagyok. "Mamma mia!, mondta utána, miközben simogatott - ilyen fiatal vagy, ilyen szép, és rendezel?" Kedves dolog egy ilyen díjat kapni, de azt gondoltam ha nem kapom meg, akkor se történik semmi. Persze aztán megváltoztatta az életemet, kinyílt előttem a világ. Még Indiába is meghívtak, ami külön érdekes volt, hogy két nő örökbefogadási történetét ott hogyan nézik. Aztán még tíz évig hívtak vissza Berlinbe, kaptam Ezüst Medvét, voltam zsűritag. Itt lettek olyan barátaim, mint Fassbinder, Schlöndorf.
A világban a Szabó, Jancsó, Mészáros nevet ismerik. Abban a korban is vagyok, meg jó volt a díjazott filmem nyilván. Meg ugye én voltam az első nő, aki megnyerte a nagydíjat. Magyar filmes azóta sem kapott Arany Medvét.
Akkor a világ eléggé rámcsodálkozott, sokkal kevesebb női rendező volt. Én moszkvai főiskolát végeztem, mert nem vettek fel itt a színművészetire. Ma már, ha szeretne menni, felvennék.
Nem vettek fel engem sem. (Ezen röhögünk.)
Kitartó voltam, szívós, és szerencsés is. Az Örökbefogadást nyolcvan országban vetítették a díj után, és bár otthon azután sem nagyon szerették a filmjeimet, de a filmterveim megvalósításához mindig megkaptam a lehetőséget. Másfél évente jelentkeztem egy filmmel, bár a nagyobb költségvetésű koprodukciókba nem mentem bele, mert engem nem a pénz, hanem a kelet-európai téma izgatott.
Kéthly Annáról szeretnék forgatni, aki hithű szociáldemokrata volt, és száműzetésben halt meg Belgiumban. Ötvenhatban kijött a börtönből a kormányba, fellépett az ENSZ-ben a magyarokért, és már nem tudott visszajönni.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
