Mindig tehetséges emberek voltak az élettársaim

Mészáros Márta

2007.02.19. 12:58
Mikor Dieter Kosslick fesztiváligazgató átadta a filmpalotában az Életműdíjat Mészáros Mártának a héten, arról beszélt, hogy milyen régi ismerőse a magyar rendezőnő a Berlinalénak. "1975-ben az egykori keleti blokk művészei közül az első, és egyben az első női rendező volt, aki az Örökbefogadás című filmjéért fődíjat, azaz Arany Medvét kapott." Erről, pályatársairól és családjáról is faggattuk a berlini Maritim hotelben a rendezőnőt, aki türelmesen válaszolt.

Milyen volt a fesztivál?

Most már nem nagyon voltak itt ismerőseim. Aki még él, az meg nem versenyzik. Kivéve Clint Eastwoodot. Vele Montrealban ismerkedtem meg, amikor zsűritag voltam és megszavaztuk a legjobb színésznek. A magyar rendezők, akik itt voltak többé-kevésbé a fiatal generációból vannak és a filmjeik nem remekművek. Nem Szegénylegények. Régóta nincs ilyen.

És milyen volt az 1975-ös, amin fődíjat nyert?

Nem volt még marketing, nem az eladás dominált a filmkészítéskor. Művészet volt a képi kifejezésnek ez a fajtája akkor, ma inkább képcsinálás. Mindenki jóban volt, ezek a fesztiválok tele voltak érdekes egyéniségekkel. Nem csak egy-egy napra ugrottak be régen a filmesek promotálni a filmjeiket, hogy aztán eltűnjenek, hanem több napra, és rengeteget beszélgettünk. Arról nem is beszélve, hogy ketté volt osztva akkor a világ.

Kik voltak ekkor a fesztiválon?

Például Pasolini, Bergman, Fellini, Bertolucci, Tarkovszkij, Godard, Truffaut ezeken a fesztiválokon mind megjelentek.

És konkrétan kik voltak az 1975-ös Berlinale versenyfilmesei között, akiknél aztán jobbnak bizonyult?

Woody Allen Diane Keatonnal forgatott filmet, Alan Bridges Sophia Lorennel és Richard Burtonnel, aztán itt volt még a versenyfilmes rendezők között Krzysztof Zanussi, Jirí Menzel és Kirk Douglas is.

Egyedül jött akkor?

Igen.

Hány évesek voltak a gyerekei?

24, 22 azt hiszem és 16. De nem a filmről beszélgetünk?

Persze, elnézést. Hány gyerekük volt ebből Jancsó Miklóssal közös?

Mind a három.

Azt hittem, a nevelt gyerekei.

Ez nem számít.

És most?

Most épp a lányommal és az unokámmal jöttem. Az unokám német állampolgár és a fiamnak, Jancsó Nyikának a gyereke.

Értem.

Nos, figyeljen, ha a magánéletemről beszélgetünk, annyit mondanék, hogy szerencsére mindig érdekes, tehetséges emberek voltak a barátaim, élettársaim, férjem.

Milyen volt az Örökbefogadás című filmjének a fogadtatása?

Az itthoni kritika lecseszte, aztán nemzetközileg elismerték, de szerencsés természetem van, ezt nem izgultam végig. Itt Berlinben? A Checkpoint Charlie-ig fekete Volgával, onnan fekete Mercedesszel mentem, már a vetítés után érkeztem. Mondták, hogy lement, és hogy sikere volt. Elmentünk sörözni a főszereplő Berek Katival, örültünk, ünnepeltünk, aztán hívtak, hogy megnyertem, akkor tovább örültünk, boroztunk, ünnepeltünk.

Mit szólt a díjhoz?

Claudia Cardinale adta át, és azt hitte, a legjobb színésznő vagyok. "Mamma mia!, mondta utána, miközben simogatott - ilyen fiatal vagy, ilyen szép, és rendezel?" Kedves dolog egy ilyen díjat kapni, de azt gondoltam ha nem kapom meg, akkor se történik semmi. Persze aztán megváltoztatta az életemet, kinyílt előttem a világ. Még Indiába is meghívtak, ami külön érdekes volt, hogy két nő örökbefogadási történetét ott hogyan nézik. Aztán még tíz évig hívtak vissza Berlinbe, kaptam Ezüst Medvét, voltam zsűritag. Itt lettek olyan barátaim, mint Fassbinder, Schlöndorf.

Miért ön kapott most Életműdíjat a Berlinalén?

A világban a Szabó, Jancsó, Mészáros nevet ismerik. Abban a korban is vagyok, meg jó volt a díjazott filmem nyilván. Meg ugye én voltam az első nő, aki megnyerte a nagydíjat. Magyar filmes azóta sem kapott Arany Medvét.

Amiért itthon épp nem ismerték el, lehet, hogy kint ezért jutalmazták?

Akkor a világ eléggé rámcsodálkozott, sokkal kevesebb női rendező volt. Én moszkvai főiskolát végeztem, mert nem vettek fel itt a színművészetire. Ma már, ha szeretne menni, felvennék.

Nem vettek fel engem sem. (Ezen röhögünk.)

Kitartó voltam, szívós, és szerencsés is. Az Örökbefogadást nyolcvan országban vetítették a díj után, és bár otthon azután sem nagyon szerették a filmjeimet, de a filmterveim megvalósításához mindig megkaptam a lehetőséget. Másfél évente jelentkeztem egy filmmel, bár a nagyobb költségvetésű koprodukciókba nem mentem bele, mert engem nem a pénz, hanem a kelet-európai téma izgatott.

És most?

Kéthly Annáról szeretnék forgatni, aki hithű szociáldemokrata volt, és száműzetésben halt meg Belgiumban. Ötvenhatban kijött a börtönből a kormányba, fellépett az ENSZ-ben a magyarokért, és már nem tudott visszajönni.