Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
"Ez nem olyan, mint a szemlés bemutató. Nyugodtabb, barátibb, nincs tétje, bár annak sincs" - mondta Török Ferenc Horváth György fesztiváligazgatónak a büfében. Körbenéztünk, az biztos, hogy a színművészeti tanárai és a szemle ismert öregjei nem voltak jelen a fogadáson (vagyis az átlagéletkor a szemlés 68 helyett 29 körüli volt).
Ekkor már túljutottunk a tapson (ez az epizódszereplő Gyabronka József megjelenésétől kezdve átváltott vastapsba, ami kitartott egészen Bodó Viktor főszereplő színpadra vonulásáig) és a meghajláson (Eszenyi Enikő földre fektette a mikrofonokat, hogy a stábról is készítsenek fotót), és az emeleti büfében a stáb mellett a színészgárda is már a belterjes közönség közé vegyült. Nagy Ervin a bárpultot támasztotta, a filmben daginak becézett főszereplő Bodó Viktor és a többi, számomra ismeretlen, de többségében férfiszínész szétszóródott a büfé különböző szimmetrikus pontjaira.
"Lehetett volna az egyik bróker nő" - vetettem fel Töröknek, filmjében ugyanis a 33 éves főszereplőn keresztül a budapesti és a mumbai brókerekre fókuszál, és a nők csak barátnőkként vagy titkárnőkként jelennek meg. Mindegy is, mert itt volt köztünk kárpótlásként a fekete ruhában megjelent Eszenyi Enikő és a fehér ruhás Pető Kata, előbbi a titkárnő, utóbbi a bonyodalom.
Végül elfogyott a harminc üveg bor és a tíz kiló pogácsa, Geszti Péter meg a Valami Ameriká-s Herendi Gábor is haza indult. Török odalépett a fesztiváligazgatóhoz, hogy elbúcsúzzon, és átmenjen ünnepelni a stábbal és a közönség maradékával az Ellátó nevű egységbe. Mi is velük tartottunk, távozóban még láttuk, ahogy Nagy Ervin Jordán Adéllal beszélget és hogy ezúttal a rendező szorult a bárpulthoz.