Többet akartunk annál, hogy felálljon a néző farka

A Taxidermia plakátjára azt írták, hogy "Így mentem el", ezzel utalva a szexualitásra, illetve arra, hogy Simó Sándor annak idején egy Így jöttem típusú filmet kért az osztályától a Színművészeti Egyetemen. A Hukkle nem az volt, és ez?

Ez egy így mentem el film, vagyis egy kifordított Így jöttem.

Mi az a határ, amit már túlzásnak tartott a filmben?

Ez inkább neveltetés, fejlődés kérdése, hogy ki mennyire prűd. Nem az ízléstelenség határán kellett visszavágni, hanem pusztán ritmus és befogadóképesség miatt. Volt egy konkrét tesztvetítés, amikor hosszan beszélgettem a nézőkkel. Ekkor derült ki, mi működik és mi nem, mit kell felerősíteni a végleges változatban. Hihetetlen mellbevágó főcímet csináltunk, de kiderült, harminc percig nem tértek magukhoz a nézők utána. Ezért azt kidobtuk, pedig a film legerősebb jelenete volt.

De komoly ütést visz be a nézőnek. Ez se normális.

Persze, mert valószínűleg máshogy ez a történet, ez a film nem tud kommunikálni. Dolgoztunk négy évet azon, hogy ilyen legyen. Szölőssi Géza mondta, hogy ezt agresszív művészetnek hívják: az agresszióra általában agresszió a válaszol. Ha te ütsz, én is ütök.

Az agresszió a kommunikációs formája?

Ezt nem állítom, de ez a film így beszél. Egy filmnek nagyon sok értelmezése van mindig, amit egy alkotó egy bizonyos módon irányít: ez egy örök játék a nézővel, hogy meddig engedi az alkotó a jelentéshatárokat kifeszíteni. Órákig lehessen vitatkozni a filmről, de azt a Taxidermia jelöli ki.

Hogyan jellemezné a kész filmet? Miért ilyen sok a testiség?

A legpontosabban úgy jellemezhetnénk a Taxidemiát, hogy ez egy zsigeri film. Nagyon tudatosan át van gondolva, de az alapja egy belső érzés. Törekedtünk arra, hogy a lehető legkönnyebben érthető, de összetett tematikájú legyen a film. Ne lehessen szétválasztani a történelmet, a társadalmat és a szexualitást. Egyszer elneveztük a film forgatókönyvét a három egység alapján vágynak, karriernek és halhatatlanságnak. Majd: ondónak, nyálnak, vérnek. De volt születés, élet és halál is. Mivel alapvetően a klasszikus hármas szerkezetbe nyúltunk bele, és három generáció történetét beszéljük el, ezért ezeket a hármas rendszereket elég sűrűn mozgatjuk.

Ön szerint mi a vér és geci társadalma vagyunk?

Miért? Létezik bármilyen társadalom vér és geci nélkül? Szélső értékre van húzva a film, ami igazából azt keresi, hol kezdődik az ember. Mitől több, más az ember, mint egy állat? Mely ösztönök és tulajdonságok azok, amik csak az emberre jellemzőek, mi tesz minket emberré. Ezekből mesél el három szélsőséges, groteszk történetet. A biológia ezért értékelődik fel, hiszen ha ezt a kérdést kutatjuk, akkor azt vizsgáljuk, hogy az ember egy biológiai test. De miben vagyunk többek ennél? Például bizonyos vallások ezt a többet léleknek hívják. Ezek mentén próbáltunk haladni, aminek a végére megmaradt a kommunikáció és a szabálykövetés. Mert ki tudja, a szerelem mennyire biológia, illetve mennyire egy évezredes parancs a gyereknemzésre.

Rendkívül töményen jön a perverzió, a fasz, az erőszak, a test a vászonra. Függetlenül attól, hogy öncélúvá válik-e, nehéz megszokni.

Pedig nem egyedülálló a filmművészetben: Cronenberg és Greeneway egyes filmjei is ilyenek, de még például a Robotzsaru is hasonló kérdéseket feszeget. Film műfajként ide lehet citálni a pornófilmeket is, amikből semmi más nem árad, csak ez a fajta testiség. Mi csak annyit tettünk, hogy megpróbáltuk történetbe ágyazni és elvenni az öncélúságát. Azért megy az ember moziba, hogy az valamilyen hatással legyen rá. Nem szól másról a film, mint arról, képesek-e olyat mutatni, amit nem bírok ki. Egy mozi erejét mindenképpen az mutatja meg, mennyire hat. A legnagyobb hazugságok egyike a filmen, hogy lesvenkkel a kamera a csókolózó párról.

Mikor kellett meghozni azt a rendezői döntést, hogy a hagyományos filmkészítéssel szemben, nem svenkelnek arrébb, ha a testet, a nemiséget, a beleket kell mutatni?

Az elején eldöntöttük ezt. Parti Nagy Lajos novellái képesek ezt leírni, és amikor láttuk, hogy az ocsmány ennyire széppé tud lenni az írás által, akkor merült fel a film ötlete. Az irodalom kifejezésmódjában fényévekkel előrébb jár, mint a mozi, ami egy nagyon drága és populáris műfaj. Emiatt a mozi nyelve butább is, mert nem merik az alkotók feszegetni a film határait, hiszen vissza kell hozni a pénzt. Ami meg feszegeti a határokat, az lekerül az undergroundba. A rendezők általában azt gondolják, hogy a néző nem elég okos és felkészült ahhoz, hogy megértse, amit mondani akar. A Taxidermia egy ilyen kísérlet volt: tudja-e követni a néző a cselekményt, miközben filmnyelvi kísérletek úgy vannak becsomagolva, hogy akár a mainstreambe is beleférjenek. Nagyon érdekes lesz, mit kezdenek a nézők a filmmel a multiplexekben.

Molnár Piroska melleivel játszik szex közben a partner, míg Máté Gábor egy hatalmas maszkban van végig. A színészek hogyan viselték a megpróbáltatásokat?

Molnár Piroskának átadtam a forgatókönyvet, aztán nem mertem elmenni a találkozónkra, mert féltem, hogy mit fog mondani, de mielőtt megszólaltam volna, elvállalta. Később segített kiválasztani a partnerét is a szereplőválogatáson. Máté Gáborral könnyebb volt kicsit. Nagyon ügyes, érzékeny és alázatos színész. Nem tudta, mi vár rá abban az 50 kilós fullasztó maszkban. Négy napig vettük a jeleneteit. A legelviselhetetlenebb a mintavétel lehetett, rossz volt látni, ahogy eltűnik a feje a meleg gipsz alatt.

Példaképe Kovi, a pornórendező, aki mindent megmutat?

A pornós semmi mást nem csinál, mint a vágy felkeltésére játszik rá. Mindeközben nagyon érdekes a naturalizmusa, alig vágja el a jelenetet. Ő a biológiai funkciókat dokumentálja, bár nincs benne több, minthogy felálljon a nézőnek a farka. Mi ennél picit többet akartunk: megpróbáltuk egy történetbe ágyazni azt, amit Kovi csinál, beemelni a tiltott, lenézett műfajokat a filmünkbe. Meg lehet azt mutatni, amit az ember mindennap megél? Meg lehet-e mutatni, hogy mi most itt ülünk a Szimplában, megiszom a söreimet, kimegyek a wc-re, lehúzom a sliccemet, előveszem a farkamat, pisilek egyet, visszahúzom a zipzárt, majd visszaülök veled beszélgetni? Ez két perc történése, de megtörténik az emberrel. Miért ne lehetne ezt megmutatni, ha az emberről készít az alkotó filmet? Ha mutatom a számat, amivel beszélek, akkor miért ne mutathatnám a farkamat, amivel pisilek? Működnek morális gátak, de mégis csak így történnek meg. Ezt a legszigorúbb esztétikai és dramaturgiai törvényeknek alávetve valamilyen módon megpróbálom bemutatni, hogy én így élem meg a világot.

A Taxidermia ettől őszinte mozi, és emiatt ütközik bizonyos emberek gátjaiba. Azoknak nem tetszik ez, akik azt gondolják, hogy a testükhöz nem tartozik hozzá a pisi, kaki, a vér, a nyál és a nemi szervük. Elegem volt abból, hogy azt meg lehet mutatni egy filmben, ahogy szétlövik valakinek a fejét, de egy érzéki vágyra felmerevedő férfi falloszt, aminek az esetek nagy többségében valamilyen kellemes együttlét a vége, azt nem. A fasz a tiltott oldalon van, de a verbális, testnedvek nélküli erőszak meg engedélyezett 12 éven felülieknek. Ez valamilyen módon rosszul van megkülönböztetve.