További Cikkek cikkek
"Az egész Mafilm beférne a nagyobbik stúdióba" - adja meg a beszélgetésünkhöz az étkezőben a szókimondó alaphangulatot Szabados Róbert, a Stern stúdió igazgatója, miután lánya, Szabados Amy körbevezetett minket "Közép-Európa egyik legnagyobb stúdiójában", ahol épp egy német koprodukció díszleteit láthattuk. Megnéztük a két nagy műterem (a kisebbik ezer négyzetméteres, a nagyobbik 2250 négyzetméteres) hangszigetelésének rétegeit, a földbe vezetett csöveket, amik a napokban füstöt eregettek, a friss fát pozdorjázó díszletépítő munkásokat és a nyolcezer négyzetméteren elterülő raktár- és műhelyépületeket, öltöző- és sminkszobákat.
"A fóti kilencszáz, a Róna utcai nyolcszáz, a Hajógyári is hatszáz négyzetméteres" - sorolja Szabados a 12 éve nem fejlesztett magyarokat, miután leültünk egy-egy kávéval. "Akkor Ön szerint itthon nincs is konkurencia?" - kérdezzük. "Megmondom, mi a vetélkedő. Olyan szolgáltatást nyújtani, hogy ide akarjanak visszajönni." "Etyek?" - erősködünk. "Naponta más hírt hallani róla. Ha Hollywoodban megtudják, hogy Vajna itt épít stúdiót, akkor az idevonzza a gyártókat, és ez nekünk is jó". A mafilmes Fót? "Ha meg vannak szorulva, akár nyolcvanezer forintért is kiadják egy-egy napra a termet, velük olcsóságban nem lehet versenyezni. Már ha valakinek jó egy olyan stúdió, aminek az egyik oldala üvegtégla. Műteremméretben viszont versenyezhetünk."
Feltűnt a hosszú építkezés alatt más magyar versenytárs? "2005-ben a Fejlesztési Bank kedvezményes hitellehetőségére már négy stúdió jelentkezett. Az etyeki és a Stern mellett egy népszigeti és egy bicskei terv - sorolja. - Ebben a legkevesebb pénzt mi igényeltük, míg a többiek 5, 17 és 34 milliárdot, mi 650 millió forintot, és azt elutasították. A többiről annyit tudok, hogy a népszigeti területet közben másra használták." És Sas Tamás pécsi stúdióterve? "Hát, ha elkészül, állami támogatásból, az más lesz, egyszerűbb, mint a miénk, ami magánpénzből készült."
Az apa-lánya páros a stúdióépítési hibákból főleg az európaiak kárán tanult, de nem úgy, hogy befizettek volna egy "milyen tipikus baklövéseket láthatunk"-körútra. "Kanadai állampolgárokként, potenciális érdeklődőkként" jártak végig 71 stúdiót, nem mint magyar konkurencia. "Az összes információ rendelkezésünkre állt" - mondja erről az igazgató. A prágai Barrandovnak egy hét éve nem használt medencéje riogatta őket, Lipcsében pedig egy több ezer négyzetméteres stúdiót tettek filmezésre használhatatlanná azzal, hogy 7,5 méteres volt csak a belmagassága, ecsetelték. (Pomázon 12 méter a belmagasság.) Ugyanakkor azt is látták, hogy van kereslet a jó stúdiókra: "Prágában négy nagyköltségvetésű film halogatta a forgatást, mert nem volt épp a Barrandovban szabad műterem".
"Nincs olyan nagy filmgyártó, aki ne járt volna nálunk, a Warner Brothers, a 21th Century Fox, a Universal, a franciák, a németek, az izraeliek. Most épp az angolok fordulnak hozzánk. Ez egy pici szakma, tudnak rólunk. Abszolút tudjuk a helyünket a világpiacon" - folytatja. "És az hol van?" - kérdezünk közbe. "Ár-érték arányban a legjobbak vagyunk" - zárja le a képzeletbeli stúdióterepszemlénket. Amy még hozzáteszi, hogy nagy előnyük a személyes kapcsolat is: "nem kell több lépcsőfokon átvergődniük, ha probléma van".
A Stern stúdió információink szerint hárommilliárd forintba került, de ezt Szabados nem erősíti meg. "Ezt biztos nem az én számból hallotta" - válaszolja hosszas kitérő után, amiben a beruházás négy lépcsőfokát ismertette, ahol a másodiktól kezdve fektetik be a nyereséget, azaz építenek egy harmadik, illetve negyedik műtermet is, vetítőtermet, majd a közeli Pilisben vennének egy "backlotot", külső színteret. Tizenöt nagyobb, akár hatvanmillió dolláros költségvetésű produkció hozná vissza a befektetett pénzt, ami a tervezett évi hárommal öt éves visszatérülést jelentene.
Terveik szerint filmes szakemberek, díszletépítők, világosítók, segédoperatőrök képzését tennék még itt lehetővé, mert "magyar filmesekből egyszerre csak két hatvanmillió dolláros koprodukcióra van elég kapacitás itthon" - teszi még hozzá az ügyvezető. "De hát volt az Eragonon kívül más hatvanmillió dolláros koprodukció Magyarországon az utóbbi években?" - kérdezzük. "A Robin Hood, amit hat hónapig forgattak Magyarországon" - válaszolja. Ekkora költségvetésű filmek eddig inkább Prágába mentek, vagy Bukarestbe, vetjük közbe. "Épült egy amerikai filmstúdió Romániában, de ha kiteszi a stáb a lábát, rögtön a Balkánon vannak" - mondja Szabados, ez viszont az igen divatos vámpírfilmek estében akár előnyt is jelenthet.
"Itt húsz ember dolgozik - magyarázza Amy. - Akiket láttatok, nem a mieink, ennek a stábnak csak a helyet adjuk, és ebédeltetjük őket". A jelenleg Pomázon forgó film stábja ugyanis a sajtótájékoztató napján, hátrahagyva a díszletépítőket, a Mafilm fóti telepének Auschwitz-díszletei között dolgozik. "De ha olyan a produkció, hogy mi építjük a díszletet, akkor alkalmazhatunk pomáziakat vagy akár fótiakat is" - veti közbe az apja.
Magyar filmet forgatnak itt? "Nem hinném, hogy olyan filmhez bérelnék ki a termeinket, aminek a forgalmazása veszteséges - mondja Szabados. - Különben is, minek ezer négyzetméter ahhoz, hogy két ember üljön egy szobában és nézze, hogy nő a másik szakálla. Viszont olyan mozival, aminek nyolcvan százaléka bluebox háttér előtt készül, és amihez környezetnek elég a szálkás deszka, már most is tárgyalunk." És hogy mit forgatnak itt legközelebb? "Még nem említhetjük meg a címét, mert csak a kézfogáson vagyunk túl, a szerződésen nem. Januártól forgatnának itt nyolc hónapig. Ez egy hatvanmillió dolláros amerikai mozi, a főszereplő sztár húszmillió dolláros gázsit kap." "És ki a főszereplő?" - kérdezzük. "Csak annyit árulok el, hogy velem egyidős ember." Ember vagy embernő?, kérdezzük. Ember, árulja el. "Robert De Niro?". (De Niro 63 éves egyébként.) Semmi válasz. "Paul Newman?" (A magyar származású színész már 80.) "Na, köszönöm" - válaszolja erre Robert Szabados.