Tankkal végigmenni Románián

A nonszensznek látszó cím az idei év harmadik 1989-es forradalmat feldolgozó alkotása. Ez nem kis teljesítmény, tekintve, hogy Romániában évente csak öt-hat film készül. "Mindhárom fiatal rendező munkája, az egyik még az események előtt játszódik, a másik egy tévéstúdióban, ahol hárman beszélgetnek arról, volt-e egyáltalán forradalom. Corneliu Porumboiu az utóbbiért megkapta idén Cannes-ban az Arany Kamerát" - mondta a Paper Will be Blue rendezője Radu Muntean, majd megnéztük filmjét, ami a kettő keveréke.

"A film egyben dráma és tragikomédia. Főleg románoknak csináltam, iróniával és egy bizonyos távolságból akartam megközelíteni a múltat" - jelenti be a harminc fős közönségnek vetítés után a harmincöt éves Radu. A filmkópia most készül Budapesten. A hivatalos premiert a Velencei vagy a Locarnói Filmfesztiválra tervezik. "Az otthoni reakciók felülmúlták a várakozásomat. A férfiakat nagyon személyesen érintette, sokan sírtak."

Cine-a tras in noi?

"A forradalom kényes téma, több mint ezren haltak meg a fejetlenségben, és a mai napig nem tudják, ki lőtt. Kezdetben még mindenki nevetett és az emberek egymást csókolgatták az utcán, később mindenki lőtt mindenkire. Ha új személyid volt, rögtön azt hitték, hogy hamis" - magyarázta később az Indexnek, miközben sörrel a kezünkben leültünk egy asztalhoz.

Radu Muntean filmje főszereplőihez hasonlóan katonai szolgálatot teljesített 1989 decemberében, tizenkilenc évesen. "Meg kellett védelmeznem mindent, ki tudja ki ellen, de nem történt semmi. Viszont elhittük, amit a tévében mondtak, hogy jól képzett terroristák érkeztek az országba". Majd később megjegyzi: "tavaly tettek egy hivatalos bejelentést, hogy nem voltak terroristák a román forradalomban". A The Paper Will Be Blue ugyan nem a saját történetén alapul, de megtörtént esetet dolgoz fel.

"Egy katonai őrjárat tagjai nem tudták a jelszót, ezért egy másik csoport katona előbb megköpdöste őket, az arcukon nyomták el a cigarettát, majd lelőtték őket. A filmben szereplő egyik páncélos jármű ugyanaz a darab, amit ez az őrjárat használt, a másik a prototípus. Már csak ez a kettő maradt az országban" - tudtuk meg.

The revolution will be televised

A film cselekménye egyébként lassan csordogál, és nagy részét képezik a főszereplők által a folytatott beszélgetések, találgatások. Mindez jórészt a harci járműben összezsúfolva. A hosszú párbeszédeket a háttérben folyton bekapcsolva tartott rádiók és tévéadások cifrázzák. A szöveget a túl gyorsan pörgő feliratok, és hiányos romántudásunk miatt csak módjával tudtuk követni. Az értelmezést az is nehezítette, hogy az éjszaka játszódó filmben sokszor nehezen lehetett kivenni, mi történik a sötétben. Tudor Lucaciu operatőr megnyugtatta a közönséget: "a filmen majd jobban látszódnak a sötét részletek. Tisztában vagyok vele, hogy a kevés fény használatával határokat feszegettem, de a film pont úgy néz ki, ahogy elterveztem".

Annyi világos lett így is, hogy a december 23-ra virradó éjjelen játszódó filmben a rövid életű őrjárat egyik katonája faképnél hagyja társait, hogy elmenjen megvédeni a televízió épületét. Végül egy cigány férfival együtt elkapják őket, mint terroristákat. Elengedik, de reggel az egész szakaszt lelövik.

A bajszos cigányt a történet szerint persze arabnak nézik, aki attól sem menekül meg, hogy Raj Kapurhoz, a Szovjetunióban is felkapott bollywoodi sztárhoz hasonlítsák. A forradalmat jellemző fejetlenséget és gyanakvó légkört a rendező szerencsésen oldotta egy-egy komikus elemmel. A nagy feszültség közepette például a katonák lazításként a rádióból szóló Lambadát kommentálják. "Erre táncoltunk a katonaságnál a diszkóban" - mondta a rendező, aki egyébként reklámfilmezésből él. Magyarországon is dolgozott már, de a végeredményt olyan rossznak találta, hogy inkább nem árulta el, mit készített.

Az illegális gyorsulástól a forradalomig

Radu Munteannak ez a második filmje, az első, a 2002-es Furia illegális utcai gyorsulókról szólt, és 70 000 nézőjével az 1995 és 2002 közötti időszak második legnézettebb román filmje volt. Jelenlegi rendezését ötven százalékban a román állam, ötven százalékban az Antenna 1 csatorna finanszírozta. A kötségvetés a rendező szerint "közepesen nagy volt", ami azt jelenti, hogy 600 000 euró.