Vissza a hajléktalanszállóra

Reinkarnáció, hajléktalanok, csodák és érzelmek körül bonyolódik Incze Ágnes új filmje, mesélte az Indexnek a rendezőnő egy budapesti hajléktalankórházban. A Randevú című film forgatási helyszínén zavartan néztem, ahogy a piszkos, rongyos, vagy csúnya sebekkel feltűnő emberek közt gondtalanul csevegett a stáb. A piszkos, rongyos Pap Vera megpillantása után döbbentem csak rá, hogy álruhás intellektuelekkel van dolgom, és függetlenítve magam a látványtól, azt tudakoltam a rendezőtől, miért néznek ki ilyen lerobbantan a színészei.

Reinkarnáció

A Randevú a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó szereplők találkozásának filmje, tudtam meg. A bizonyos tekintetben a Vissza a jövőbenre emlékeztető sztori az ötvenes években indul, ahol egy idős nő megígéri kislányának, hogy soha nem fogja elfelejteni, és így is történik, annak ellenére, hogy a mama közben meghal. A nő ugyanis egy furcsa lány képében újjászületik, majd némi fényjelenség kíséretében egy hajléktalanszálló pincéjében landol. A reinkarnálódott mama itt találkozik végül a nála már idősebb, hajléktalan lányával.

Később képbe kerül egy szerethető, de nyegle aranyifjú, akivel a Pap Vera alakította hajléktalan asszony összebarátkozik, bár előtte még kirabolja.

A történet nagyon merész, ismerte be Incze Ágnes elképedt arcomat látva. Mint kiderült, nem szociodrámáról van szó. A Randevú inkább mese, amit hangsúlyosan színes, varázsos képek tesznek majd egyértelművé. "Minden helyszín kemény, de azért nagyon stilizált."

Olyan filmet képzeljünk el, mint Enyedi Ildikó Bűvös vadásza? - kérdeztem provokatívan, sarkos állásfoglalásra ösztönözve a rendezőnőt. "A Randevú bevállalósabb, mint Enyedi filmjei. Jobban játszik a realitás és mese kettősségével, és lényegesen érzelmesebb is" - adott gyors műelemzést Incze.

Úgy tűnt, az érzelmesség fontos szerepet tölt be a filmben. Ennek kell feloldania a sajátos történet, témaválasztás és a furcsa humor feszültségét. "Néha beleremegek, hogy merjek-e ilyen filmet csinálni" - osztotta meg velünk dilemmáit az alkotó, tudva, hogy a hajléktalanság nem tartozik a moziipar húzótörténetei közé.

Mint az állatok

A forgatókönyv egyébként két éve készült, és a motivációt inkább a belső tapasztalatok segítették. Incze ugyanis nem járt anyagot gyűjteni hajléktalanszállókra és a koldusokat is csak mint adományozó ismeri. Inkább az a bölcs sorselfogadás ragadta meg, amit az állatok mellett a hajléktalanoknál vélt felfedezni.

A Randevú az átlagos 300 milliós forgatási költség töredékébe, mindössze 100 millióba fog kerülni. A forgatásra 24 napot szántak, így a tervek szerint az idei filmszemlém már látható lesz az alkotás. Incze egyébként nem tervezi sikeres filmje, az I love Budapest folytatását, pedig kíváncsi lettem volna, mi történik Hámori Gabival, miután visszatért a kisgengszterek közül a faluba. Szerintem összejön a kocsmáros fiával, és délutánonként Pestről álmodozik.