Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
A film forgatása még a zenész életében kezdődött - mi több, a tavaly júniusban elhunyt Charlesnak még megadatott, hogy betegen megtekintse a vágatlan, nyers változatot. Akkor úgy fogalmazott: Foxx nagyszerű alakítást nyújt. "Ő csakugyan az én személyemmé vált a filmben" - jelentette ki a 73 évesen elhunyt zenész.
Színész, zenész
Az 1967-es születésű filmszínészt több dolog is predesztinálta a Ray címszerepére. Nagy példaképéhez hasonlóan Eric Bishop is Délen, Texasban született (a Foxx művésznév), nagy szegénységben nőtt fel. Nagyszülők nevelték, ők fedezték fel zenei tehetségét is. Már zsenge korától kezdve templomi kórusban énekelt, később zongorázni tanult. 1994-ben saját lemezt készített, rhythm&blues számokkal, ám ekkor már befutott komikusnak számított, saját televíziós showműsorral.
A film plakátja
Ray Charles iránti csodálata azonban töretlen maradt - így azután ő is jelentkezett a Ray címszereplőjének kiválasztását szolgáló rostálásra. Ennek során nem csupán a producereket kellett meggyőznie. Azok Charles mellé ültették, egy másik zongorához, és játszania kellett. A bálvány egy ideig hallgatta a zenét, azután így szólt: "Ne próbálj engem utánozni, játszd a bluest!" Foxx szót fogadott, s a végén nemcsak Charlest, de a producereket is meggyőzte: ő az igazi címszereplő a filmhez.
Arra a kérdésre, mi a különleges vonása Ray Charles zenéjének, mi van benne a szexuális töltetű gospeleken, a rockos blueson és a country-jazzen túl, Foxx azt felelte: a súlya. "A mai zenék túlságosan könnyűek. A régi soulnak viszont súlya volt. Csodálatos dolog volt Charles alakítani, amikor játszott. Ám amikor abbamaradt a zene, éreztem az ürességét - azt az űrt, amelyet megpróbált drogokkal, szexszel vagy bármivel kitölteni, amit csak megkaphatott."
Kemény
A film meglehetősen kíméletlenül mutatja be a néhai zenésznek ezt az arcát is, amely a legtöbb zenekedvelő számára (eddig) ismeretlen maradt. A heroinfüggőséget, a drogelvonókúra hatására mutatkozó reszketést, a szexuális kicsapongásokat, a feleség szenvedéseit, a jóformán apa nélkül felnövő gyerekeket.
Ám a rajongók számára Ray Charles ennek dacára - vagy éppen ezzel együtt is - óriás marad, a XX. századi könnyűzene géniusza. Ha élne, persze visszautasítaná ezt a titulust, mint tette azt a Der Spiegelnek adott 1996-os interjúban. Akkor úgy fogalmazott tekintélyt parancsoló szerénységgel: "Nem vagyok zseni. Isten a zseni, és Einstein is zseni volt. Én viszont csupán zenész vagyok, aki egész elfogadhatóan tud játszani néhány dalt."
A Ray február 3-án kerül a magyar mozikba.