Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
"Talán el sem hiszik, de én egyszerű paraszt vagyok" - mutatta be magát Paul Rusesabagina, a Hotel Ruanda című film ihletője. A kigalai hotelmenedzser a II. világháború utáni történelem legborzalmasabb, egyben leginkább elnézett népirtásának volt eddig névtelen hőse. Bár Rusesabagina magát nem tartja hősnek. "Paul nem különleges. Csak nem hagyta, hogy mások befolyásolják" - meséli magáról az afrikaiak jellegzetes egyes szám harmadik személyében.
"Nem szeretem az igazságtalanságot" - feleli arra, hogy hutuként miért mentett meg 1200 tuszit a Mille Collines szállodában. Aztán kiderül, hogy döntését multikulturális háttere is segítette, szülei és ő maga is vegyes házasságban élnek. "A hutukat és a tuszikat egyarán fivéreimnek és nővéreimnek tekintettem. Nem tudtam tétlenül nézni az öldöklést".
A ruandai hutuk és tuszik ellentéte a XIV. századig nyúlik vissza. Ruanda területére előbb a földműves hutuk érkeztek a X-XI. században. A harcias pásztornép tuszik csak a XIV. században kezdtek beszivárogni az országba Szudán fennsíkjairól. A tuszik, bár negyedannyian voltak, mint a hutuk szinte azonnal átvették a hatalmat az országban, erőszakos feudális államot tartottak fent.
A tuszik és a hutuk viszonyán az ország XX. század eleji kolonizációja sem változtatott, a németek, illetve az I. világháború után az őket váltó belgák is a tuszi hatalmi elitre támaszkodtak az ország vezetésében. A helyzet 1959-ben változott, amikor hutu lázadók meggyilkolták II. Mutara tuszi királyt. A hatalomátvételt százötvenezer tuszi lemészárlásával ünnepelték. A belgák a hutuk oldalára álltak, Ruanda három éven belül elnyerte függetlenségét.
Az 1959-es puccs után elmenekült tuszik a szomszédos Ugandában szerveződtek gerillahadsereggé Ruandai Hazafias Front (RPF) néven. Az RPF végül 1990-ben indított támadást Paul Kagame, Ruanda jelenlegi elnökének vezetésével. Az országot 1972-től irányító hutu diktátor, Juvénal Habyarimana tusziellenes pogromokkal válaszolt a kihívásra.
A polgárháborút követő, 1992-ben kötött béke nem bizonyult tartósnak. 1994 áprilisában a főváros, Kigali reptere előtt lelőtték Habyarimana repülőjét. A merénylet körülményei máig tisztázatlanok, egyesek szerint az RPF, mások szerint a hutuk hatalmát féltő szélsőséges hutuk végeztek az elnökkel. A merénylet után szinte azonnal kezdetét vette a jólszervezett népirtás, száz nap alatt nyolcszázezer-egymillió tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le úgy, hogy az ENSZ békefenntartóit azonnal kivonták a térségből, és a nyugat csak a tuszi lázadók július 4-i győzelme után reagáltak az eseményekre.
De Rusesabagina nem akar a középpontba kerülni. "A film előkésztése alatt kikötöttem, hogy Pault nem nem lehet hollywoodiasítani. Nem csinálhatnak sztárt belőlem" - meséli. A filmben ugyan vannak jelenetek, amik hollywoodiasnak hatnak, ezek azonban - ha nem is akkor - de valóban megtörténtek. Feleségével például a mészárlások idején a filmbeli történésekkel szemben nem volt alkalma beszélgetni. "A nejem annyira legyengülve ért vissza a mészárlásokat megelőző internálásból, hogy még a jegygyűrűjét sem tudta lehúzni a kezéről. Félholtra verték, még az ágyban sem tudott megfordulni, nemhogy a tetőn beszélgetni velem" - meséli az Indexnek. Megismerkedésük története mégis hasonló.
Don Cheadle szerinte is tökéletes választás volt szerepére. "Pont olyan, mint Paul" - nevet. A forgatás előtt egy hétig együtt éltek Johannesburgban. "Együtt ittunk, együtt ettünk, együtt mulatoztunk. Fel akart fedezni magának, hogy minél tökéletesebben eljátszhasson".
"Remélem, hogy a film megmutatja, hogy hol hibáztunk, hogy ráirányítja a világ figyelmét Afrikára. Ugandában, Ruanda szomszédságában 850 ezren élnek menekülttáborokban, Kongóban az 1996 óta zajló polgárháborúnak négymillió áldozata van és akkor Darfúrról még nem is beszéltünk" - mondja.
Rusesabagina mind Ruanda vezetőivel, mind a nemzetközi közösséggel szemben kritikus. Bár filmjét a megbékélés jegyében vetítették nagy sikerrel egész Ruandában, szerinte még nem jött el a megbékélés ideje. "Ez csak akkor kezdődhet el, ha a bűnösöket, akár hutuk, akár tuszik, bíróság elé állították" - mondja. Elbeszélése szerint Ruandában a százezer őrizetbe vett háborús bűnös közül kevesebb mint ötezer tárgyalása kezdődött meg a törzsi bróságokon, a gacacákban. A Tanzániában felállított, a főbűnösök ügyét tárgyaló nemzetközi bíróság is csak huszonöt vádlott ellen kezdett eljárást. "Ha már igazságot szolgáltattak, akkor megkezdődhet a párbeszéd a hutuk és a tuszik között".
A megbocsátásra azonban jó esély van. "A hutuk és a tuszik, történelmük ellenére, nem gyűlölik egymást. A [XV. századig visszanyúló] történet mindig is a gonosz, az oszd meg és uralkodj elve alapján kormányzó vezérekről szólt".
A béke és a megbékélés feltétele még a környező térség problémáinak rendezése. Hutuk és tuszik harcolnak a szomszédos Kongóban, Ugandában és Burundiban is. Ruanda ráadásul Kongóban hadba is lépett a polgárháborúban, a kormányellenes lázadók oldalán. "Amíg Ruanda békekötés helyett harcokat provokál, az országban sem lehet béke".
Az 1994 áprilisában kezdődött, száz napig tartó mészárlások alatt egymillió tuszit és mérsékelt - a tuszi szomszédaikat segítő - hutut mészároltak le. A népirtás végeztével, a tuszik hatalomra kerülése után kétmillió hutu menekült el az országból. Nagy részük visszatért, Rusesabagina azonban két év múlva kénytelen volt elmenekülni.
"A katonai hírszerzés egy őrmestere a saját házamban akart megölni. Lelöktem a lépcsőn és elfutottam. Bár a kormánytól védelmet kaptam, mégis, keserűen és összetört szívvel Belgiumban kértem menedékjogot" - meséli az Indexnek. A csalódás ellenére vissza akar térni hazájába. "Én csak egy szállodaigazgató vagyok, szállodát akarok vezetni."
A Hotel Ruanda című filmet szeptember 29-étől vetítik a magyar mozik.
A ruandai népirtás történetéről T. Horváth Attila, az ELTE Afrikanisztika Oktatási Programja előadójának tanulmányából tudhat meg többet: Ruanda '94: egy krízis történelmi háttere
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
