Sorstalanság: Érzelem és pofonok

Koltai: Érzelem és pofonok

"A Sorstalanság veretes művészfilm. Arra figyeltem, hogy érzelmes legyen, de ne érzelgős" - foglalta össze röviden rendezői koncepcióját Koltai Lajos. A rendező az Indexnek elmondta, a forgatás egyik legnehezebb eleme mégsem közvetlenül művészi kérdésekkel, nem is a rekordköltségvetéssel volt kapcsolatban, hanem a testi fenyítéssel. Koltai elmondta, hogy a főszereplő fiú tapasztalatai közül hiányzott a fizikai szenvedés élménye, és nem tudta volna hitelesen eljátszani a jórészt ilyen jellegű megpróbáltatásokból építkező szerepet.

A tapasztalatszerzésre végül rendezői instrukció szerint került sor. Nagy Marcell egy jelenetben ugyanis hatalmas pofont kapott, miközben ő csak a szokásos, színházi legyintésre számított. "Marcell olyan családból jött, ahol soha nem verték. A pofonra borzalmasan kiborult, és nem csak ő, hanem a mama is, aki a forgatáson látta mindezt. Egy órán át sétáltunk kettesben Marcellel, és megbeszéltük a dolgot. Tudtam, hogy okos srác, és meg fogja érteni, miről van szó. Nem lehetett úgy játszani, hogy már előre félt a fizikai fájdalomtól, egyszer például attól, hogy egy napig hidegben forgatunk, tudva, hogy a színészek fázni fognak".

A Magyarországon egyedülállóan magas költségvetésű film készítésének másik problémás mozzanata a koncentrációs tábor felépítése volt. A munkát nehezítette, hogy a stáb az építés ellen volt. "Azt szerettem volna, ha a díszlet önmagáért beszél - magyarázta hajthatatlanságát Koltai. - Egy gyereknek nehéz elmondani, hogy játsszon úgy, mintha nem kék lap, hanem a láger volna mögötte. A díszlet felépítése több százmillió forint volt (egy átlagos magyar film ára. a szerk.), de megérte. Ezután nem volt kétséges a színészeknek, hogy miről van szó".

A forgatókönyv Koltai elmondása szerint jórészt követi az eredeti regényt, és csak néhány jelenet készült direkt a filmhez. "Szükségem volt olyan részre, ahol a főszereplő egy, a sajátjára emlékeztető családdal találkozik, és úgy gondoltam, először egy rögtönzött színházi előadáson figyel fel rájuk. Imre mondta, hogy emlékszik egy ilyen fellépésre, és ezt bele is írta a forgatókönyvbe. Ez lett a jelenet, amikor sanzont énekelnek a táborban."

Koltai biztos benne, hogy a Sorstalanság után folytatja a rendezést. "Drámai filmet szeretnék, olyat, ami a lelket kutatja" - ábrándította ki a rendező azokat, aki vicces-lövöldözős sci-fit vártak volna. "A következő filmem is itthon készül, magyarul, magyar forgatókönyvből."

Hámori: Nem művészfilm

A Sorstalanság nem művészfilm, alapérzelmekkel dolgozik, nem intellektussal" - mondott ellent a film rendezőjének Hámori András producer.

A filmes szakember, aki a forgatás felénél vette át a kudarcot vallott Barbalics Pétertől a Sorstalanságot, spekulációkra adhat okot megjegyzésével, miszerint "máshogy nézett volna ki a film, egész más lett volna a vizuális világa, a kreatív struktúrája, ha kezdettől fogva én vagyok a producer". Hámori András azonban nem formálhatta saját elképzelései szerint a filmet. "Az alapok sajnos már le voltak fektetve. Művészileg rendben is volt minden, a financiális struktúra azonban rossz volt". A Kanadában élő producer szerint a régi típusú, európai és az angolszász finanszírozási rendszer keveredése okolható a problémákért.

Az előbbi szerint a stáb addig forgat, amíg tart a keret, aztán leállnak, újabb források után néznek, majd folytatják a munkát. Az angolszász szisztéma szerint viszont előbb összegyűjtik a szükséges pénzt, a szerződésekre bankból hitelt vesznek fel, és egyetlen menetben forgatják le a produkciót.

Hámori, felkérése után első lépésben leállította a forgatást és áttekintette a szerződéseket. Az Indexnek elmondta, hogy a koprodukciós partnerek már adottak voltak, de a szerződések újratárgyalásával elérte, hogy az addig "előnytelen helyzetben lévő NKÖM, MMKA előre került, az angolokat hátra, a németeket pedig oldalra" tolták.

A Sorstalanság teljes költségvetése a hányattatások végén 2,7 milliárd forint lett, tudtuk meg a mindeddig bizonytalan összeget a legilletékesebbtől. Ebben egyébként nincs benne a marketingre szánt összeg.

Hámori szerint az olasz Medusa filmforgalmazóval kötött szerződésük optimizmusra ad okot, és nem csak azért, mert ők a film első külföldi vevői, hanem mert az olasz piac filmes szempontból az egyik legnagyobb Európában, így a cég bizalma referenciaként szolgálhat más országok számára is.

Pados: Borzalom és szépség

"A borzalom a szép képeken keresztül kúszik be a filmbe" - mondta a Sorstalanság látványvilágáról a film operatőre. Pados Gyula meglepő módon a szépség megteremtését emelte ki egyik fő céljának. Az operatőr szerint semmi meglepő nem volt a Koltai Lajos által megfogalmazott koncepcióban, hiszen a regénynek is fontos eleme volt, hogy az ember még a koncentrációs tábor embertelen körülményei közt - akár akarata ellenére is -, de átéli a boldogság és a szépség érzését.

A Sorstalanság színes, életteli képekkel indul, "ez az aranykor", ami a fiú leépülésével párhuzamosan lassan elszíntelenedik, eltűnnek a fények, míg végül szinte fekete-fehérré válnak a képek, vázolta fel a film vizuális ívét az operatőr. "Köves Gyuri megmenekülésével visszatérnek ugyan a színek, de már közel sem teremtettük meg azt a világot, amiből elindultunk."

A forgatás során az éjszakai koncentrációs tábor bevilágítása jelentette a legnagyobb operatőri kihívást, emlékezett vissza Pados. A véleménye szerint világszínvonalú végeredményhez pedig az a Panavision rendszerű kamerarendszer járult hozzá, amelyet jobbára nagy költségvetésű, hollywoodi produkciókhoz használnak, és amellyel a legjobb minőségben lehet szuper szélesvásznú filmeket készíteni. A rendszer ára többszöröse az európai Ariflex szisztémának, de ahogy Pados elmondta, az ő és Koltai ismeretségei miatt a piaci ár töredékéért jutottak hozzá.

Kinek a szava érvényesült a látvány megteremtésében? - próbáltuk feltérképezni a helyzetet, amikor két nemzetközileg elismert operatőr kerül össze egy produkcióba úgy, hogy egyikük a rendező. Pados szerint azonban konfliktusról szó sem volt, mivel "az operatőr feladata, hogy maradéktalanul megvalósítsa a rendező instrukcióit". Az operatőr magát amúgy is "kaméleonnak" tartja, szereti, ha stílusa nem ismerhető fel a filmről, ha a vásznon az látszik, amit a rendező megálmodott. Így lehet az is, hogy teljesen más látványvilág jellemzi az általa forgatott három magyar nagyjátékfilmet, a Terézanyut, a Kontrollt és a Sorstalanságot.

Pados egyébként nem tartja élete fő művének a Sorstalanságot. "Minden filmet teljes erőbedobással csinálok, a Terézanyuba ugyanúgy beleraktam mindent, mint ebbe."