Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
Fél év helyszínkeresés és négy hét meszelés után költözött be a stáb az Eötvös úton található lerobbant, és ezért használaton kívüli tüdőszanatóriumba. Az Egy című film minden jelenetét itt forgatja le az elsőfilmes Verebes Zoltán, akit kérésére a cikkben a továbbiakban Pater Sparrow-ként emlegetünk.
A filmet is ezen a néven jegyzi. Hogy miért? "Nem akarom, hogy összefüggésbe hozzanak az apámmal" - magyarázza. Holott a filmre Verebes Zoltánként kapta az állami támogatásokat: először 2006-ban 70 millió forintot a mozgóképes közalapítványtól, majd 20 millió forintot a kulturális tárca Hiller-keretéből (összesen 130 millióba kerül a film). És Verebes István sem titkolózott, ahogy minden újság megírta, azzal indokolta a Heti Hetes-beli "bohóckodását", hogy abból fedezte a fia angliai rendezői taníttatását.
"Nem a sztori a film lényege. Van egy bűntény, nyomoznak is, mint egy krimiben. Egy könyváruházban lecserélődik egy perc alatt a teljes készlet, és mindenen az egyes szám jelenik meg. A nyomozás során ezt akarják kideríteni" - avat be minket a részletekbe a rendező, bár még így se tudjuk elképzelni, mire számítsunk. Találgatásaink eredménye, hogy összezagyváljuk Tarr Béla Werckmeister harmóniáját Fincher Zodiákusával. A film alapjául szolgáló Stanislaw Lem-novella egy kitalált könyv kritikája, ami megpróbálja összefoglalni, mi történik egy perc alatt a világban. Ez alapján írta Sparrow és Góczán Judit a forgatókönyvet.
Delfinárium a Kennedy ikrekkel
Ottjártunkkor az elegáns könyvesboltban forgattak, ahol a történet szerint egyik pillanatról a másikra átalakulnak a könyvek, mindegyik fehér és 1-es szám szerepel rajtuk. A forgatókönyv szerint most jönnek ki helyszínelni a Valóságvédelmi hivatal emberei Mucsi Zoltán vezetésével (első blikkre az FBI és a Smith ügynök közötti szűk keresztmetszetben helyezzük el őket).
A helyszínen több filmet is forgattak már, annyira jó alap. Kísérőnkkel, Lányi Fruzsina díszlettervezővel Törőcsik Mari-relikviákat keresünk, de csak szemét és eldobott csikkek vannak mindenhol. Az ötemeletes épület bizonyos részei egész jó állapotban vannak, a liftet mégsem meri senki használni, mi sem. Alul a könyvesboltot, nappalit, hatalmas olvasótermet rendezték be, az elsőn van a színészpihenő.
Van még fehér kínzóterem és hatalmas szürkészöld kihallgató szoba is, ez utóbbi már az ötödik zöld, rothadó folyosóján. Itt egy rendőrnek öltözött színész próbálja magát lefotózni a messze elnyúló budapesti panorámával, tőle a fogaskerekű kattogásában megtudjuk, hogy a falon elhelyezett érdekes jeleket a kínai postahivataltól nyúlták le, mivel itthon úgyse tudja senki, mit jelentenek, a kínai postások pedig nem célközönség. A helyszínek közül a delfináriumnak nevezett rész nézett ki a legjobban. Itt a Kennedy-ikreket kezelik a filmben, és egy hatalmas akvárium is lesz. "Lesznek delfinek is?" - kérdezzük lelkesen, de csak animációban.
Ki ült rá a lámpácskámra?
A fekete kalapban rendező Sparrow hosszan elmagyarázza mindenkinek, kitől, mit vár, merre és mikor mozogjon, illetve merre beszéljen. Közben Tóth Widamon Máté operatőrrel megbeszélik a kameramozgásokat: "Nem tudom, milyen lencse lesz, de a háttér ne látszódjon". "Pedig fog" - válaszolja az operatőr, emiatt viszont át kell pakolni a díszletből egy nagy könyvespolcot és sok fehér könyvet.
A Negyvennyolcas honvédportrék és a Kecskemét Th. Város szervezeti szabályzata, plusz a teljes Taschen-sorozat közé bújunk meg, ne látszódjunk. A bevilágítás csak ezután kezdődik el, az is rögtön a hiba észlelésével: "valaki ráült az egyik lámpára".
Helyszínelés
A jelenetet többször átveszik a színészek, Mucsi ingét betűrik a gatyájába, de közben is azt kérdezgeti, kinek mutassa fel a hüvelykujját az ujjlenyomatkor. Sparrow dinamikusnak képzeli el a jelenetet, emiatt viszont a szoba közepéről ki kell vinni a nagy asztalt.
A helyszínelő jelenethez szükség van csipeszre és zacskóra, ezért megjelenik Kárándy Béla nyugalmazott alezredes, aki egy hatalmas táskából előveszi az eszközöket. Az alezredes nyolc évig dolgozott a Kisvárosban, meg valameddig a Lindában is, úgyhogy igazi profiként válogatta a kellékeket. A jószándékú balek nyomozót alakító Haumann Máté meg hetyke bajuszt visel. "Három évig két megállóra laktunk egymástól Londonban, de nem találkoztunk" - mesélte Verebesről, vagyis Sparrow-ról Haumann, aki szintén Angliában tanult, csak épp színésznek.
Agent Smith
Majd szürke öltönyben megjelenik Doctor Anselmi, azaz Krzysztof Rogacewicz, a film lengyel főszereplője. "Mivel ez egy lengyel-magyar koprodukció, ezért találnunk kellett egy lengyel színészt. Mutattak egy csomó borzalmas dvd-t, és az egyik filmen a háttérben bújt meg. Érdekes volt az arca" - mondta a színészválasztásról Sparrow.
"Igen, tetszett neki a pofám - mondta a filmbekerüléséről Rogacewicz is, akit a Végrehajtó című filmben fedezett fel a rendező. - Lengyelországban sem a legismertebb színészek közé tartozom. Játszottam néhány filmben kisebb szerepeket, de alapvetően egy vidéki színházban dolgozom és kabarékban". Hazai tévésorozatokban és a BBC Sztálin-sorozatában szerepel jelenleg.
A tökéletes Smith ügynöknek öltözött Mucsival a pihenőben találkozunk, aki elmondta, a színészek jelentős részével nem dolgozott még. (Gondolták volna, hogy az ötvenötödik filmjét forgató Mucsi nem játszott még együtt Mácsai Pállal vagy Sinkó Lászlóval?) Bár szinte csak Sherer Péterrel láttuk eddig, elmondta, hogy az új, Mátyás királyról szóló Jancsó-filmben már nem lesz Kapa-Pepe páros. "Én sem tudok semmi részletet, remélem, hogy Miki bácsi nem megunt minket, mert szerintem nem lettünk rosszabb színészek a szemében. Azért még nem végleges, hogy nem játszunk benne." Közben a szövegét olvasgatja és cigarettázik, majd hirtelen jelenetbe szólítják. Nem is zavarunk tovább.
Ébredés után narratológia - gyorsinterjú Sparrow-val
- A forgatás másnapján dél körül sikerült először beszélnünk a rendezővel:
- Engem a nem-narratív filmezés érdekel, kicsiben is ezt próbálgattam. A 100-110 perces filmnek van egy szerkesztettsége, ami talán elég ahhoz, hogy ne unatkozzon a néző. A filmben túl sok eszközt kap a néző, és ezért van lebénítva. A legfájdalmasabb, hogy tíz filmből kilenc nagyon buta. Nekem sem tetszik, ha nem értek semmit a filmből. A filmemben nincsenek shakespeare-i mélységű figurák, jók vannak, meg rosszak.
- És akkor a te filmed milyen lesz?
- Nagyon mást gondolok a filmről, mint amit szabad gondolni róla. Nagyon félreértett művészetnek gondolom a filmet, ami közelebb van a festészethez, mint az irodalomhoz."
- Kikre nézel fel?
- Greenaway, Lynch, Kubrick.
Miért nem készítesz egy izgalmas történetet ebben a jó díszletben?
- Azért kell ezt bevállalni, mert nincsenek új sztorik.
- De ez egy közhely. A Biblia óta akkor minden áll?
- Ugyanazokat a történeteket ismételjük. Az interpretáció fontosabb mint a kimondás.
És szerinted ezzel a gondolkodással meg lehet maradni a filmpiacon?
- Ez vagy az első filmem vagy az utolsó. Négy éve dolgozom ezen a projekten, ez nem normális. Ha csak ilyen kondíciók között lehet dolgozni itthon, akkor nem biztos, hogy van értelme. Elég deviáns dolgokat csinálok.