Tilla: Izgatnak a lógó orrú nők

„Nincs olyan jó szaga a ragasztónak” – jegyzi meg Bánsági Ildikó a legelején, amikor a maszmester, Richard Redlefsen elkezdi a kezét kenegetni. - A Hosszú vágtában nyolcvanévesnek voltunk maszkírozva John Savage-dzsel. Kihúzták az arcomat, utána 20 évvel éreztem magam fiatalabbnak” – meséli Bánsági élete eddigi legkomolyabb átváltozását. Most Till Attila Pánik című filmje kedvéért kell szörnynek kinéznie, ugyanis a történetbeli fia azt vizionálja sokszor, hogy az anyja egy gonosz szörny. Egyetlen módon kaphatja vissza az anyját, ha megöli a szörnyet.

Ez csak az egyik szál a filmben, Ónodi Eszter például túlzottan félti a gyermekét, Bánsági Ildikó és Egri Márta hatvanéves nőket alakítanak, akiknek vásárlási- és kalandvágyuk csillapíthatatlan, ezért is bukkannak fel a szexshopban vibrátort venni.

A Pánik a Magyar Mozgókép Közalapítvány szelektív játékfilmes pályázatán jobbnak számító összeget, 40 millió forintot kapott, holott összköltségvetése szűkebb, mint egy átlagos magyar játékfilmé. Az M & M Film, az Inforg Stúdióval valamint a Laokoon Film dolgozik Tilla első játékfilmjén. A meglévő pénz a produkció szerint elég a forgatáshoz, és az utómunkák egy részéhez, de tárgyalás folyik még a lehetséges további szponzorokkal.

Szörnnyé válik

„Nagyon izgalmas beöltözni egy ilyen szörnynek, ilyet csak ritkán csinálhat az ember” – mondja lelkendezve a színésznő, miközben a kezére felteszik a szörnyfelületet. Till Attila közben elárulta, hogy terveik szerint egy dublőz helyettesítette volna Bánságit, de ő saját maga akart belebújni a levegőtlen maszkba. Kedvesen, némi aggodalommal a hangjában beszélget a Richard Redlefsen maszkmesterrel, aki jókedvűen kenegeti ragasztóval.

Félórán keresztül készülnek a kezek, majd felhelyezik a nagy maszkot, amiben Bánsági első reakciói szerint nem lehet lélegezni és nagyon meleg, éppen csak a szájnak és a szemnek van pár pici lyuk. Innentől kezdve még egy órát dolgoztak a fejen, mert a maszk alá ecsettel benyúlva kellett felragasztani azt. „Nagyon jól néz ki!” – dicséri meg valaki, mire megjegyzi, hogy ő is tetszik magának.

„Sexy mama!” – mondja a maszk elkészültekor Richard Redlefsen, miközben finoman belesimít a szörny hajába. „Egy nőiesebb maszkot is választhattak volna” – jegyzi meg erre Bánsági, mire a sminkes lány: „Az lesz majd, ígérem.” Hát, nem lett nőies, hanem rémisztő. De ez így van jól.

Karib-tenger után Indiana Jones helyett

A maszkmester 1998-2000 között élt Budapesten, miután a San Jose-i operában mondták neki, milyen jó lehetőségek vannak itt. A maszkkészítésben a legfontosabb a színész és a maszk integrációját létrehozni, vagyis teljesen eggyé váljanak, ezért az aprólékos festések a szem és a száj körül a legfontosabb műveletekhez tartoznak.

A Karib-tenger kalózai 2-3-ban dolgozott, amiket 265 napig forgattak a Bahamákon, előtte két hónapig készítették elő a maszkokat. Munka közben megmutogatta a Johnny Deppel közös képeket, a koponyás albumot, a dominikai netkávézó árlistáját, a los angelesi stúdiót, ahol a hatalmas Fekete Gyöngy állt. De a meló ugyanaz, mondja, olyan maszkot kell csinálni, ami elég szörnyű és hiteles ahhoz, hogy a néző megijedjen tőle.

Tilla viccelődve meséli, hogy Redlefsent előző nap hívták az Indiana Jones forgatásáról, mert lett volna neki egy háromnapos melója Los Angelesben, kannibálokat kellett volna gyártania. „Ne is emlékeztess rá, vissza kellett utasítanom, mert ebben a produkcióban dolgozom most” – mondja nekünk a fejét fogva a maszkos, aki néhány hete még Joel Schumacher szuperprodukciójában, a Town Creekben ténykedett.

Hogy hogy került a Pánik stábjába? Pohárnok Iván nem ért rá, és őt ajánlotta, plusz a Los Angelesben élő operatőrnek, Juhász Imrének is jó haverja. Korábban 2 évig élt Magyarországon, Pohárnok Ivánnál tanulta a maszkolást, és első munkája Antal Nimród Biztosítása volt. Azóta a legnagyobb produkciókban dolgozott, köztük a Karib-tenger kalózaiban, a Fűrészben és a Halott lányban. Karján Karib-tenger kalózai bőrből készült csuklódísz, ahogy a baseball sapkája és a táskája is ebből a merchandise-ból való.

Megsértődtem

„Nem európai stílusú a szörnyeteg, hanem hollywoodi, iszonyú ronda” – örvendezik Tilla a büfékocsiban egy rántott húst majszolva. A maszkot egyébként Redlefsen magának készítette korábban, de erre a filmre elhozta a garázsából, sőt még kiegészítőket is készített hozzá.

Tilla tizenhat napja forgatja a Pánikot, és már csak tizenkét nap van hátra, úgyhogy a mai napon a szörnnyé változást átugorják, nem bíbelődnek 5-6 órát vele, a CGI majd megoldja. „Ez egy pszichodráma lesz, aminek a középpontjában a pánik áll.”

„Egy éve készítjük elő a filmet, de már négy éve foglalkoztat. Tizenkét éve jelentkeztem a színművészeti rendező szakára, ahova nem vettek fel. Sajnáltam és megsértődtem” – mondja Tilla, aki egy ütős filmet szeretne, és amikor álnaivan megkérdezzük, minek örülne jobban, ha a szakma elismerné vagy ha sok néző lenne, a beszélgetés során először felemeli mutatóujját és felcsattan: "Ilyen a magyar filmgyártás, és ez nem jó. Én egy jó filmet akarok készíteni, amit jó lenne ha sokan meg is néznének. A klasszikus közönségfilm szabályait rögtön felrúgtuk, amikor nem egy ismert színészt tettünk meg főszereplőnek.”

Szorongás mint mindennapi tapasztalat

„Érzelmekkel teli női film lesz, mert rengeteg női karakter van benne. Állandóan izgatnak az elhagyott, lógó orrú nők.” Az egész filmből a Pánik cím volt meg legelőször, és a szorongás központi motívuma, ennek ellenére ez egy vígjáték lesz. „Nem pánikbetegekről, hanem lelki sérültekről szól a film.” Tilla szerint a szorongás mindennapi életünk része, amihez jönnek még a kollektív pánikok.

A filmben nem kellett kompromisszumokat kötnöd? „De egyet, azt is sikerült viccesen megoldanunk. Óriás kaparós sorsjegy-showt vezetek, mert a Szerencsejáték Rt. támogatta a Pánikot. Fiatal esztrád hős leszek, középkategóriás idióta. Szeretek ebben a szerepben lenni.” Tilla saját bevallása szerint nehéz vele vitázni, mert „nyugis vagyok és meg se hallom, ha valami nem tetszik.”

Miközben a forgatókönyvírótól megtudjuk, hogy "Tilla érdekes személyiség: olyan képzőművész, aki rengeteget beszél", visszasétálunk Bánsági Ildikóhoz, aki Darth Vaderként szuszog a maszk alatt: „Ezt nem lehet fokozni, ennél rondább ember a földön nincsen.” A szörny készen áll a forgatásra: egy kicsi konyhában eszik a fiával rántott húst, aminek a végén a gyerek rátámad az anyjára. A bevilágított helységben iszonyatos meleg van, de Bánsági nagyon jól bírja, mi már kevésbé, ezért lelépünk.