Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
"1983-ban írtam Madách Az ember tragédiája című drámai költeményéből egy forgatókönyvet a saját használatomra, mert soha nem gondoltam arra, valaki pénzt ad erre - mondta Jankovics Marcell az Indexnek, miután két percet kellett csak várakoznunk az interjúhoz. Eddig tartott ugyanis az, amíg mind a négyen gratuláltak. - Majd 89-ig nem is kaptam rá pénzt, akkor is csak egy keveset, amiből megcsináltam az első színt, ami nekem az űr volt. Ezt lehetett a legolcsóbban elkészíteni ugyanis" - tette hozzá a rendező.
Jankovics Marcell
Alapítványi pénzekből készül 1989 óta a film, ami leállt 1992-93-ban, mivel nem kapott támogatást Jankovics, illetve 2000-2001-ben is szünetelt a munka az Ének a Csodaszarvasról munkálatai miatt. A befejezéshez, vagyis a londoni szín felének a leforgatásához még 46 millió forintra lenne szüksége Jankovics Marcellnak. Vagyis ez a szín 92 millió forintból készülhetett. Eddig tizennégy és fél rész készült el, de mikor megkérdeztük, hogy mennyi pénzbe került az eddigi munka, a rendező másfél milliárdra is saccolható összeg helyett ezt válaszolta: "350 millió forintot szoktam mondani, mert a kezdetek óta rengeteget romlott a forint."
Nem értette, megrajzolta
A levetített négy szín mindegyikére jellemző, hogy saját kultúrája szimbólumrendszeréből építkezik: az egyiptomi színben ezért a különböző fáraók, istenek és állatok folyamatos átalakulását figyelhetjük meg. Mivel nem elbeszéléshez készített illusztrációt Jankovics, ezért Az ember tragédiája csak azok számára nyújthat némi izgalmat, akik ismerik a sztorit. Különben ki értené meg a fáraó magányát és a piramisépítést, ahol a rabszolgák monoton ritmusban hordják a hatalmas köveket, hogy utána a piramis részeivé váljanak.
A római színben elvileg egy társadalom, egy életmód végét írja meg Madách, ehelyett itt pszichedelikus képorgiát kapunk: tömeggel, küzdő férfiakkal, mozaikarcú rómaiakkal. Jankovics számára csak az a fontos, mit tud elmesélni a képek által, ez a vállalás teszi rendkívül nehézkessé az összes színt. A városban dúló dögvészből Szent Péter menti ki Ádámot. De ezt csak azért tudtam kikövetkeztetni, mert ismerem a művet. És mi Jankovics célja? "Mindig is problémát okozott olvasni vagy színházban megnézni a Tragédiát. Remélem, ezzel izgalmasabbá tudom tenni az iskolások számára, akik nem akarják elolvasni a művet."
Jelentjük, valószínűleg soha nem fognak ez alapján leérettségizni, ahogy Várkonyi Zoltán filmjeiből (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán satöbbi) simán le lehet, sőt, ez még az egyetemen is elég. Ez nem, mert nem egy szépen illusztrált mesét akar elénk tárni a rendező, hanem különböző kultúrák szimbólumrendszereiből építkező kavalkádot. Ilyen tekintetben biztos, hogy tökéletesen megfelel az EU irányelveinek: nemzeti és multikulti egyszerre. Csak katyvasz.
Pinát mutogató Konstantinápoly
A leginkább fogyasztható szín Konstantinápoly: rengeteg iróniával és humorral rajzolja meg a keresztes lovag, Tankréd történetét, aki miközben lovával egymás után tapossa halálra az embereket, nem érti, miért menekülnek előle. A bárgyú lovag szerelmi kalandja is balul sül el, míg Lucifer közben igyekszik becserkészni egy pináját mutogató nőt, aki eléggé hasonlít a Móricka című borzalom főszereplőihez. A homousion vs. homoiuson közti különbség teljes idiotizmusként jelenik meg, bár ez lehetett Madách célja is.
Részlet a filmből
A kardok és zászló véres és égő keresztekké alakulnak át, a motívumkészlet használatát nem viszi túlzásba, talán ezért a legszebb vízió a négy közül. Mert nagyon komolyan ráépül egy olyan kulturális és irodalmi tudásra, ami nem az átlagfogyasztókat célozza meg. Az idősödő értelmiségiek biztos nagy kedvvel ültetik le a tévé elé az éppen focizni induló unokájukat. Mert ez irodalom is, mese is, rajzfilm is. De igazából egyik sem.
Jurassic Parkot szereti
"Minden színről készítek egy képes forgatókönyvet, ami alapján elkezdhet dolgozni tíz-tizenkét ember. A pénzhez igazítunk mindent: hányan és mennyit dolgozunk." A rajzfilm kétharmada hagyományos technikákkal készült, míg a többiben már szerepet kapott a számítástechnika is. A rendező elsősorban dvd-ben gondolkozik, hiszen a tíz-tizenötperces színeknek ez a legkedvezőbb, de egy 160 perces változatot is elkészít.
"Soha nem gondolt arra, hogy együtt haladjon a technikai háttérrel és 3D-s grafikákat használjon?" - kérdezzük. "A számítógépes grafika baj is, meg nem is. Az Oscaron és a Golden Globe-on is már csak 3D-grafikák versenyeznek. Ha játékfilmbe van beépítve, mint a Jurassic Parkban, akkor nagyon szeretem." Az Ember tragédiájában csak mímelik a 3D-t a római szín szobraival.
"Talán visszajön a rajzfilm dicsősége - mondja Jankovics, aki elárulja legfőbb vágyát is: - Az lenne a legjobb, ha nyernék a lottón, és mindent kijavíthatnék benne, ami nem tetszik." "Egy letűnt technika utolsó lehetősége ez?" - kérdezzük még. "Ha már nem lehet a mai fiatalokat megszólítani vele, akkor legalább legyen valami művészi emlékmű: igen, a magyarok tudtak rajzolni."