Paulina
16 °C
18 °C

Kétmillióan látták Wajda filmjét

2007.10.29. 13:36
Egy hónap alatt kétmillióan látták Lengyelországban Adrzej Wajda második világháborús filmjét, a Katnyt. A szovjetek 230 ezer foglyot szedtek, köztük a rendező édesapját is.

Szeptember 17-én volt a világpremierje a neves lengyel filmrendező, Andrzej Wajda Katyn című legújabb filmjének, amit a bemutató óta kétmillióan néztek meg. Ez a nézettség nagyon magasnak számít a régióban: Jan Sverak Koljáját közel egymillióan látták, nálunk Goda Kriszta Szabadság, szerelem című filmjére voltak hatszáz ezren kíváncsiak.

Wajda a filmet Andrzej Mularczyk Post mortem című regénye alapján készítette, amit új cselekményszálakkal és dokumentumrészletekkel bővített. 1939-ben kelet felől a Szovjetunió is megindította hadseregét a független lengyel állam ellen, szűk három héttel azután, hogy Hitler megtámadta Lengyelországot.

A történelmi film követi, ahogy a Wehrmacht gőzhengerével szemben tehetetlen lengyel hadsereg a szovjet támadásnak már nem tud, és nem is akar ellenállni, megadja magát (a Ribbentrop-Molotov-paktum alapján) a lengyeleket hátba támadó Vörös Hadseregnek. A szovjetek 230 ezer lengyel hadifoglyot ejtettek, a tisztek elhelyezésére három tábort nyitottak: Kozelszkben, Sztarobelszkben és Osztaskovban. Az elfoglalt lengyel területekről a szovjet titkosrendőrség, az NKVD mintegy 400 ezer embert deportált Szibériába, sokan belepusztultak az embertelen körülmények között végrehajtott akcióba.

A kivégzettek között volt a rendező édesapja, Jakub Wajda is. A család, különösen az édesanya hosszú évekig reménykedett, hogy az apa él, és mindennap visszavárták őt. Wajda, aki régóta készült a dráma megfilmesítésére, mégis úgy nyilatkozott, hogy nem saját személyes tragédiáját, hanem a több ezer "katyni család" sorsát, a "katyni hazugságot" akarta megörökíteni, elmondani az igazságot a fiataloknak, akik nagyon keveset tudnak az évtizedeken át elhallgatott vagy meghamisított tömegmészárlásról.

A történelem

Lavrentyij Berija belügyi népbiztos javaslatát jóváhagyva, 1940. március 5-én a szovjet kommunista párt központi bizottsága Sztálin elnökletével megszavazta, hogy a hadifogoly lengyel tiszteket és az ukrajnai és fehéroroszországi börtönökben fogva tartott lengyel civileket, mint ellenforradalmi elemeket, ki kell végezni. Ezzel kettős célt sikerült elérni: lefejezték a lengyel hadsereget, és egyúttal megszabadultak a lengyel értelmiségi elit egyharmadától.

A három tábor 15 ezer lakóját és további mintegy 7 ezer bebörtönzött lengyel civilt hidegvérrel tarkón lőttek, tetemüket közös sírba vetették. A mészárlást a legnagyobb titokban hajtották végre, a hozzátartozókat pedig deportálták.

Az egyik tömegsírt a megszálló hitleristák fedezték fel 1943-ban a Szmolenszk melletti katyni erdőben, majd propagandacélokra alaposan ki is aknázták. A szovjet vezetés viszont tagadta, és a németekre fogta a népirtás elkövetését. A nyugati szövetségesek hallgattak.

A hivatalos szovjet (és kommunista lengyel) propaganda egészen 1990-ig azt hangoztatta, hogy a rémtett a németek műve volt (a lengyelek mindig is tudták, hogy ez nem igaz). A szovjet fél csak 1990-ben ismerte el az igazságot, a legfontosabb dokumentumokat pedig - már a Szovjetunió felbomlása után - Borisz Jelcin akkori orosz elnök adta át Lengyelországnak 1992 októberében.