'Julianne Moore tiszta nyál lett'

Dominic West: Igen, a múlt éjjel.

ICP: És mit gondolsz?

DW: Nem tetszett. Kivágták a csókjelenetünket. Volt egy gyönyörű csókunk Julianne-el. De az kétségtelen, hogy Julianne tiszta nyál lett. Megpróbálták kivágni azokat a részeket, ahol ez nagytotálban látszik, de ettől meg csak egy szimpla, ügyetlen, sőt ronda csók lett.

ICP: Melyik jelenetnél volt ez? Amikor az erdei házban egy ágyban kell aludnotok?

DW: Igen, igen, ugye, te is hiányoltad? Az a csók egyszerűen ott volt a levegőben! Ez volt a kedvenc jelenetem, ezek meg egyszerűen kidobták a kukába.

ICP: Milyen volt Julianne-nel dolgozni?

DW: Julianne? Szerintem ő a legjobb. Azóta rajongok érte, amióta a Ványa bácsiban láttam. Az osztálytársaimmal kivonultunk az előadására, mert éppen Csehov volt a tananyag, és csak azt tudom mondani, hogy ha meg akarod tanulni hogyan kell játszani Csehovot, akkor azt pont egy ilyen előadásból, Julianne-től tudod ellesni. Szóval, innen a "szerelem". Igazából miatta vállaltam el a Felejtést is.

ICP: A film egy megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan helyzettel indul. Történt valaha ilyesmi az életedben?

DW: Hát, nem tudom, nem nagyon volt ilyen... Ja, de mégis! Évekkel ezelőtt egy buli után szellemet idéztünk: tudod, van egy deszkalap, rajta az ábécé, és egy pohár van a tábla közepén. Őrületes éjszaka volt. Hajnalig fent voltunk. Emlékszem, felváltva mondogattuk, hogy ha holnap felébredünk, már nem nézhetünk úgy a világra, mint eddig. Ott tényleg történt valami. Az a pohár órákig mozgott, úgy, hogy hozzá sem értünk. Az tényleg valami paranormális izé volt. Valóságosnak tűnt az egész. Bármi is volt az, hátborzongató volt.

ICP: Van gyereked?

DW: Igen.

ICP: És hatott rád a film? Ezentúl el sem mozdulsz mellőle, nehogy történjen vele valami?

DW: Nem, nem, ezen már túl vagyok. De azt gondolom, hogy ezt a szerepet nem tudtam volna jól eljátszani, ha nem tapasztaltam volna meg, milyen apának lenni. Nagyon sokat merítettem a saját tapasztalataimból. A lányom öt éves, pont mint a filmben. Nem kellett nagy képzelőerő, hogy felvegyem a karaktert, ugyanakkor és pont ezért nem is volt egy kellemes élmény. Egy gyermek elvesztésének a gondolatával még csak ne is játsszon az ember!

Jelenet a filmből

ICP: Hogy állsz az ivással? Nagyon meggyőzően alakítottad a megtévedt alkoholistát.

DW: Sok éves tapasztalat. Túl mélyre még sosem csúsztam, de tudok mértéktelenül enni-inni. A másik, hogy évek óta részeges szerepeket kapok. Nem tudom miért. Minidg ezekre a meghallgatásokra hívnak be, általában részeg disznókat játszom. Sajnálod a nőt, aki beleszeret, sajnálod az anyját, a gyerekét, legszívesebben átlőnéd a vásznat...

Az a jó a Felejtésben, hogy ebben a szerepben ez a pasi még pohárral a kezében is hőssé válik. Egyébként nézz körül Hollywoodban: ha brit színész vagy, te játszod a főgonoszt, vagy a részegest, vagy a homoszexuálist, vagy mind a hármat belegyúrják a te szerepedbe. Jó, mi?

IC Press / Los Angeles

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!