Hannibál munkái a Miami Vice-tól a digiig dvd-n

Michael Mann veszélyes rendező, az a fajta, amelyik százszor újravesz egy jelenetet, és sokszor keveri értelmetlennek tűnő helyzetbe a színészeit - derül ki a mostanában megjelent Embervadász, Szemtől szemben és Collateral dvd-k extráiból.

Az egyre érettebb, lassan mesterré kövesedő Mann három dvd-je között csak a rendező állandó védjegye közös: a "két szűkszavú hős és izgalmas képi világ". Az 1995-ös Szemtől szemben és a 2004-es Collateral szorosabban is összetartozik. Annyira, hogy trilógiaként emlegetik, aminek első darabja az 1981-es Kesztyűs kézzel, de ez itthon sem dvd-n, sem vhs-en nem jelent meg eddig. Az 1986-es Embervadász Mann-nak ugyanazt a Miami Vice-os korszakát jelöli, mint a Kesztyűs kézzel, és bár a Hannibál-klasszikus első részét dolgozza fel, beletuszkolhatjuk helyette a trilógiába.

Nem a remake folytatása

Az Embervadász a Bárányok hallgatnak és az agyevős Hannibál történeti előzménye, persze azóta elkészült a 2002-es remake-je is, A vörös sárkány. Ez utóbbira talán azért volt szükség, mert az Embervadászban nem szerepelt Anthony Hopkins, nélküle meg mit ér Hannibál, és meglehetősen kevesen ismerték az eredeti verziót is, így érdemes volt ismertebb színészekkel újraforgatni a filmet.

A fordulatok, párbeszédek a helyükön vannak, sőt, minden képbeállítás is olyan jól sikerült, hogy A vörös sárkányban mindezt csak lekoppintották.

Az Embervadász nem rossz film, persze a nyolcvanas években készült. A rendező láthatóan még nem tette túl magát Miami Vice-os korszakán, ami a zenékben és a gusztustalan ruhákban köszön vissza, ráadásul Brian Cox Hannibálja nem hasonlítható Anthony Hopkinséhoz, de a film működik, feszült, izgalmas. Extrákat azonban kár keresni a dvd-n, mert nincsenek.

Kihagyott lehetőség

A Szemtől szemben már egy jóval ismertebb mű, Al Pacino és Robert de Niro nagy találkozása, bár a film nézése közben gyakran az az érzésünk, hogy Mann nagy lehetőséget szalasztott el. Szó se róla, emlékezetes a film (naná, majd három órás), ugyanakkor de Niro mintha unatkozna, Al Pacino pedig gyakran túljátssza szerepét, a kávéházi közös jelenet pedig túlságosan visszafogott ahhoz, hogy megérezzük a katarzist.

A beteljesülésnek talán árt Mann nyugodtsága, precizitása, nagy pillanatokban azért így is bővelkedik a film. Ritka jó krimi, néhány le nem csapott labdával.

A második dvd-n találjuk az extrákat és a "jobb is hogy kimaradt"-jeleneteket, például Al Pacino két-három mondatát, amit egy vallatáskor, lopott Porschék között hangoztat, vagy egy olyan izgalmas részt, amiben De Niro bemegy egy ajtón. Megtudhatunk ezt-azt a fontosabb részekről, és arról, hogy Mann rögeszmés aprólékossággal válogatta ki a helyszíneket: ömlengenek a kávézós jelenetről, hogy az tényleg kávéházban játszódott, nem stúdióban, meg hogy mindkét színészt vették egyszerre, remek, és hogy a repülőteres jelenetben milyen jók a fények és elmentek oda nappal is, hogy jé, itt vették fel, ott vannak a lámpák.

A magyar szinkron a nagyjátékfilm alatt sajnos csak sztereo, a gyakori akciójelenetek miatt érdemesebb átkapcsolnunk az 5.1-es angol hangsávra.

Képeslap

A Collateral - A halál záloga kétség kívül az egyik legjobb Mann film, ráadásul a rendező kínos precizitása itt segít: minden a helyén van, minden tökéletesen életszerű, a középpontban álló két figura pedig kellően fojtott ahhoz, hogy ne hiányoljuk belőlük a hirtelenséget, a váratlanságot.

A rendező érezhetően mindig is törekedett arra, hogy átadja a helyszínek hangulatát, de ez is a Halál zálogában sikerült a legjobban: Los Angeles olyan arcát ismerhetjük meg, amelyiket más filmből sosem. Ez az arc ráncosabb, mocskosabb, mint amit posztereken mutogatnak, de végtelenül életszerű: a benzinkútnál érezzük a nap melegét, a metrónál az utasok szagát, a hajnal hangulatát. A fények, a látvány, a sokszor digitális kamerával készült képek egyenrangú főszereplői a filmnek, pedig Tom Cruise és Jamie Foxx is kitesznek magukért ebben a remek krimiben.

A második dvd-ről kiderül, hogy Mann futárnak öltöztette a szakállas Cruist és arra kényszerítette, hogy mindenféle csomagot szállítson ki, és még a célszemélyekkel is el kellett beszélgetnie. Mindezt csak azért, hogy Cruise bele tudja magát élni egy olyan ember bőrébe, aki észrevétlen, akit nem ismer senki, hogy hitelesebben játszhassa el a szürke bérgyilkos szerepét. De a világhírű filmsztárnak hetekig lövésedzésre is kellett járnia, csak mert a filmben párszor elsüti fegyverét, Jamie Foxxnak pedig egy taxisterápia-szerű szeánszon kellett részt vennie, csak hogy megtudja, mire gondolnak a taxisok, miközben fuvarozgatják a jónépet.

Michael Mann alapos rendező. Ha a főhősnek csak egy pillanatig is vezetnie kell a filmben, akkor jobb ha számít rá, hogy Mann legalább féléves továbbképzésre küldi autóversenyzők közé. Valószínűleg hiányzik a szótárából a spontaneitás szó. Ez esetenként segít a filmnek, néha azonban agyonnyomja, de a Collateralban nem ez történt.