Vicces szörnyfilm menti a nyomorult szülőket

Jó hír jó hír hátán a Cincin lovag-szindrómától habzó szájú és rühesedő bőrű fiatal szülőknek:

1.) nem, a gyalázatos egérfilm miatt sajnos nem zárták munkatáborba a Robert Stevenhagen és Sam Fell rendezőket, illetve Chris Viscardi forgatókönyvírót, az új Szörnyek az űrlények ellen viszont az utóbbi évek messze legjobb animációs filmje.

2.) A 3D-technológia mindennél klasszabb, amit moziban a nászutas-zsöllye és a sajtszószos kukoricacsipsz óta kitaláltak.

Mitől jó egy film?

Alapszabály, hogy egy film, ami arról szól, hogy a meztelen Szekeres Imre egyedül dzsezzbalettozik egy szobában, mindig jobb lesz, mint egy film, amelyikben a meztelen Szekeres Imre Yodával, a pápával, Godzillával és a Kőemberrel dzsezzbalettozik egy szobában. Hiába hangzik sokkal ígéretesebben az utóbbi. Vagy tán pont azért.

A Dreamworksnek mégis bejött, hogy egybekutyulták a robotos, az ufóinváziós-földmegmentős és a morbid szuperhősös zsánereket. Talán azért, mert az utóbbi pár év versenyzőivel szemben ők nem feledkeztek el pár dologról, úgymint épkézláb sztori, szerethető karakterek, önirónia, jól megrajzolt figurák és némi humor.

Best of zselé

A Szörnyek az űrlények ellen legjobban karaktervonalon van eleresztve. B.O.B., a szó szerint agynélküli zselélény minden idők legviccesebb animációs karaktereinek egyike. A finomabb humor kedvelői Rovaroszauruszra fognak bukni, aki egy 100 méter magas lárva, és az a vicces benne, hogy teljesen kifejezéstelen arccal nem csinál semmit, kivéve néhány stratégiai pillanatot, amikor taknyot ereszt ki az orrából, kifejezéstelen arccal, és továbbra sem csinál semmit. Csótány professzornak jó a szövege, és igen viccesen fut fejjel lefelé a plafonon, a halember Hiányzó Láncszem pedig ügyesen hozza a nagyképű balfácánt. Talán egyedül a főgonosz földönkívüli sikerült halványabbra, ő ugyanis egy elég ronda, viszont kevésbé fantáziadús Tunyacsáp-kópia. De ez sem tűnne fel, ha a többiek nem lennének olyan szellemesen kitalálva.

Betojtunk a plusz dimenziótól

A figurák grafikailag lenyűgözőek, és ami ritkaság a modern animációs filmeknél, az emberek sem néznek ki rettentő bénán. A látványvilág minden ízében remek, ellentétben mondjuk a Madagaszkár 2.-vel, ugyanettől a stúdiótól. Talán emiatt is volt annyira lehengerlő hatással háromtagú tesztcsapatunkra - Miriam (5 1/2), Borisz (7) és én (39) - a 3D-s vetítés. Egy héttel a normál verzió sajtóbemutatója után ugyanis elmentünk a MOM Parkba, a szemüveges változatra is. Én eddig annak a rosszindulatú előítéletnek voltam a foglya, hogy a térbeli mozi csillogó hülyeség, ami soha nem fog túllépni az e célra gyártott üldözős-kanyargós demócskák bemutatásán. Ezennel nyilvánosan megtépem a köntösömet. Egy jó film 3D-ben 37 százalékkal élvezetesebb, mint kettőben. Egy rossz filmből persze nyilván nem csinál jót, de ha van rendes alapanyag, a hatás lenyűgöző. Én utoljára kamaszkoromban voltam térbeli mozin, így eleve fellelkesített, hogy a szemüvegek már nem színesek, hanem átlátszó lencse van bennük, a vizuális élmény pedig tényleg összehasonlíthatatlanul sokat javult. Kapkodtak is rendesen a gyerekek a levegőbe a röpködő tárgyak után, ha nem látom, el se hittem volna, hogy ilyen létezik. Beszari gyerekek szüleinek mondom, hogy a rettegés is 37 százalékkal nő a térhatás miatt.

Miért nem perfekt?

A Szörnyek az űrlények ellen-ben minden megvan, hogy a legnagyobb animációs klasszikusok közé kerüljön, de mégsem lett 10/10-es, sőt én például "csak" 7-est adtam neki 10-ből. Hogy miért? Talán pont azért van utólag egy kevés hiányérzete a felnőtt nézőnek, mert annyira pompásak az alkotórészek, hogy egy kicsivel több szellemesség, néhány ütősebb verbális poén, egy-két plusz csavar, és az összes boldog, gyermektelen barátomat elküldeném a filmre. Így csak a gyermeklelkűeknek merem jó szívvel ajánlani kisdedek nélkül. Gyerekkel mindenkinek, mármint úgy 5 éves kor felett, hogy ne pisiljenek azért be ijedtükben.