Halász Judit fontosabb a kommunizmusnál

Nem tudom, miért lettem az index kiküldött tudósítója, hiszen nincsenek kicsi tesztgyerekeim. De hát a lélek számít és a Halász Judit-bakelitekkel eltöltött idő, és e két területen nemhogy hiányt nem szenvedek, kellően érzem a 4-6 évesek zenei igényét és dalszövegekre fordított figyelmét. Például a Panda Maci dalában rögtön felkészítik a kislányokat a nagy, mackószerű fiúkra, a fiúkat meg szintén (Ha egyedül vagyok, és túl nagy a zaj/ Hozzám simul és vigasztal/ A mackóm, akivel soha sincs semmi baj), miközben a refrén már-már maga a hiphop.

A Csiribiri koncertfilm, bár azt írják, filmkoncert. Előbbit mindenki érti, Halász Judit különböző helyeken felvett koncertjeiből áll össze. Utóbbit nehéz értelmezni, bár talán az alkotói reményről van szó, hogy a film koncertté válik, és mindenki énekelni fog. Ha mindenki nem is, én igen.

Halász Judit legalább öt helyen adott koncertet, ahol felvétel is készült, semmi trükközés, nincs helyszínenként harminc kamera, nincsenek intim öltözői képek, törülközős összeborulások a végén. Gyerekek vannak minden mennyiségben, és Halász Judit, aki ugyanolyan elánnal énekli a Bródy-, Cipő-, Weöres-, Tolcsvay-dalokat, mint mindig. Talán már nem ugrál, amit megértünk, hiszen legalább három generáció nőtt fel lemezein. Meghatározóbb a kommunizmusnál is, mert 40 éve élünk vele, de mégis szerethető, boldog, szárnyas malacos világot ismerünk meg vezetésével.

A zene mellett a dalok isteni nyelvtörők, valamint érzelmes himnuszok az anyukákhoz, bár ezeket mindenki ismeri. Tényleg szupercuki film ez, lehet dalolni együtt a gyerekkel, gondolom, mert bár sok gyerekkel néztem, ez is előfordult, sőt én is beleénekeltem néhány dalba. Az élmény tehát tízpontos akkor is, ha vizuálisan nem köt le a teljesen az ugyanolyan koncertek sora, a bevágott fiatal Halász Judit vagy az egyébként jól elkészített animációs betét. A kedvenc dalom, az Ákombákom alatt nagyon-nagyon jó az animáció, úgyhogy én itt kezdtem dalolni, elnyomva a gyerekeket, de nem érdekel!

A felnőttek egyvalamire készüljenek fel: a végtelenségig mutogatott CUKI kislányokra, éneklő CUKI kisfiúkra, tapsoló CUKI rosszcsontokra, kis CUKI svihákokra, CUKI síró anyukákra, CUKI éneklő apukákra, de bevágják a CUKI Jancsó Miklóst és még a CUKI kollégánkat is. Cukipornó ez, amennyiben a lényeg, hogy ezt a sok érzelmes arcot addig mutogassák, amíg egy könnycseppet el nem morzsol a néző, mert szíve mindenkinek van. A Marci öltözik alatt például gyerekek bénáznak az öltözködéssel, ami megint csak cuki.

A T-család támogatásával forgalmazott Rózsa János-filmet a legnagyobb sikerfilm-várományosokhoz hasonlóan sok, 35 helyen indítják el (21 kópia, 14 e-mozi), így várhatóan nagy nézőszámot érhetnek el. Ha figyelembe vesszük a matematikát: egy kisgyereket legalább két felnőtt kísér, így jó a bizniszmodell, nincs az a kérges szívű apa, aki ki tudná hagyni, hogy a gyereke a moziban énekelje a Sehallselát Dömötört.

Jó film?, kérdezték sokan, és erre nincs válasz. Ez jó családi élmény. Ha szigorúan néznénk, akkor gyengén elkészített koncertfilm, de az nem számít.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!