Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Kritika cikkek
Mad Maxből: az 54 éves korára ráncos Halálosztó-nagypapa lett, ami a régi: a tőle megszokott, világfájdalomtól szenvedő hőskarakter. Nincs ezzel semmi gond, mert a bosszúfilmeket nem lehet megunni, és Sean Connery 66 évesen ugrálta végig a Sziklát. A baj A sötétség határán arányaival van, mert a sztori megfullad az érzelgős jelenetektől, meg a bonyolultnak szánt konspirációktól, és pont a lényeg marad ki: hogy az apa (Mel Gibson) Rambo módjára kettéharapjon 25 rosszfiút, akiknek köze volt a lánya (Bojana Novakovic) halálához.
Elrabolva 2-t vártam a filmtől, de csak A dolgok állása 2-t kaptam, egy jó brit sorozat elrontott amerikai újráját. Liam Neeson tavalyi egyszerű filmje jól működött, mert ott az egyik legjobb angol színész látványosan felkoncolt egy egész maffiahadsereget, miközben maradt ideje az érzelmekre is. Martin Campbell rendező A sötétség határán-nal nem tudta feltámasztani a Charles Bronson-i bosszúdrámát, pedig korábban pont ő volt az, aki a Casino Royale-lal átmentette a XXI. századba a hidegháborúból ittragadt 007-est.
A remake-divat lett, Campbell is a saját, 1985-ös tévésorozatát forgatta újra. Írónak William Monahant kérte fel, aki a Szigorúan piszkos ügyekből összehozta a Téglát, és Oscart kapott érte. De két órába még ő sem tudott belesűríteni ugyanannyi lövöldözést, konspirálást és kesergést, mint amennyi az eredeti Edge of Darknessben volt. Holott a recept egyszerű lett volna: Kinyírták a főhős lányát? Ő is kinyír mindenkit.
Az új verzió teljesen kiegyensúlyozatlan. Lassú és fölösleges visszaemlékezős jelenetek sulykolják a nézőbe, hogy Mel Gibsonnál jobb apa és tökösebb zsaru soha nem élt a Földön. A lányát a családi ház verandáján hasba lövő bérgyilkosról kiderül, hogy egy atomfegyverekkel játsszó gonosz multinak dolgozik, de az ökoterrorista szál csak ígérgeti a nagy csavart, igazából nincs a film végén semmi, amit ne tudnánk az elejétől. Persze az utolsó 30 percben minden töltényt kilőnek, amit addig elfelejtettek, de akkor már késő.
Mel Gibson sokkal ütősebb visszatérést érdemelt volna ennél a non stop múltba révedő, stílustalan akciófilmnél. Mert hiába néz ki 10 évvel idősebbnek, mint amennyi valójában (a sztori miatt a sminkesek is ráerősítettek a ráncos zombi-kinézetére), még így is sokkal meggyőzőbb, mint a Harrison Ford-féle, nyugdíjból visszahívott hősök. Az autós üldözések közben meg ugyanolyan morcosan bámul maga elé, mintha a Mad Max 4-et forgatta volna.
Gibson mellett még a brit Ray Winstone-t érdemes kiemelni a stábból, mindenki más szürke és súlytalan. Ő egy Mr. Wolf-féle problémamegoldót játszik, aki kedélyesen borozgat és szivarozik, mielőtt fejbe lőné az aktuális célpontját. Bár neki könnyű kisujjból hozni a pokol tornácán is angol gentleman maradok-stílusú karaktert, mert már Az ajánlat című westernben is ilyen volt. Ők ketten visznek egy kis színt a filmbe, de az ettől még egy stílustalan iparosmunka marad (6/10).
Rovataink a Facebookon