A legjobb Cápa-jelenet sem ér fel ehhez

Revans (7/10)

Az osztrák Revans több fontos kérdést is felvet a bevándorlástól a prostitúción át az apa-fiú kapcsolatig, ami lehetne túlzás is, de Götz Spielmann legjobb külföldi Oscarra jelölt filmje legalább megpróbált szóba elegyedni a jelennel. A thrillerben a Colin Farrell végnapjaira emlékeztető Alex a börtönből szabadulva kuplerájban dolgozik, miközben minden szabály és tiltás ellenére kapcsolatba bonyolódik az egyik ukrán prostituálttal. A másik szálon egy vidéki rendőr bajlódik a feleségével és lelki bajaikkal. A kettő között a kapcsolatot mellélőtt golyó létesíti: Alex meglépne a minden elképzelhetőnél hosszabb lábú ukrán lánnyal, de ehhez pénzt kell rabolni, de pont ott, ahol a rendőr van szogálatban.

A két férfit két nő köti össze, a lány ki nem törölhető emléke, illetve a rendőr felesége, akivel titkos liezont alakít ki Alex. Az osztrák vidéken játszódó történetben a szereplők terhelt lelke, az elnyelt történetek mind-mind arra várnak, hogy a test végre kidobja magából a szart.

Spielmann mozija barátságtalan, főhőse a nagyapjánál úgy vágja ki a fél erdőt, mintha a szívét darabolná fel előbb fűrésszel, majd baltával apróra. Előbb a bosszú, majd saját hibája nem hagyja nyugodni. A sokféle történet és sors kavarog az osztrák tájban, mindenki gyűrközik a lelkével, de az olyan erős állat, hogy felülkerekedik és a mélybe nyom.

Elly története (9/10)

A Titanic versenyfilmjei között szereplő Elly története lenyűgözött, megviselt és meghatott, az utána következő filmre be sem ültem már, nem adhatott semmit hozzá semmit. Asghar Farhadi filmje átvert, de csúnyán, ahogy romantikus-vicces indítással levitte a jómódú iráni baráti társaságot férfiakkal, csadoros nőkkel és gyerekekkel együtt a tengerpartra, hogy a Németországból hazatérő barátjukat összehozzák Ellyvel, a fiatal tanítónővel.

Ehhez képest a film felénél olyan nyomást éreztem a mellkasomon, mint a vásznon a harcos tengerben ájultan fekvő, a tengernek kiszolgáltatott kisfiú, mert csak rohannak be a vízbe utána, és Spielberg legfélelmetesebb Cápa-jelenete sem érhet fel ehhez. A tízperces jelenetben kimentik a fiút, majd kiderül, hogy eltűnt a tanítónő. Rohangálás, úszás, reménytelenség kavarog a vízzel, egy rendezőnek nem illene ilyen nyomasztó atmoszférát teremtenie.

Elly eltűnése ráadásul titkokat és hazugságot kavar fel, mert az iráni társadalomban a nemi szerepek és a társadalmi különbségek nyilvánvalóak, és a film úgy válik Elly történetévé, hogy igazából soha nem az övé, ő nem beszél, mert róla mondanak el mindent mindenféle szemszögből, és mivel minden elmesélés és megszólalás egyben vélemény is, így Elly történetét ezerféleképpen értékelhetjük. Az iráni film a nőkről beszél, személyesen és felkavaróan.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!