Tom Cruise húsz éve nem bukott ekkorát

117 millió dolláros költségvetésű filmnek 132 millió az eddigi bevétele, itthon szerényebb 20 ezer nézőszámú hétvégével nyitott, pedig az előzetesén nagyon jól szórakoztam. Persze lehet, hogy csak azért találtam frenetikusnak, mert az Igazából apa című gyenge Kaszás Géza-film előtt láttam, de lenyűgözött a trailer helyzetkomikuma, a profi, fiatalnak tűnő színészpáros és a vágás ritmusa:

Az alaphelyzet már itt is tiszta: egy naiv, 38 éves lányba belefut a reptéren egy 40 fölötti, helyes pali. Míg a lány a Bostonba tartó gép vécéjén ásványvizes szprével frissíti magát a flörtre, a férfi az egész fedélzetet kiirtja, ugyanis titkosügynök. Szórakoztató akciójelenetek sora éri már közösen a két szereplőt, és közben felvetik, hogy az ügynök a rossz oldalon is állhatna, vagy akár elmebeteg is lehetne. Ennyit tesznek hozzá az előzeteshez, de sajnos nem sokáig húzzák a rejtélyt, pedig ezeknek a hosszabb lebegtetése sokat javítana a filmen.

A Börtönvonat Yumába-mozit is jegyző James Mangold nagyjátékfilmjének másik hibája, hogy nem túl erős a cselekménye: Cruise a sokszor elkábított Diazzal inkább csak látványos akciók sorába keveredik egy energiatermelő kütyü miatt az FBI elől menekülve: az egyszerű eseménysorozatot maximum két fordulat, ha színesíti. Közben csak a helyszínek változnak és a járművek: hol motorháztetőn, hol vonaton, hol bikák üldözte motorral, hol jachton közlekednek. Persze mindezt megbocsátanánk, ha nem Prágában forgattak volna Budapest helyett.

Az akció és humor arányainak eltalálása már sokkal elfogadhatóbb lett, bár szerintem keveset poénkodnak Cruise egóján, és az krimialapszabályok is alig vannak eltúlozva: Cruise jól lő, az ellenfelek nem, a szőke nő sosem azt csinálja, amire kérik, ha például igazságszérumot kap, akkor az infóközlés helyett a szexet kívánja. De valójában szórakoztató a végeredmény.

A konzervatív hangulatot az Audrey Hepburn és Cary Grant-szerű karakterek erősítik, ami a klasszikus hollywoodi hagyomány mellett nagyban épül a színészek jó ideje megérlelt imidzsére. Ha nem is merülnek el a filmtörténelem mélységeiben, azért egy-két évtizedet már érint az A-kategóriás páros karrierje: Cruise 24 éve hozta először ezt a napszemüveg alól mosolygó figurát, az ügynökös M:I első részét 14 éve láttuk, és már annak is 5 éve, hogy a színész furcsa magánéleti megnyilvánulásai miatt veszteni kezdett a népszerűségéből. Cameron Diaz is már 14 éve futott a mostani szerepéhez hasonló télicsizma, szoknya "flúgos jó nő"-szettben a Féktelen Minnesotában. Így a nosztalgia érzése bizseregtetheti a gyomrunkat, miután maga az akció és a limonádés szerelem szála a sztárok valós életkorához mérten kimértebbre sikerült.

Ha már két évtizednél tartunk: az elmúlt húsz évet figyelembe véve, ez a film nyitott a legrosszabb bevétellel, amihez Tom Cruise a nevét adta. Mégis ajánljuk mindazoknak, akik, ha már befizetnek a VIP-teremre, 3d-mentes, igényes lövöldözést és sztárokat szeretnének a pénzükért látni. Egyszer mindenképpen megéri: 6/10.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!