Will Smith fia tökéletes, a film nem az

2010.09.01. 12:33
Ne a nevelődésünkben fontos szerepet betöltő 1984-es Karate kölyköt kérjük számon a 2010-es Karate kölykön. A reciklálás a művészet része, hozzáadott érték is van: egy fekete kisfiú Kínában is képes férfivé válni azáltal, hogy a kungfu testet és lelket ad neki.

Keményebb, cukibb és szürkébb lett az új Karate kölyök, aminek a főszerepét Will Smith tehetséges fiára, Jadenre osztották. Mielőtt a szuperapuka miatti protekciót kezdenénk emlegetni: Jaden Smith messze a legjobb dolog ebben a filmben, ami ugyan a sztori szintjén erősen követi az eredetit, de a hangulatát és a lényegét tekintve nem akarja másolni, ezért is marad el tőle. A harmadik filmje ez az 1998-as születésű fiúnak, aki A boldogság nyomában című szomorkás apa-fiú filmben mutatkozott be, majd Keanu Reeves mellett is játszott. Jaden Smith olyan, mint az apja: nem játszik, hanem borzasztóan jól szórakozik a kamera előtt. Ha ehhez az kell, hogy megtanuljon karatézni és spárgázni, akkor megtanul. Ebben él, remélem, sokra viszi majd, mert megvan benne minden, ami Hollywoodba kell. És képzeljék el őt kétméteresen.

A Karate kölyök szabadságmese a szerencsétlen, de jó lelkű fiúról, aki soha a büdös életben nem járt tornaórákra, de a jóságos kungfumester férfit farag belőle. Reciklálni kellett az 1984-es mesét, mert vannak ilyen alapsztorik, amiket lehet, például az ellenséges családok gyermekei közötti szerelem is ilyen. Főhősünk, Dre Parker ügyesebb, tökösebb, csak nagyon kicsi és magányos, vagyis kicsit más, mint Daniel san.

A film alapkoncepciója elég fura: a detroiti fekete anyuka és fia a munkanélküliségből Pekingbe költözik minden különösebb magyarázat nélkül. Szimpla hülyeség ez, de legalább érdekes a turisztikai műsorokból ismert világ. A film első felében például minden kínai idióta, a kislány visszakérdez, hogy mi az a rap. Kína remek díszletország, a Nagy Faltól a kolostorokon át a zegzugos utcákig minden van, a kínai gyerekek meg DNS-ükben hordozzák a karatét.

Az istenkáromlás az, hogy a legendás polírozós jelenetre egy elektromos polírozóval utalnak, a daruállás helyett pedig kobrával támad vissza a fiú.  A KK84 egyszerre volt kaland- és ifjúsági film, a KK2010 meg helyenként brutálisra effektelt erőszakoskodó mozi. A hosszú, kétórás film első negyven percében csak verik a kisfiút, hogy szokja a légkört, pedig nagyjából egy jelenet elég ahhoz, hogy érezzük, mennyire rossz neki Kínában. Az apa nélkül élő gyereknek az anyja is csak dísznek van, ezért kell a Mester, aki valójában instant apapótlék.

A bolondos és vicces Miyagi mester helyett egy kínai gyármunkás kinézetű, lábát húzó, bénán öregedő, megszomorodott Jackie Chan lett a tanító minden életbölcsesség nélkül. A minden filmjében viccesen verekedő Jackie Chan egy jelenetet kapott, hogy rá jellemző módon megmutassa, mire emlékszik, utána minden a kisfiúra marad.

Miyagi sokkal erősebb karakter volt: Jackie Chan egyetlen technikát tanít, az is csak az ismétléses poén jellege miatt működik. Mégsem kár ezért a folytatásért: 6/10

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!