Zimmer Feri 2, a poénmentes vígjáték

Ha nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor is csak azt tudom mondani az új Zimmer Ferire, hogy unalmas. Ha nem akarok jóindulatú lenni, akkor azt, hogy a Zimmer Feri 2. nem szellemes, mint ahogy hirdetik, hanem rémes. Márpedig miért ne akarnék jóindulatú lenni? Tímár Pétert szeretem az Egészséges erotika miatt, Pogány Juditot feltétel nélkül szeretem, Reviczky Gábort kiskoromban bírtam, Schell Juditot pedig az egyik legkellemesebb magyar színészjelenségnek tartom napjainkban. Jó lett volna, ha egy jó produkció részesei lehettek volna, így viszont szomorú vagyok.

Már duplán bánom, hogy elvállaltam a Zimmer Feri 2 megnézését, de valami perverz kíváncsiság hajtott a bemutatóra. Ráadásul a forgatáson ott voltam, gondoltam, megnézem, mit tudtak kihozni az adott keretekből. A helyszínen kiderült, hogy Tímár Péter mindössze nyolc nap alatt írta meg a film forgatókönyvét, és a munkálatok sem tartottak sokáig, közben pedig ugye összeomlott a magyar filmgyártás. Zimmer Feri ezt túlélte csodával határos módon.

Az alkotóknak direkt az lehetett a szándékuk, hogy egy egyszerű történettel zökkentsék ki az embereket a hétköznapi szürkeségből, de ha ezt akarták volna, fele ilyen hosszú filmet kellett volna csinálniuk. Nem hogy kizökkentett volna a valóságból, de még inkább belesüppedtem egyfajta rossz érzésbe attól a gondolattól, hogy olyan világban élünk, ahol ilyen filmeket játszanak. Sőt, az, hogy ez az egyike azon kevés filmeknek, amik ma Magyarországon forognak, még inkább elkeserítő. Abban még kiegyeztem volna, ha egy ütős társadalomkritika alakul belőle, de azokat a részeket, amik erre alkalmasak lettek volna, nem domborították ki a filmben, így egy idióta börleszk lett.

Ahogy a rendező nyár végén a forgatáson ígérte, az első részhez képest valóban “behúzta a kéziféket a groteszk irányában”, kevésbé lett tímáros, és vizuálisan valóban csinosabb lett, illetve a dramaturgiája is jobban összeállt, de ez magában nem elég a szórakoztatáshoz.

Azon gondolkoztam a film közben, hogy vajon a forgatás alatt miért nem derült ki, hogy nem ülnek a poénnak szánt dolgok. Lehetséges, hogy azért, mert a jeleneteket lassítva vették fel. A sztori még egy Latabár-filmhez képest is lebutított helyzetkomikum, nem tudom, hogy 2010-ben erre a világ melyik szegletén van-e igény. Valószínűleg azért nálunk sokan meg fogják nézni jobb híján, vagy mert a film címe kellemes nosztalgiát ébreszt bennük.

Célközönség

Iszonyatosan idegtépő jelenetek sorozatán kell az embernek átszenvednie magát a százperces film végéig. Mindenki affelaktál és nyávog, alig történik valami. Mögöttem egy kisgyerek ült, aki az első fél órában még nagyokat kacagott, Reviczky szinte minden mozdulatát nevetéssel reagálta le, de a film vége felé elcsendesedett. A film utolsó fél órájára a mellettem ülő huszonéves lány elaludt, barátnője mobillal fényképezte, ahogy kellemesen átaludja a végkifejletet. Én ezt a holtidőt életmentő ásításokkal bírtam ki. Egy poén volt, amin elmosolyodtam, amikor Reviczky Gábornak azt mondják, hogy “transzcendens aurák”, ő pedig azt feleli: “Mi a rák?”.

Már az első Zimmer Ferit is Reviczky Gábor vitte el a hátán, és most is arra apellálhattak, hogy Reviczkynek már csupán a feltűnése megnevetteti az embereket, ezért kicsit túl sokat szerepeltették. Csakhogy az első Zimmer Feri még a kilencvenes években készült, akkor Reviczky még vicces volt, számomra már nem az. Az Álom.netben tette be végképp a kaput. Pogány Juditot és Molnár Piroskát kifejezetten sajnálom, hogy részt kellett venniük a filmben, bár Molnár Piroska azt mondta, ő mindent elváll, amire felkérik.

A legviccesebbnek szánt jelenetekben Pogány Judit artikuláltan huhog egy lepedő alatt, börleszkjelenetet ad elő két fazékfedővel, és az abszolút csúcsponton Szuperbolába illő módon kivillan két explicit csöcs. Nem tudom elképzelni, hogy bárki is a hasát fogta volna: Ha meg csupán a gyerekek tetszésére ment ki a játék, akkor ezt valahogy jelezni kellett volna a plakátokon.