Helen Mirrenre nem költöttünk adóforintokat

Bár a Szabó István-filmek az alapos milliő-teremtésről is híresek, a film alig dokumentálja a háttérként szolgáló hatvanas évek Magyarországát. Csak arra a zárt világra koncentrál, amiben a házvezetőnő Emerenc ellátja a regényíró Magda háztartását, és söprögeti a pasaréti Lotz Károly utcai ház elé fújt műhavat, miközben Magda Kossuth-díjat kap.

A két nő kapcsolata annyiban szokatlan, hogy az ismert írónő benne a gyenge, a szegény takarítónő az erős elem, ugyanakkor a közösen átélt események alatt Emerenc is mer gyengének mutatkozni: elárulja Magdának a titkait. Szabó Magda Emerenc alakján keresztül a szeretetről, az elfogadásról és az eltitkolt sebekről írt.

Nehéz feladatra vállalkoztak az alkotók: hisz az írónő és a házvezetőnője különös kapcsolata nehezen filmre vihető, mert érzelemközpontú, akciómentes történet. Ezt a vásznon többnyire elviszi a színészi játék és az arcközeli képek, de a két nő közti konfliktusok alakulásának hiányzó érzelmi íve nélkül nehezen áll össze a kamaradarab. Ami szerencsés változtatás, hogy a könyvben a házvezetőnő majdnem végig fura, értelmezhetetlen alakja a mozi félidejében szerethetővé válik.

Az Ajtó látszólag szerény költségvetéssel bír: a pénz nagy részét valószínűleg az Oscar-díjas főszereplő, Helen Mirren kaphatta, a választásért nem is kárhoztatjuk a szintén Oscar-díjas rendezőt. A királynő című filmből is ismert színésznő ezúttal a magyar házvezetőként remekelt, és már az arcjátékával visszahozta volna a belefektetett adóforintokat.

De a német fél fizette ki Mirrent, ők állták a német-magyar koprodukció költségvetésének hatvan százalékát is. Cserébe egy német színész csatlakozását vártak el, és A mások életé-vel ismertté vált Martina Gedeck nem is volt rossz választás. Ő a másik főszerepet, Magdát alakítja, aki Szabó Magda önéletrajzi ihletésű figurája.

A filmben is szereplő magyar színészekre nem lehet panasz (Andorai Péter, Börcsök Enikő, Szirtes Ági), még Eperjes Károly is majdnem visszafogott volt az írónő férjének karakteréhez.

A ruhák, mint az megszokhattuk a Szabó-filmektől: az általános látványon kívül a jellemábrázolást is árnyalták: a rendező nem véletlenül ragaszkodik régóta Szakács Györgyi jelmeztervezőhöz. A közeli képek idegennek, hidegnek állítják be a szereplőket, ehhez azonban nem illett a Koltai Lajost helyettesítő Ragályi Elemér teremtette idilli képi világ.

A film azoknak, akik nem olvasták az alapjául szolgáló könyvet, megható lehet. Az alkotók szerencsére többnyire kerülték a didaktikusságot, Szabó István valószínűleg nem akart erőltetetten tanítani az erkölcsi tartásról, és arról, hogy felelősséget kell vállalni azért, ha valakinek megismerjük a titkait.

Március 8-án mutatja be itthon a Mokép, holott a magyar forgalmazócég a vezetőváltása óta nem forgalmaz játékfilmet. Korábban biztosra lehetett venni, hogy nyitófilm lesz február 9-én a berlini filmfesztiválon, a film utómunkáját is ehhez időzítették. Végül a 300 000 nézőt vonzó fesztiválra Fliegauf Benedek Csak a szél című alkotását választották.

Hogy szerepel-e külföldi fesztiválon, arra még nem kaphatunk választ, de Németországban áprilisban bemutatják, és ugyanitt a könyvet is kiadják újra.