Szabad-e szexelni terhesen?

„Soha az életben nem voltam még olyan magányos, tanácstalan és zavarodott, mint most terhesen. Pedig nekem boldognak kéne lennem, nem?!” – hányszor hallottuk már ezeket a mondatokat, és hányszor mosolyogtunk biztatóan és tereltük gyorsan másra a szót. Persze, mert nem könnyű ilyesmiről lazán beszélni, főleg a világnak ezen a felén, ahol még a terhesség utáni depresszióra is amolyan úrinői huncutságként szokás tekinteni.

Azokat a kismamákat, akik egyáltalán nem érezték magukat Szűz Máriának, és szívből gyűlölték Demi Moore-t, amiért ebben az állapotban is gyönyörűen nézett ki a Vanity Fair címlapján, ezidáig egyedül Vicki Iovine Barátnőim a terhességről című könyve volt az egyedüli remény arra, hogy nem ők bolondultak meg, hanem a világ álszent. Az ilyen, szülész- és védőnőkkel üvöltöző, szem alatti karikáikat az állukig növesztő, a mellszívót az Ördög egy különleges kínzóeszközének tartó kismamákat közelről figyelő kispapáknak pedig Szily László Kitolás című könyve adhatott némi vigasztalást.

Idáig, de most az Odeon végre minden leendő gyermeket várónak elhozta a megváltást Rémi Bezançon francia rendező legújabb filmjével. A legszebb dolog megkockáztatom, hogy a legfontosabb film, ami gyerekvárás témában az utóbbi időkben a mozikba került, de bizonyosan a legőszintébb.

Két fiatal szerelmes, Barbara (Louise Bourgoin) és Nicolas (Pio Marmai) egy forró csók után elhatározzák, hogy gyereket szeretnének, de ekkor még csak a hormonjaik készültek fel az előttük álló feladatok könnyebbik felére, az agyuk, a lelkük nem. Nem bennük van a hiba, ha ugyanis valamire nem lehet felkészülni, akkor az az, hogy két szerető szív közé befészkeli magát egy követelező harmadik.

Barbarával terhessége első pillanatától számítva minden megtörténik, amiről a terhes fórumok titkos csatornáin lehet csak olvasni. Meg van róla győződve, hogy szíve alatt egy lény növekszik a Nyolcadik utas: a Halálból. Mások számára érthetetlen okokból egyáltalán nem képes boldogan együtt préselni a levegőt sorstársaival a szülésfelkészítő tanfolyamon. Nem viseli el, hogy belőle már csak a hasát látják, csak a gömböchöz beszélnek, csak azt simogatják, és senki nem foglalkozik azzal, hogy neki hogy van a lábacskája.

A pasija, Nicolas persze ebből az egészből nem ért semmit, és még arra az egyszerű, ám igen jótékony hatású együttlétre sem képes, ami a terhes nő felfokozott szexuális éhségét enyhíthetné. Naná, hiszen arról egy iskolában vagy fiúvécében sem szokás beszélni, hogy nyugi, a magzat nem issza meg a spermát. Innen indul tehát a történet, amiben egy új élet fejlődik ki, és ahogy az már ilyen szerencsétlen együttállásokban lenni szokott, a születése után sem lesz sokkal egyszerűbb a sztori.

De nem kell megrémülni, A legszebb dolog ugyanis műfaját tekintve dramedy, tehát a balsors csapásai mellett van benne jó adag humor, könnyes romantika, kiválóan eltalált karakterek, és persze happy end is. Rémi Bezançon, a Hátralévő életed első napja rendezője ezúttal is sikeresen tette le az EQ-vizsgát, férfi létére olyan érzékeny és őszinte filmet csinált a nők legbensőbb titkairól, hogy sok harcos feminista megirigyelhetné. Persze ebben segítségére volt a film alapjául szolgáló regény szerzője, Eliette Abecassis, a regényből forgatókönyvet író Vanessa Portal, és nem utolsó sorban a a gyönyörű főszereplő, Louise Bourgoin. 10/10, naná.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!