A kínai szárnyas fejvadász keresi az igazi nőt

Melodráma és science fiction-szakcsoportunk még mindig nem találja a magyarázatot, hogy Wong Kar-Wai 2046 című filmje miért nem bukik akkorát, hogy az még a Magyar Filmszemlén edződötteket is meglepje. A 2046 ugyanis - a várakozásokkal ellentétben és néhány rövid részletet leszámítva - nem sci-fi, ugyanakkor más jellegű története sincs nagyon, viszont több mint két órában zajlik. Mindezek ellenére a filmet még a tarantinókon megkérgesedett lelkű online újságírók is messzibe révedő tekintettel méltatták.

Latinovits találkozik Deckard ügynökkel

A 2046 a rendező egy korábbi filmjének, Szerelemre hangolva című melodrámának csapásán halad tovább. A reménytelen szerelem édesbús hálójából szabadult író, Mr. Cheung vad nőzésbe kezd: felszedi a Szu nevezetű szerencsejátékosnőt, aztán Lulut, egy kiöregedett dívát, majd a könnyűvérű szomszéddal, Bai Linggel kezd, végül pedig majdnem összejön hoteltulajdonosának lányával.

Cheung mindezt latinovitszoltános eleganciával teszi, az arcán egy amorozó soha nem lankadó félmosolyával és Rodolfó-bajuszkájával.

A narrátortól megtudjuk, hogy Cheung egykori szerelmét keresi minden nőben, a keresések közti időt pedig 2046 című sci-fijének írásával tölti. Bár a novella szereplőiről kiderül, hogy a szívtipró mindennapjaiból szűrődnek át a fikcióba, erre a néző magától is rájönne, olyannyira nincs kódolva a történet.

Hömpölygés

A kérdés inkább az, hogy mi szerepe van a filmnek a filmben, sőt, még inkább az, hogy egyáltalán miért készítette a rendező ezt az egészet. A történet egyik szála sem fut ki ugyanis sehová. A robotnők szerelmét feszegető sci-fi útközben elfelejtődik, Cheung szerelmi kalandjaiból pedig a főszereplő lassított felvételen bemutatott, szomorú kitekintése mellett lépünk ki. Gyanítható, hogy Wong Kar-Wai a Szerelemre hangolva után szeretett volna megint ötvenes évekbeli selyemruhákat fényképezni, hámló vakolatú házfalakon folyó esővel, a sűrű füstben összeakadó pillantásokkal, fojtó érzékiséggel és mindent belengő melankóliával. Hogy hogyan jön mindehhez a jövő Szárnyas fejvadász világa, szintén nem tudjuk, de nem is érdekes.

A 2046 az a film, amiből akkor sem tudnánk meg kevesebbet, ha a felénél kijönnénk a moziból. Érdekes módon azonban nem jövünk ki, mert a nézőt a székhez ragasztja a jól komponált képek csendes hömpölygése, és még az olyan idézetekbe sem borzongunk bele, mint hogy "ahány emlék, annyi könnyfolt".