A 2005-ös Casanova főszerepére eredetileg 30-40 éves színészt szántak, aki képes elhitetni a nézővel, hogy rengeteg hódítás van a háta mögött, de Ledger állítólag nagyon meggyőző volt a castingon. (Előző szerepe egyébként A túl a barátságon meleg cowboy-a, amiért Oscar-díjra is jelölték.)
A női főszerepet a színészként kevésbé ismert Sienna Miller kapta, aki jobbára csak tévésorozatokban tűnt fel, illetve a bulvárújságokban - egyszerre - Jude Law és Daniel Craig oldalán. Nem rossz választás, hiszen egy komédiához illő ripacskodásra megfelel. Érdemes még kiemelni Jeremy Ironst (Mennyei királyság, A velencei kalmár) is, akit az inkvizítor Pucci püspök szerepében láthatunk, valamint a disznózsír-kereskedőként remek alakítást nyújtó Oliver Platt-et.
Minimalista nőcsábász
Lasse Hallström filmjében Casanova megállapodni készül, örök társat keres. Szexmániás apácákkal folytatott hatalmas orgiákról tehát ne is álmodozzon senki, erre csak a mű elején jut némi tér, de a rendező sajnos nem viszi végig kellő eltökéltséggel ezt az irányvonalat.
A böjtre fogott Casanova ötlete a forgatókönyvíró Kimberly Simi-é volt. Persze hagyott benne valós tartalmat is: Casanovát folyamatosan üldözte az inkvizíció, és az anyja tényleg színésznő volt, ez maradt. Gian Giacomo Geronimo Casanova egyébként nem csak üldözöttje volt az inkvizíciónak, de 1774-82 között bizony a velencei inkvizíció szolgálatában kémkedett.
A film kiindulóhelyzete szerint Casanovának a sok paráználkodás miatt nagyon rosszul áll a szénája. Már nem emlékszem, hogy mi fenyegeti, kiutasítás vagy akasztófa, mindenesetre, ha meg akarja úszni, akkor gyorsan egy tisztességes feleséget kell találnia. Bele is szeret egy lányba, akit eljegyez, de aztán inkább egy másikba is (Miller), akinek viszont már van jegyese, ráadásul vissza is utasítja Casanovát. Szóval a helyzet nem egyszerű.
Minimalista humor
Tulajdonképpen minden adva lenne ahhoz a tébolydához, ami egy jó komédia alapja: félreértések, személycserék, jellegzetes karakterek, nimfomán csajok, Vivaldi, kardvívás. Csak az ütős poénok hiányoznak.
Humor, a softosabb fajtából természetesen jut bőven, de ez nem az a mozi, amin véresre röhögi magát az ember. Nem egy Nagy Lebowski, aminek sok év múltán is visszaidézhetjük a képsorait és nem is egy Negyvenéves szűz, amelynek zárójelenete megfekteti a közönséget. A végén a Casanova egyszerűen csak belefárad a saját bonyodalmaiba.