Nincs is vidámabb, mint a spanyol abszurd humor; tudja ezt mindenki, aki látta az Áldott mélységeket Almodóvártól. Az Elszabott frigy a mediterrán gyilkos vicceknek egy kissé populárisabb, de nagyon szerethető képviselője.
Rafael (Guillermo Toledo), a női divatáru részleg főnöke ízléses, elegáns és igényes, szereti a kényelmet, a függetlenséget és a szórakozást. Azon negyvenes urak hóbortjai szerint él, akik elhiszik és el is képesek magukról hitetni, hogy vonzóak. Lourdes (Mónica Cervera) - az egyetlen, akit Rafael még nem rángatott be a próbafülkébe egy kis műszak utáni hancúrra - mindig is szerelmes volt Rafaelbe, de elképesztő rondasága miatt az amorózó nem állt szóba vele.
Kettejüket a házasság kötelékébe egy váltig balesetnek nevezett gyilkosság sodorja. Rafael riválisával való vitája hevében ugyanis Don Antonio feje fennakad a próbafülke akasztójában. A balesetnek azonban tanúja is akad, Lourdes. Rafael rászorul a segítségre és elemi érdeke nem magára haragítania visszataszító "cinkosát". Főleg azért, mert Lourdes, aki egykor hentesként dolgozott, aprólékosan fel tudja szeletelni a férfi divatáru részleg meleg vezetőjének (Luis Varela) hulláját. A test akkora már elég hideg, a gyilkosság utáni napot ugyanis síelőnek öltöztetve töltötte, síbotra támasztva "állt" a vásárlók között.
A vipera, a ragály, a keselyű megkeseríti Rafael életét. Az egykori úrnak gumikalapáccsal verik a fejét a gyerekek a vidámparkban, a bemutató családi vacsorán a rém kilenc éves húga bejelenti, hogy terhes, Lourdes egy élő adásban közvetített "Elveszel feleségül?" show-műsorban köti véglegesen magához Rafaelt, és a meggyilkolt rivális egy baltával a fejében a tökéletes gyilkosságról sutyorog.
A folytatás veszélyes, öntudatlan, partját vesztett röhögés. Annak ellenére, hogy a főszereplővel azonosulni kissé nehézkes, ugyanis Rafael annak a konzumidiótának a megtestesítője, aki egy bevásárlóközpontban éli az életét. Az anyja a Yeyo's-ban szülte meg, de kellett ehhez a katalógus-függőség is, a tökéletes álomvilág illúziója. Ez nem olyan, mint Baricco Novecentojában az óceánjáró zongorista tragédiája, aki egész életében Európa és Amerika partjai között ingázik, de egyszer sem mer leszállni a hajóról. Ez szimplán idiotizmus.
Annyi aprócska "hiba" még akad, hogy - bár ez ízlés kérdése - nem biztos, hogy pont Guillermo Toledo testesíti meg ezt a karaktert. Toledo hazájában nagyon híres, és tényleg remek színész, de nem a jóképű macsó mintapéldánya.
A probléma hasonló Mónica Cerverával is, annyira nem ronda, hogy Rafael részéről komolyan vehető lenne a gyilkosság/öngyilkosság alternatívája. Az igazi "csúnya lány" ismérve az, hogy annyira csúnya, hogy már szép, mint például Almodóvar Rossy de Palma-ja.
A Crimen ferpecto mindettől függetlenül a nyár legviccesebb fogása. Nehéz lenne megmondani, hogy mitől működik, de működik. Talán azért, mert Álex de la Iglesia, a rendező mindent meg mer tenni a színészeivel, vagy azért, mert a forgatókönyvíró Jorge Guerricaechevarría tényleg szabad kezet kapott. Vagy egyszerűen csak azért, mert Spanyolországban már megtalálták az utat a közönséghez, nálunk pedig még az Üvegtigrisnek is örülni kell.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon