Mutassuk meg, mi az a sótörés!

Nemcsak a filmszemle, de az év legkellemesebb meglepetése számomra eddig a Made in Hungária. A hatvanas évek Budapestjén játszódó mozit, ami azt az epizódját mutatja be Fenyő Miklós életének, mikor négy év Amerika után, kénytelen-kelletlen hazatérnek a kommunizmusba szüleivel. Hazahozza nekünk a rock and rollt, majd kisebb bonyodalmak után, megküzdve ellenfelével, a Csókkirállyal, egy sikeres Ki mit tudnak, és a puhuló kommunizmusnak is köszönhetően megalapítja a legendás Hungária együttest.

A buli vele jár

Nagyszerű dolognak tartom, hogy pont ebben a lehangoló időben mutatják be a Fenyő Miki-musicalt, hiszen a nyáron forgatott, tényleg vidám hangulatú film garantáltan felüdülést hoz ezekbe a napokba. Már a film legelején erős Csinibaba-hangulat érződik, de ez azért sem zavaró, mert a Tímár Péter-filmhez sem társulnak rossz élményeim. A musical kicsit sem az én műfajom, az ABBA-filmtől hánytam, de a Made in Hungariában a körülbelül tíz zenebetétet úgy helyezték el, hogy szinte fel sem tűnt, hogy musicalt nézek: szerencsére nem az van, hogy sztori helyett minden sarkon leállnak énekelni egy jót. Mondjuk a beválogatott Hungária-klasszikusokkal eddig sem volt bajom, ráadásul a számok (Ciao, ciao Marina, Gyere-gyere Juli, Casinto Twist, Cha cha cha, Csavard fel a szőnyeget, Eszelős szerelem, Meghalok, hogyha rámnézel, Made in Hungária) nagyon jól szólnak a nagy mozihangfalakon.

Összeáll

Sokáig gondolkodtam, hogy vajon mi lehetett az, ami miatt a filmet nem cseszték el. A résztvevők lelkesedése, a jó színészek mellett az író, és a forgatókönyv sem lehetett rossz, mert mindez összeáll. A díszlet- és a jelmeztervezőn, a koreográfuson, a digitális utómunkát végzőkön, és még a fantasztikusan kiválasztott helyszíneken is (pl: a Ki mit tudot mátyásföldi Ikarus művházban, az eredeti helyszínen vették fel, de a Csillaghegyis strandon, egy Pozsonyi úti lakásban és a budaörsi reptéren is forgattak) sok múlott. Én ugyan teljesen bevettem, hogy ilyen volt a hatvanas évek Budapestje, de egy idősebb hölgy, aki szerint én ebből nem is érthetek semmit, mert nem éltem ebben a korban, a film végén elmondta, hogy őt a képi világ, és a kommunizmus filmben megmutatott állapota a hatvanas helyett az ötvenes évekre emlékeztette.

Szemle

A filmre ugyan láthatóan büszke volt Neményi Ádám producer és Kaszás Géza társproducer is, de annyira azért mégsem, hogy a szemlére benevezzék, ellenben ez a szemle zárófilmje, ami a Puskas Hungary lett volna, ha időben tisztázódnak az Almási Tamás dokumentumfilmjének külföldi jogai. A sajtóbemutatón elmondták, nem azért nem nevezték szemlére a Made in Hungáriát, mert tartozásuk volt a 450 milliós költségvetésű filmmel (ebből mindössze 10 millió forint állami támogatás), mint majd minden magyar mozinak, ami kizáró ok a versenyből. Hanem mert szerintük ez közönségfilm, és a szemlén úgysem közönségfilmek szoktak nyerni, csak kísérletiek. Ennek ellentmond, hogy Neményi idén a Kilenc és fél randi című romantikus filmjét versenyben indította.

Ezeknek már nem kell a pol beat

A filmben van egy holtpont valahol a háromnegyedénél, ahol kicsit elnyálasodik. Én itt csak annyit vettem észre, hogy már két perce nem mosolygok, pedig egész addig úgy vigyorogtam, mint a tejbe tök. Fáy Miklós a Népszabadságtól viszont keményebb volt, mert ennél a résznél elhagyta a vetítőtermet. De a holtponton átdöccenve újra visszatért a mosolyom, és a lábam is megint rángatózni kezdett a ritmusra. A film lendületétől valahogy át tudtam érezni, hogy olyan lehetett először hallani a rock and rollt az akkori fiataloknak a Törekvés Citerakör vagy az NDK Figaro együttes után, mint amilyen nekem volt a kilvencvenes években először a drum and bass.

Csillag születik

Életem első plátói szerelme Fenyő Miki volt, még az oviban egy Modern Hungária borítón láttam meg, és onnantól kezdve róla álmodoztam a délutáni pihenőkön. Ha most lennék kislány, lehet hogy ugyanúgy belezúgnék az őt alakító Szabó Kimmel Tamásba, mint anno Mikibe. A fiatal, nagyon jóképű Szabó Kimmel zseniálisan játszik, nem csoda, hogy Alföldi Róbertnek is megtetszett, és a József Attilából átcsábította a Nemzetibe. Laza, lendületes, természetes, kedves, huncut, és ráadásul énekelni is tud, a dalokat a filmben nem playbackeli.

Iván

Annak ellenére, hogy viszonylag önironikusnak tartom a filmben Fenyő Miki vetélytársát, Rönét alakító Fenyő Iván játékát, picit azért megritkíthatták volna az Ivánt tartalmazó képkockákat. De egy ekkora adu ászt, mint ő, gondolom nem hagyhattak kihasználatlanul, mint ahogy a film végén Neményi elmondta, most már akár valami díjat is megérdemelne ennyi szereplés után. (A legtöbb kockán látszó színész díját.) Szabó Kimmelnek kifejezetten jót tesz, hogy a mesterkéltség mintaszobra mellett játszik, mert így még jobban kitűnik a kettőjük közti különbség. Engem Fenyő Iván mindig is idegesített, ebben a filmben viszont valahogy mégis kevésbé, mert a műfaj miatt belefér a stílusa, tetszett a komáros csípőmozgása, és még mindig kimeríthetetlen humorforrásnak tartom, hogy egy olyan valaki lehet Magyarország ügyeletes szívdöglesztője, aki még csak nem is néz ki jól.

Többiek

A tenyérbe mászó képű kommunistát (Bigalit) játszó Scherer Péter nagyon hasznos és jó a filmben, neki köszönhetjük a poénok jelentős százalékát. A fiát, Sampont alakító Puskás Péter (Megasztár) is vicces, de csak azért mert egy SZTK-szemüvegkeretes kretént játszik. Kovács Lehelt mostanában szinte minden filmben látom, amire betévedek (Pánik, Intim fejlövés), most , a Hungária bőgősét, Csiput alakítja, saját energiáiból adva a rakendrollos lendülethez. Nagyon bírtam még Vándor Éva és Dunai Tamás kettősét Miki szüleiként, és persze Hegedűs D. Gézát a hatalmaskodó, rossz humorú pártember kellően unszimpatikus volt. A női főszereplők, a Miki szerelmét játszó Kiss Tünde, és Röné csaját alakító Valantin Titánia annyira hasonlítanak egymásra, hogy csak onnan lehet megkülönböztetni őket, hogy egyikük alacsonyabb.

Respekt

A végén egy picit rombolja a film önfeledt hangulatát az a mai koncertfelvétel, amin Miki hatvan felett járva már alig mozog, csak néha rogyasztja a lábát, és unottan énekli tízezredszerre enyhe félmosollyal a Made in Hungária című számát. De nem számít, mert a film felébresztette a bennem szunnyadó jampecot, azóta néha hangosan felkiáltok, hogy Csavard fel a szőnyeget!, és nagyon hálás lettem Fenyő Mikinek a pozitív hozzáállásért. A legutóbbi Playboy-mélyinterjújából idézek: "az a társaság, amelyikben nem mozgok, még rájöhetne arra, hogy az én felszínesnek tűnő, valójában mélyre ható jókedvemet is el lehetne ismerni". Lehet, hogy nem rám gondolt, de azért én elismerem.