Hihetetlen család - Az év akciófilmje

A tíz év alatt felcseperedő Pixar stúdió első alkalommal hívott külső segítséget egészestés animációjához, annak ellenére, hogy piacvezető pozíciójához nem fér kétség. Az agyelborulás nem maradt el, a vendégmunkás Brad Bird a világ egyik legnépszerűbb rajzfilmsorozatát, a Simpson-családot jegyzi. A sorozat fanyar iróniája és mindent maga alá gyűrő stílusa hatványozottan jön át a Hihetetlen család történetén, ami egyszerre küldi meg a szuperhősöket, a retro kémfilmeket és poénból tesz még rá egy nyalat habkönnyű társadalomkritikát is.

Mr. Incredible (hogyan lett a szinkronban a hihetetlenből irdatlan?) átlagos pozitív szuperhős, kedvesével Elastigirllel külvárosi számüzetésbe kerül egy félresikerült mentőakciót követően. A középszerűség masszájában Brad Parr néven fuldokló hős 15 év után újra titkos megbízást kap, ami egy eldugott szigetvilágba vezeti. A helyszínen azonban rá kell döbbennie, hogy megbízójának összetettebb igényei vannak egy szimpla küldetésnél, amiből egész családjának ki kell vennie a részét.

Egy rém rendes család

A grafika természetesen csodálatos, a Pixartól nem is várható más a Szörny Rt. és a Némó nyomában után. Egyre bővülő gépparkjuk és házilag fejlesztett szoftvereik segítségével bármilyen korszakot/hangulatot képesek meseszép textúráikkal megbolondítva reanimálni. A frenetikus stílusparódiáknak köszönhetően a teljességgel grokkolt popkultúratörténet pompája láttán nagykorú nézők elégedetten gyújthatnak a kollektív nosztalgia eperízű rágószivarjára. Minden kockáról süt, hogy legalább kétszer annyi móka volt elkészíteni, mint nézni.

A Hihetetlen család összes tagja vállalhatóan kidolgozott, sokoldalú karakter, még a gyerekek sem idegesítőek (például a csecsemő egyetlen jelenetet kap csupán), klasszikus sztereotípiák paródiái.

A történet zseniálisan eredeti, mégsincs túlbonyolítva: a visszavonult szuperhősök kitörési kísérlete elegáns, szellemes és annyira feszes, hogy néha rojtosra izzadja a fotelt az ember a szorítása alatt. Az eleinte óvatosan adagolt akció a film második felére végképp magába szippantja a gyanútlan mozilátogatót, aki csak a szétdizájnolt stáblista alatt kap legközelebb szusszanásnyi levegőt.

Elegánsan porba alázni

A Pixar sikere elsősorban abban rejlik, hogy több szinten támad: újszülöttek ugyanúgy élvezhetik, mint szottyadtra mozizott seggű profik. Utóbbiak nyilván többször kacsintanak széles vigyorral telefonuk képernyőjén tükröződő önmagukra.

Merthogy a Hihetetlen család képes úgy filmtörténetet idézni, hogy egyszerre fejet hajt a nagyok előtt, parodizálja azokat és rögtön túl is szárnyalja mindet. Tipikus példája ennek a Jedi visszatér erdei üldözős jelenete, ami szuperhős-mágiával vegyítve irtózatos adrenalin-futamot eredményez. A Disney-közeli produkciókra hagyományosan jellemző túlburjánzó érzelemi töltet helyett intelligens poénok és akció tölti ki az idő nagyobb részét.

A vásottlelkű animátorok nem átallnak lépten-nyomon odaszúrni, hogy a középszerűség az átlagosnál kreatívabbak számára egyenlő a halállal. Minthogy ezt végig visszafogott, önirónikus verbálgrafikus humorral elegyítve teszik, a nézők sorából senki nem veszi magára a visszataszító szürke tömeg jelzőjét.

Aki bírja a képregényeket vagy a 60-as Bond-filmek hangulatát (Diabolik!), az össze fogja hugyozni magát a Hihetetlen családon, a többiek csak felhőtlenül szórakoznak a szellemes, akciódús, intelligens és cizellált, lélekemelően magávalragadó családi akciófilmen. A magyar szinkron állítólag meglepően nem vágta haza a rajzfilmet, de aki nem akar kockáztatni, az a MOM-ban nézheti angolul.